9-1

A Legfelsőbb Úr így szólt: Kedves Ardzsunám, mivel nem vagy irigy, feltárom előtted ezt a legtitokzatosabb tudást és annak megvalósítását, és miután megismerted, megszabadulsz az anyagi világ szenvedéseitől.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi tanítani Ardzsunát a legtitkosabb szellemi tanításra, amely a legmagasabb szellemi tudás és önmegvalósítás formája. Krisna azt mondja, hogy azért tárja fel ezt Ardzsunának, mert Ardzsuna nem irigy, ami Ardzsuna tiszta szívére és arra való készségére utal, hogy elfogadja ezt a tudást. Ez a tudás és annak megvalósítása lehetővé teszi Ardzsuna számára, hogy megszabaduljon az anyagi létezéssel járó szenvedésektől, és Ardzsuna most meg akarja ismerni a legtitkosabb tudást és annak megvalósítását, hogy megszabaduljon az anyagi világ szenvedéseitől.

9-2

Ez a tudás a tudások királya, minden titok titka. Ez a legtisztább tudás, és mivel közvetlen önmegvalósítási élményt ad, teljes tudás. Örök és elsajátítása örömet okoz.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna részletes leírást ad arról a legmagasabb szellemi tudásról, amelyet feltár Ardzsuna előtt. Ez a tudás különleges, és számos egyedi tulajdonsággal tűnik ki.

9-3

Akik nem szentelik magukat odaadással ennek a szolgálatnak, ó, ellenség legyőzője, azok nem érhetnek el Engem. Ezért visszatérnek a születés és halál útjára ebben az anyagi világban.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy azok az emberek, akiknek nincs hitük a tanításában, a születés és halál ciklusába való visszatérésre vannak ítélve. Ez hangsúlyozza a hit és az odaadás fontosságát a szellemi felszabaduláshoz vezető úton. Krisna ellenség legyőzőjeként szólítja meg Ardzsunát, jelezve, hogy még a szellemi ellenségeket – a hitetlenséget és a kétségeket – is le kell győzni az Isteni tudat eléréséhez.

9-4

Én hatom át ezt az egész univerzumot láthatatlan formában. Minden létező bennem létezik, de én nem vagyok bennük.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza Isteni jelenlétét az egész univerzumban és kapcsolatát a létezőkkel. Bár az univerzumot az Isteni energia hatja át, Krisnát nem korlátozzák vagy kötik az egyes létezők. Felülmúlja az anyagi világot és megnyilvánulatlan marad, de ugyanakkor minden létező benne létezik, de ő nincs bennük.

9-5

És mégis, minden teremtett dolog nincs bennem. Nézd az én transzcendentális nagyszerűségemet! Bár én tartom fenn az összes élőlényt és mindenhol jelen vagyok, nem vagyok része ennek a kozmikus megnyilvánulásnak, mert én magam vagyok a teremtés forrása.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van, de mentes az anyagi kötelékektől. Ennek az Isteni paradoxonnak a megértésével az ember megszabadulhat a világi ragaszkodástól és az Istennel való szellemi egységre törekedhet. Arra szólít fel, hogy értsük meg Isten jelenlétét mindenhol, és ugyanakkor ismerjük fel, hogy ő minden anyagi korlátozáson felül áll, mert ő tartja fenn az összes élőlényt és mindenhol jelen van, de ugyanakkor nem része ennek a kozmikus megnyilvánulásnak, mert ő a teremtés forrása.

9-6

Mint egy erős szél, amely mindig az égben van, mindenhol fúj, úgy tudd, hogy minden teremtett létező bennem van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy példát használ, hogy segítsen Arjunának megérteni, hogyan létezik minden élőlény benne, hasonlóan ahhoz, ahogyan a szél a térben létezik és ugyanakkor szabadon mozog. Ez Krisna mindenütt jelenlévő természetére és arra a képességére utal, hogy fenntartsa az univerzumot, miközben megőrzi tőle való függetlenségét, és ez a példa segít megérteni Krisna mindenütt jelenlévő természetét és azt a képességét, hogy fenntartsa az univerzumot, miközben megőrzi tőle való függetlenségét.

9-7

Ó, Kuntí fia, a korszakok végén minden anyagi megnyilvánulás az én természetembe lép, és egy másik korszak kezdetén az én erőmmel újra megteremtem őket.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja azt a kozmikus ciklust, amelyben az egész anyagi világ és az összes élőlény létezik és megszűnik. Elmagyarázza, hogy a kozmikus ciklus végén (egy hosszú időszak végén) minden létező visszatér az ő természetébe, és az új kozmikus ciklus kezdetén ő újra megnyilvánítja őket.

9-8

Az egész kozmikus rend az én alárendeltségemben áll. Az én akaratom szerint újra és újra megnyilvánul önmagától, és az én akaratom szerint a végén elpusztul.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza, hogyan teremti újra és újra az univerzumot és az összes élőlényt, amelyek az anyagi természetnek vannak alárendelve. Ez a folyamat ciklikusan történik, és a létezők a természet uralma alatt állnak.

9-9

Ó, Dhananjaya, ezek a tettek engem nem kötnek le. Én mindig mintha közömbös, transzcendentális lennék ezekkel az anyagi tevékenységekkel szemben.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy bár ő az univerzum teremtője és fenntartója, ő mégis kötetlen és szabad marad ezektől a tevékenységektől. Ő minden anyagi tevékenységen és azok következményein felül áll, megőrizve isteni függetlenségét és békéjét. Krisna Dhananjayának ("a gazdagság meghódítójának") szólítja meg Arjunát, emlékeztetve arra, hogy az igazi gazdagság a szellemi felszabadulás, nem pedig az anyagi ragaszkodás.

9-10

Ez az anyagi természet, amely az egyik energiám, az én irányításommal működik, ó, Kuntí fia, megteremtve az összes mozgó és mozdulatlan létezőt. A törvényei szerint ez a megnyilvánulás újra és újra megteremtődik és elpusztul.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy az univerzum ciklikus fejlődése Isten irányításával történik. Minden, ami történik, az Isteni felügyelettel függ össze. Pontosan ez az Isteni felügyelet az oka annak, hogy az univerzum folyamatosan változik és fejlődik. Az embernek fel kell ismernie, hogy az anyagi természet működése az Isteni terv része, és az emberek ennek a tervnek a részei. Ennek megértésével az ember elfogadhatja az Isteni rendet és az Istennel való egységre törekedhet, hogy az anyagi természet Isten egyik energiája, és az ő irányításával működik. Krisna Kuntí fiának szólítja meg Arjunát, hogy jelezze Arjuna kapcsolatát a bölcsesség és a nemesség örökségével. Ez a megszólítás arra is ösztönzi Arjunát, hogy értse meg Krisna isteni szerepét az univerzum irányításában.

9-11

A bolondok kigúnyolnak Engem, amikor emberi formában jövök el. Ők nem ismerik az én transzcendentális természetemet, mint az összes létező Legfelsőbb Urát.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy azok az emberek, akiknek nincs fogalmuk az ő Isteni természetéről, nem ismerik el őt Istenként, amikor az anyagi világban emberi formában megjelenik. Ezek az emberek képtelenek meglátni az ő legfelsőbb lényegét és Isteni transzcendentális természetét.

9-12

Azok, akik ily módon tévelyegnek, démoni és ateista nézetekhez ragaszkodnak. Ebben az elvakult állapotban a felszabadulásra vonatkozó reményeik, gyümölcsöző tevékenységeik és megszerzett tudásuk vereséget szenved.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy azok az emberek, akik az anyagi vágyak által vezérelve élnek, nem érhetik el a szellemi tökéletességet. Az illúzió elkerülése érdekében fejleszteni kell az Isteni megértését és kerülni kell a démoni természetet, amely az egoizmuson és a materializmuson alapul. Azok, akik követik az anyagi illúziót és nem értik meg az Isteni igazságot, a hiábavaló tevékenységeikbe és vágyaikba vannak bezárva, és az ilyen emberek felszabadulásra vonatkozó reményei, gyümölcsöző tevékenységeik és megszerzett tudásuk vereséget szenved. Az ilyen emberek a démoni természet befolyása alatt állnak és nem érhetik el a szellemi megértést.

9-13

Ó, Pārtha, azok, akik nem tévelyedtek el, a nagy lelkek, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljes mértékben az odaadó szolgálatnak szentelik magukat, mert ismernek Engem mint Isten Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit és a kimeríthetetlent.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan cselekszenek a nagy lelkek – azok, akik felismerték az Isteni természetet és teljes bizalommal és szolgálatkészséggel fordultak Istenhez. Ezek az emberek megértik, hogy Krisna az összes létező teremtője és a változatlan Úr.

9-14

Mindig az Én dicsőségemet zengve, szívósan és nagy elszántsággal törekedve, Előttem meghajolva, e nagyszerű lelkek állandóan szeretettel imádnak Engem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azoknak az embereknek a tetteit és hozzáállását írja le, akik teljesen az Isteni szolgálatra szentelik magukat, és ezek a nagyszerű lelkek állandóan szeretettel és hittel tisztelik Istent. Ezek az emberek állandóan Isten dicsőségének és imádatának szentelik magukat, és ezt megingathatatlan elszántsággal és mély hittel teszik.

9-15

Mások, akik áldozattal foglalkoznak, tudást fejlesztve, a Legfelsőbb Urat imádják egyetlenként a másikon kívül, a sokféleségben megnyilvánulóként és kozmikus formaként.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna különböző megközelítéseket ír le arra vonatkozóan, hogy az emberek hogyan imádják az Istenséget, és ezek a megközelítések a megértés különböző szintjeit és a spirituális fejlődés fokozatait tükrözik. Ezek a megközelítések különböznek, de mind ugyanahhoz az Isteni forráshoz vezetnek. Néhányan egyetlen lényként imádják Istent, mások a sokféleséget látják, míg mások Istent a mindent átfogó Világegyetem arcaként értik meg. • Áldozás tudással – A tudás áldozata azt jelenti, hogy az emberek feláldozzák anyagi ragaszkodásaikat és az Istenségről való tudást keresik. Azok, akik ezt az utat gyakorolják, bölcsesség és megértés révén Isten megismerésének szentelik magukat. • Mások Engem imádnak – Krisna jelzi, hogy az emberek különféle módokon imádják Őt. Függetlenül attól, hogy milyen imádati formát választanak, mind Őhozzá vezet. • Mint az Egyetlen – Néhányan az Istenséget egységes erőként értik meg, amely minden létezés alapja. Istent egyetlen oszthatatlan lényként fogják fel. • Mint a Sokféle – Mások az Istenség sokféleségét érzékelik. Istent különböző formákban és aspektusokban látják, amelyek különböző alakokban, istenségekben vagy elvekben nyilvánulnak meg. • Mint a Világegyetem arca – Néhányan Istent a mindent átfogó erőként imádják, amely az egész Világegyetemben jelen van. Istent minden teremtmény és minden lény lényegében látják. Ez a vers azt mutatja, hogy Krisna elfogad mindenféle imádatot, függetlenül attól, hogy az az egység elvén, a sokféleségen vagy a kozmikus szemléleten alapul. Ez hangsúlyozza Krisna mindent felölelő természetét és azon képességét, hogy befogadja a különböző hiteket és spirituális megközelítéseket.

9-16

De a rituálé Én vagyok, az áldozat Én, az ősöknek való felajánlás Én, a gyógynövény Én, a transzcendentális ének Én. Én vagyok a vaj is, és Én vagyok a tűz, és Én vagyok az áldozat.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza mindenütt jelenlévőségét és egységét minden elvégzett áldozattal és rituáléval. Megmutatja, hogy Ő minden áldozat és spirituális cselekedet lényege, és jelen van minden aspektusában, hogy Ő maga a rituálé, az áldozat, a felajánlás stb.

9-17

Én vagyok e Világegyetem atyja, anyja, fenntartója és nagyapja. Én vagyok a tudás célja, a megtisztító és az Om szótag. Én vagyok a Rigvéda, a Számavéda és a Jadzsurvéda is.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza mindenütt jelenlévőségét és mindent felölelő természetét. Elmagyarázza, hogy Ő az összes teremtés alapja és alapelve, amely minden tudás, áldás és rituális gyakorlat mögött áll.

9-18

Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a lakóhely, a menedék és a legdrágább barát. Én vagyok a teremtés és a pusztítás, minden alapja, a béke helye és az örök mag.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna sokoldalú és mindenütt jelenlévő természetére utal, leírva, hogy Ő minden dolog és létezés forrása, fenntartója, tanúja és célja. Megmutatja teljes felsőbbrendűségét és mindent átfogó jelenlétét.

9-19

Ó, Ardzsuna, Én adok meleget, Én tartom vissza és küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság, és Én vagyok a megszemélyesített halál. Mind a létezés, mind a nemlét Bennem van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy Ő a felelős a természet és a létezés összes ciklusáért, és Ő a létezés és a nemlét is, és minden Őbenne van. Jelen van mind a teremtés, mind a pusztítás folyamatában, és természete mindent felölel – a fizikai világtól kezdve a halhatatlanságig és a halálig.

9-20

Azok, akik a Védákat tanulmányozzák és isteni italt isznak, a mennyei lények lakta bolygókra törekedve, közvetve imádnak Engem. Megtisztulva a bűnös következményektől, a kegyes bolygón születnek újjá, ahol isteni örömöket élveznek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy azok az emberek, akik elsajátították a három Védát és rituálékat és felajánlásokat hajtanak végre a mennyei birodalom keresésére, jutalmat kapnak a mennyben és isteni örömöket élveznek, és közvetve imádják Istent. Azonban ezek az emberek csak ideiglenes előnyöket keresnek a mennyei birodalomban, ami múló öröm, nem pedig örök megszabadulás.

9-21

Így, miután átélték a hatalmas mennyei érzéki örömöket és kimerítették kegyes cselekedeteik gyümölcsét, visszatérnek erre a halandó bolygóra. Azok, akik érzéki kielégülést keresnek a három Véda elveit követve, csak az ismételt születést és halált érik el.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy azok, akik követik a Védák rituáléit és felajánlásokat tesznek a mennyei világ elérése érdekében, élvezik a mennyei örömöket, de ezek az örömök múlandóak. Amikor érdemeik kimerülnek, visszatérnek a halandó világba és újra részt vesznek a születés és halál ciklusában.

9-22

De azoknak, akik mindig osztatlan hittel imádnak Engem, az Én transzcendentális formámról elmélkedve, – azoknak Én elhozom azt, ami hiányzik, és megtartom azt, amijük van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza az ígéretét azoknak, akik megosztatlan elmével és teljes hittel szolgálják Őt, hogy Ő gondoskodik szükségleteikről és biztosítja mind a spirituális, mind az anyagi jólétet. Jelzi, hogy gondoskodik a szükségleteikről és biztosítja mind a spirituális, mind az anyagi jólétet.

9-23

Azok, akik hittel más isteneket szolgálnak, ó, Kuntī fia, valójában Engem imádnak, de ők ezt helytelenül teszik.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy bár az emberek különböző istenségeket imádhatnak hittel, a legteljesebb út az Isteni forrás – Krisna – közvetlen imádata, és ez az imádat nem helyes, mert nem közvetlenül a Legfelsőbb Urhoz irányul. Még ha minden Isten Krisna megnyilvánulásainak része is, a Neki való közvetlen odaadás teljes áldásokhoz és spirituális felszabaduláshoz vezet. Azonban az ő imádatuk nem teljes, mert nem a helyes módon történik, közvetlenül Krisnához, mint a legfelsőbb Istenhez fordulva.

9-24

Én vagyok minden áldozat élvezője és az Úr, de akik nem ismernek engem valójában, letérnek az útról.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna kifejti, hogy Ő a végső fogadója és élvezője minden áldozatnak és rituálénak, de az emberek ezt nem ismerik fel. Ennek eredményeként letérnek a valódi spirituális útról, mivel nem értik meg, hogy minden cselekedetük az isteni forrásra – Krisnára – irányul.

9-25

Akik az isteneket imádják, az istenek között születnek újjá; akik az ősöket imádják, az ősökhöz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, ezek között a lények között születnek újjá; és akik engem imádnak, velem fognak élni.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az ember azt a célt éri el, amelyre törekszik és amelyet imád, hogy akik különféle lényeket imádnak, azok ezen lények szintjét érik el, de akik Krisnát imádják, az Ő örök lakhelyét érik el. Különböző imádati tárgyak különböző célokhoz vezetnek, és attól függően, hogy mit imád az ember, az a megfelelő helyre vagy lényhez jut el.

9-26

Ha valaki hittel ajánl nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy vizet, elfogadom ezt az áldozatot attól, akinek tiszta a szíve.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna kifejti, hogy még a legegyszerűbb felajánlás is, ha hittel és tiszta szívvel történik, örömmel fogadtatik. Ez a gondolat hangsúlyozza, hogy az Isteni nem igényel drága vagy bonyolult áldozatokat, hanem őszinte odaadást és szeretetet. Ez a gondolat önzetlen szolgálatra és Istenbe vetett bizalomra hív, ahelyett, hogy az anyagi értékekre összpontosítana, rámutatva, hogy Isten számára nem az ajándék anyagi értéke a fontos, hanem a szeretet és a hűség, amellyel adják.

9-27

Ó, Kuntī fia, bármit teszel, bármit eszel, bármit áldozol fel vagy adományozol, bármilyen aszkézist végzel – mindezt nekem ajánld fel.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy az ember minden cselekedetét – legyen az hétköznapi vagy szent – Isten dicsőségére kellene végezni. Ez azt jelenti, hogy az ember egész élete spirituális gyakorlattá válhat, ha azzal a szándékkal cselekszik, hogy cselekedeteit az Isteni számára ajánlja fel.

9-28

Így megszabadulsz a cselekedetek kötelékeitől és azok jó és rossz gyümölcseitől. Ezzel a lemondás elvével az elmédben megszabadulsz és hozzám fogsz jutni.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megtanítja, hogyan szabadulhat meg az ember a cselekedetek kötelékeitől, amelyek mind a kedvező, mind a kedvezőtlen cselekedetek következményeihez kötik őt. A megszabadulás az egoista vágyaktól való elutasításon és a spirituális fegyelmen (az Istennel való egység) keresztül történik. Amikor az ember elméje eggyé válik Istennel, eléri a spirituális szabadságot és az Isteni tudatot.

9-29

Én egyenlő vagyok minden lényhez; nincs számomra senki sem ellenszenves, sem senki különösen kedves. De akik hittel imádnak engem, azok bennem vannak, és én bennük vagyok.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy bár Isten mindenkihez egyenlő, az őszinte hűség és imádat különleges kapcsolatot teremt az Istennel, hogy azok, akik hittel imádják Istent, Őbenne vannak, és Ő bennük van. Azok, akik szívből imádnak, érezhetik Isten jelenlétét az életükben és megérezhetik az egységet Vele. A hűség a kulcs a Krisnával való spirituális egységhez.

9-30

Még ha valaki a legnagyobb bűnöket követi is el, de odaadó szolgálatban van, szentnek kell tekinteni, mert elszántan a helyes úton jár.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a múlt nem akadályozhatja az ember spirituális fejlődését, ha teljes hűséggel elkötelezi magát Isten követése mellett, hogy még a legnagyobb bűnös is szentté válhat, ha őszintén átadja magát Istennek. Az ember megszabadulhat a hibáitól és igaz emberré válhat, ha a szíve valóban Istennek van szentelve. A hűség és a szív tisztasága a kulcs a spirituális felszabaduláshoz.

9-31

Gyorsan igaz lesz és tartós békét ér el. Ó, Kuntī fia, bátran hirdesd, hogy az én bhaktám soha nem vész el.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy még azok is, akik korábban hibákat követtek el vagy rosszul cselekedtek, ha teljes hűséggel Istennek szentelik magukat, gyorsan igazakká válnak és örök békét érnek el. A hívő, azaz az odaadó, aki visszatér az Isteni útra, megszabadul a hibáitól és eléri az Isteni áldást. Krisna megerősíti, hogy az Ő hívője soha nem vész el és nem pusztul el, mert védelmezve és vezetve vannak.

9-32

Ó, Pārtha, akik menedéket találnak bennem, bármilyen származásúak is legyenek – nők, kereskedők, munkások vagy akár bűnös családokban születettek is –, elérhetik a legmagasabb célt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az Isteni kegyelem mindenki számára elérhető, születéstől vagy társadalmi státusztól függetlenül, hogy még azok is, akiket hagyományosan kevésbé kiváltságos társadalmi csoportoknak tartanak, elérhetik a legmagasabb spirituális célt, ha menedéket találnak Krisnában. A kaszt, a nem vagy a társadalmi szerep nem korlátozza a spirituális cél elérésének lehetőségét, ha az ember hittel fordul Krisnához. Krisna Pārthaként szólítja meg Arjunát, hogy hangsúlyozza, hogy Isten hívője a társadalom bármely rétegéből származhat, és mindannyian egyenlőek a spirituális úton.

9-33

Mennyivel dicsőségesebbek akkor az igazak, a papok, az odaadók és a szent uralkodók, akik ebben a múlandó, szenvedésekkel teli világban szeretettel és hittel szolgálnak engem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy még a papság és a királyi bölcsek (szent uralkodók) is, akiket nagyra becsülnek a társadalomban és spirituálisan fejlettek, fel vannak szólítva, hogy szenteljék magukat Isten imádatának, hogy ha már ilyen magas rangú személyek menedéket találnak Istenben, akkor mennyivel inkább meg kell ezt tenniük az átlagembereknek, akik ebben az ideiglenes és szenvedésekkel teli világban élnek. Ha az ilyen emberek, akiket szentnek és bölcsnek tartanak, imádják Istent, akkor mindenki más is megteheti és meg kell tennie, különösen figyelembe véve a világ ideiglenes és szenvedésekkel teli jellegét.

9-34

Gondolj mindig rám, légy az én bhaktám, imádj engem és borulj le előttem. Teljesen nekem szentelve magad, biztosan eljutsz hozzám.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan érheti el őt az ember és válhat eggyé az Istennel. Ez a vers négy fontos gyakorlatot tár fel, amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy Isten közelébe kerüljön és spirituális felszabadulást nyerjen. • Gondolj mindig rám – Krisna arra szólít fel, hogy az ember mindig legyen szellemileg rá összpontosítva. Ez állandó elmélkedést és az isteni gondolatra való összpontosítást jelent. • Légy az én bhaktám – Az embernek Krisna híveként kell viselkednie – igaz szerelemmel és odaadással. A hívő az, aki azért él, hogy Istent szolgálja és egységben legyen vele. • Imádj engem – Krisna arra bátorítja az embereket, hogy imádják őt, ami rituálék, spirituális gyakorlatok és felajánlások végzését jelenti Istennek szeretettel és tisztelettel. Ez az odaadás lelki fegyelme – egy út, amely a hű szolgálaton keresztül vezet a lelki növekedéshez. • Borulj le előttem – Krisna arra ösztönzi Arjunát, hogy boruljon le előtte, ami az alázatot és az Istenbe vetett teljes bizalmat szimbolizálja. Isten előtt leborulni annak a jele, hogy az ember lemond az egójáról és teljesen Istennek ajánlja fel magát. Az ilyen, szereteten és odaadáson alapuló spirituális út garantálja, hogy az ember eljut Istenhez, hogy Krisnának való teljes átadás révén az ember biztosan eljut hozzá. • Így eljutsz hozzám – E négy gyakorlat végrehajtásával az ember eléri Istent és egyesül vele. Ez az út az isteni tudatossághoz és az anyagi kötelékektől való megszabaduláshoz vezet. • Mert én vagyok a te legfőbb célod – Krisna hangsúlyozza, hogy ha az ember legfőbb célja Isten, akkor biztosan eléri az isteni tudatosságot.