6-1

A Legfelsőbb Úr így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, és úgy dolgozik, ahogy kell, az a nem kötődő, aki vezeti az életet, és ő az igazi misztikus, nem pedig az, aki nem gyújt tüzet és nem végez kötelességeket.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, ki az igazi nem kötődő és a lelki fegyelem gyakorlója. Ez nem csak az az ember, aki tartózkodik a cselekvésektől, vagy nem tart fenn tüzet (szimbolizálva, hogy már nem végez rituálékat vagy kötelességeket). Inkább az igazi lemondó és lelkileg fegyelmezett ember az, aki elvégzi a kötelességét, de nem ragaszkodik a cselekvés eredményeihez.

6-2

Értsd meg, ó, Pándava fia, hogy a lemondás ugyanaz, mint az Isteni tudat útja, vagyis az önmagad Istennel való egyesítése, mert senki sem válik a lelki fegyelem gyakorlójává, amíg le nem mond az érzéki kielégülés utáni vágyról.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy az Istennel való egyesülés és a lelki egység eléréséhez az embernek el kell dobnia személyes vágyait, és a feltétel nélküli cselekvésre kell összpontosítania. A lelki fegyelem útja nem csak testgyakorlatok vagy elmélkedés, hanem a belső vágyak és kötődések elhagyása is a lelki szabadság és béke elérése érdekében. Ez az út az önmagad Istennel való egyesítése a világi vágyakról való lemondáson keresztül.

6-3

Annak, aki kezdő az Isteni tudat útján, a cselekvést tartják eszköznek, de arra, aki már felemelkedett az Isteni tudat útjára, azt mondják, hogy az összes cselekvés megszüntetése az eszköz.

Magyarázat: Ez a vers elmagyarázza, hogyan változik a lelki fegyelem útját járó fejlődése a lelki érettségi szintjétől függően. Krisna rámutat, hogy azok számára, akik a lelki fegyelem útjának kezdői, az aktív cselekvések és kötelességek elengedhetetlen eszközt jelentenek az elme és a test lelki útra való felkészítéséhez. Az ilyen tudatosan és önzetlenül végzett cselekvések segítenek a fegyelem, a koncentrációs képesség és az erkölcsi tisztaság fejlesztésében. Másrészt azok számára, akik már magasabb szintet értek el a lelki fegyelemben, a külső cselekvés már nem annyira lényeges. Ezen a szinten a lelki gyakorló (a belső béke gyakorlója) a belső békére és az elme stabilitására összpontosít, ami segít neki fenntartani az egyensúlyt és teljesen önuralomban lenni a külső körülményektől függetlenül. A béke és az elme kontrolljának fenntartása válik a legfontosabb eszközzé a lelki fegyelem állapotának megőrzéséhez.

6-4

Az az ember, aki valóban lemondott minden anyagi vágyról, nem az érzékek kielégítésére cselekszik, hanem azért, hogy elérje az Isteni tudat útjának legmagasabb szintjét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt az állapotot írja le, amikor az ember elérte a lelki fegyelem legmagasabb szintjét. Ennek az állapotnak az eléréséhez az embernek meg kell szabadulnia az érzéki tárgyakhoz és vágyakhoz való ragaszkodástól, és abba kell hagynia az anyagi tevékenységekben való részvételt. Ez a vers azt tanítja, hogy az igazi lelki fejlődés akkor következik be, amikor az ember képes uralni az érzékeit és önzetlenül cselekedni, az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás nélkül, és egy ilyen ember elérte a lelki fegyelem legmagasabb szintjét.

6-5

Az embernek elméje segítségével fel kell emelkednie, nem pedig hagynia kell magát degradálódni. Az elme a korlátozott lélek barátja, és az ellensége is.

Magyarázat: Az elme lehet barát és ellenség is, attól függően, hogy az ember hogyan kezeli belső világát. • Fel kell emelni magát – az embernek magának kell dolgoznia az elméjén és a belső fejlődésén. Az elme az, ami az embert magas lelki szintre emelheti. • Nem szabad magát lebecsülni – az embernek nem szabad lebecsülnie magát, vagy hagynia, hogy az elme negatív gondolatokat és önlealacsonyítást generáljon, ami akadályozhatja lelki fejlődését. • Az elme barát – ha az ember képes kezelni az elméjét, az a barátjává válik, ami segít a lelki fejlődésben és belső békét ad. • Az elme ellenség – ha az elme nincs irányítva, az az ember legnagyobb ellenségévé válik, belső szenvedést okozva és negatív cselekedetekhez vezetve. Így ez a vers az önuralmat és az elme szerepét hangsúlyozza az ember életében. Az irányított elme a lelki fejlődés és a belső béke útja, míg az irányítatlan elme szenvedést okoz és belső ellentmondásokhoz vezet.

6-6

Aki legyőzte az elméjét, annak az elme a barátja. De annak, aki nem tudta uralni az elmét, az elme az ellenségévé válik, és ellenfélként viselkedik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az elme kontrolljára mutat rá, mint a lelki út döntő tényezőjére. Aki képes kezelni az elméjét, nagy támogatást és segítséget kap az elmétől. Másrészt az, aki nem uralja az elmét, maga az elme romboló erejével szembesül. • Az elme barát annak, aki uralja – az az ember, aki képes kontrollálni az elmét, baráttá változtatja. Az elme ebben az esetben erős szövetségessé válik, segítve a belső béke, a fegyelem és a lelki fejlődés kialakítását. • Az elme ellenséggé válik – az az ember, aki nem tudja kontrollálni az elméjét, belső nehézségekkel szembesül. Az elme ellenségként működhet, nyugtalanságot, kétségeket és negatív érzelmeket okozva, amelyek megnehezítik a lelki fejlődést.

6-7

Aki legyőzte az elmét, az már elérte a Legfelsőbb Lelket, mert békére lelt. Egy ilyen ember számára a boldogság és a bánat, a meleg és a hideg, a dicsőség és a szégyen ugyanaz.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy lelkileg stabil ember tulajdonságait írja le. Aki uralta az elméjét és belső békét ért el, képes megőrizni az egyensúlyt a külső körülményektől függetlenül. Ez a Legfelsőbb Énnel való magas szintű lelki egység állapota. Az az ember, aki egyesült a Legfelsőbbel, egyensúlyban marad a külső körülményektől függetlenül, mint például hideg és meleg, öröm és szenvedés, dicsőség és sértések. Lelki stabilitása nem függ a fizikai vagy érzelmi helyzetektől.

6-8

Önmegvalósítottnak azt nevezik, aki elégedett a megszerzett tudással és annak alkalmazásával. Ő a lelki fegyelem útján jár, és egyformán tekint a kavicsokra, kövekre és az aranyra.

Magyarázat: Ez a vers az igazi lelki fegyelem gyakorlójának (a lelki fegyelem követőjének) a tulajdonságait írja le. Az az ember, aki elégedett és betölti a lelki tudás (elméleti tudás) és megértés (alkalmazott tudás). Békére és beteljesülésre talál a saját belső tudásában az élet valódi lényegéről. Ez a lelki fegyelem gyakorlója olyan állandó és stabil, mint egy hegy, mert képes volt kontrollálni az érzékeit, és nem hagyja, hogy azok irányítsák a cselekedeteit. Folyamatosan kiegyensúlyozott. Egy ilyen ember közömbös az anyagi értékkel szemben – nem lát különbséget a sár, a kő és az arany között, mert a boldogsága nem függ az anyagi tárgyaktól. Megérti, hogy ezeknek a dolgoknak nincs valódi értékük a lelki megértés kontextusában.

6-9

Az ember még magasabb szellemi állapotban van, ha egyformán viszonyul a jótevőkhöz, barátokhoz és ellenségekhez, a közömbösekhez, közvetítőkhöz, irigyekhez és rokonokhoz, az erényesekhez és a bűnösökhöz.

Magyarázat: Ez a vers az egyenlőségről és a kiegyensúlyozott elméről tanít. Az az ember, aki mindenkihez egyformán viszonyul, függetlenül a kapcsolatoktól vagy a körülményektől, magas szellemi fejlődést ért el. Ez egy tiszta elmét jelez, amely mentes az előítéletektől, a haragtól vagy a ragaszkodástól, és amely képes meglátni az Isteni egységet minden élőlényben.

6-10

A spirituális gyakorlónak mindig törekednie kell arra, hogy elméjét a transzcendentális Énre összpontosítsa; egyedül, elhagyatott helyen kell élnie, és mindig gondosan uralnia kell magát. Mentesnek kell lennie a vágyaktól és a birtoklási vágytól.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a szellemi növekedés és a belső béke elérése érdekében a spirituális gyakorlónak mentesnek kell lennie a világi vágyaktól, és egy koncentrált és elszigetelt környezetben kell élnie, ahol gyakorolhatja a spirituális fegyelmet és irányíthatja az elméjét. Ez segít a spirituális gyakorlónak abban, hogy ne ragaszkodjon az anyagi értékekhez, és elérje a belső szabadságot. Egy ilyen környezet segít a transzcendentális Énre összpontosítani.

6-11

A spirituális fegyelem gyakorlásához tiszta helyet kell találni, a földre füvet kell teríteni, arra szarvasbőrt, majd egy darab anyagot. Az ülőhely nem lehet túl magas és nem túl alacsony, és szent helyen kell lennie.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna útmutatást ad a spirituális fegyelem gyakorlásához megfelelő hely előkészítésére vonatkozóan. Az ülőhelynek tisztának kell lennie, fűvel, szarvasbőrrel és egy darab anyaggal borítva, amely kényelmet és elszigeteltséget biztosít a föld energiáitól. Az ülőhely magasságának mérsékeltnek kell lennie, és szent, csendes helyen kell lennie, amely elősegíti a koncentrációt és a békét.

6-12

A spirituális fegyelem gyakorlójának szilárdan kell ülnie rajta, és gyakorolnia kell a spirituális fegyelem útját, hogy megtisztítsa a szívét, uralva elméjét, érzéseit és cselekedeteit, és egy pontra irányítva az elméjét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza a spirituális fegyelem gyakorlását. A spirituális fegyelem gyakorlójának szilárdan, egyenesen kell ülnie az energia áramlásának és a koncentrációnak elősegítése érdekében. A gyakorlat célja a szív megtisztítása a negatív érzelmektől és vágyaktól, az elme, az érzések és a cselekedetek uralása, valamint az elme egy pontra, az Isteni tudatra irányítása.

6-13

A testet, a nyakat és a fejet egyenesen, egy vonalban tartva, nyugodt elmével, félelem nélkül, teljesen mentesen a szexuális vágyaktól.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a spirituális fegyelem gyakorlása közbeni helyes testtartást és belső hangulatot írja le. A testet, a nyakat és a fejet egyenesen, egy vonalban kell tartani a helyes energiaáramlás elősegítése érdekében. Az elmének nyugodtnak kell lennie, és mentesnek a félelemtől és a szexuális vágyaktól, amelyek elvonhatják a figyelmet a spirituális céltól.

6-14

A spirituális fegyelem gyakorlójának az elmét Rám kell irányítania, és Engem kell élete legfőbb céljává tennie.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy a spirituális fegyelem gyakorlása során az elmét Istenre, Krisnára, a Legfelsőbb Személyiségre kell irányítani. Istennek kell az ember életének legfőbb céljává válnia, és minden cselekedetet Vele kapcsolatban kell végezni. Ez a koncentráció segít elérni a szellemi egységet és megszabadulni az anyagi világ korlátaitól. Ezek a versek a spirituális fegyelem gyakorlása közbeni helyes testtartásról és belső koncentrációról tanítanak, ami segít megnyugtatni az elmét, megszabadulni a félelemtől és a testi vágyaktól, és minden figyelmet Istenre irányítani, Őt téve életünk legfőbb céljává.

6-15

Így, mindig uralva a testet, az elmét és a cselekedeteket, a spirituális fegyelem gyakorlója, akinek az anyagi teste megszűnt létezni, eléri az Isteni lakhelyet.

Magyarázat: Ez a vers a spirituális fegyelem gyakorlásának lényegét és végső célját magyarázza el. Krisna rámutat, hogy a spirituális fegyelem rendszeres gyakorlásával, az elme irányításával és az egyensúly megőrzésével a spirituális fegyelem gyakorlója eléri a legmagasabb békét, azaz a nirvánát, ami az Isteni tudat. • Folyamatos önmagára összpontosítás – a spirituális fegyelem útja állandó belső koncentrációt és figyelmet igényel. A gyakorló a valódi lényegére irányítja a figyelmét, amely a fizikai és anyagi világon kívül található. • Az elme irányítása és fegyelme – az elme irányítása elengedhetetlen előfeltétele a béke elérésének. Csak akkor tud az ember harmóniában és egyensúlyban élni, ha az elme uralt és irányított, zavartalanul a külső körülményektől és a belső vágyaktól. • Legmagasabb béke és felszabadulás (nirvána) – ez a béke nem csupán fizikai vagy érzelmi nyugodt érzés, hanem az egótól, a ragaszkodástól és az elme nyugtalanságától való mély és teljes megszabadulás. Ezt az állapotot nirvánának is nevezik – teljes szabadságnak az anyagi kötelékektől és a cselekedetek által okozott kötelezettségektől. • Egység Istennel – ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a legmagasabb béke és felszabadulás akkor következik be, amikor a spirituális fegyelem gyakorlója eléri az Istennel való egységet. Ez azt jelenti, hogy a tudata teljesen megtisztult, és képes egységben élni az Istennel, megtalálva a valódi harmóniát és beteljesülést. Ez a spirituális gyakorlat segít megnyugtatni az elmét és elérni a spirituális békét, ami az anyagi lét korlátaitól való szabadság, és az Isteni lakhely eléréséhez vezet.

6-16

Ó, Ardžuna, nem lehet a spirituális fegyelem gyakorlójává válni, ha valaki túl sokat vagy túl keveset eszik, túl sokat vagy túl keveset alszik.

Magyarázat: Ez a vers a mértékletességről és az egyensúlyról tanít az életben, ami elengedhetetlen a spirituális fegyelem sikeres gyakorlásához. Krisna rámutat, hogy a túl sok vagy túl kevés evés, alvás vagy ébrenlét akadályozhatja a spirituális fegyelem gyakorlását. A kiegyensúlyozott élet a legfontosabb előfeltétele a szellemi fejlődés elérésének. A túl sok vagy túl kevés evés, alvás vagy ébrenlét akadályozhatja a spirituális fegyelem gyakorlását. A mértékletesség az evésben fontos. A túl sok evés akadályokat teremthet az elme tisztaságában, míg a túl kevés evés gyengítheti a testet és fizikai akadályokat teremthet az elmélkedéshez. A túl sok alvás lustaságot és szellemi tompaságot okozhat, míg a túl kevés alvás fizikai és szellemi kimerültséghez vezethet. A kiegyensúlyozott alvásrend biztosítja a test és az elme egyensúlyát, ami elengedhetetlen a spirituális fegyelem gyakorlásához.

6-17

Aki mértékletes az evési, alvási, munka- és pihenési szokásaiban, csökkentheti az összes anyagi szenvedést a spirituális fegyelem rendszerének gyakorlásával.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a mértékletesség és az egyensúly az élet minden területén elengedhetetlen ahhoz, hogy a spirituális fegyelem a szenvedés elpusztításának eszközévé váljon. Az evés, a pihenés, a cselekedetek és az alvás közötti egyensúly fontos a fizikai és szellemi egyensúly fenntartásához, ami segít elérni a belső békét. • Mértékletesség az evésben és a pihenésben – a spirituális fegyelem gyakorlója mértékletességet tart az étkezésben és a napi tevékenységekben. A túlevés vagy az alulevés, valamint a túlzott aktivitás akadályozhatja az ember spirituális fejlődését, és fizikai és lelki szenvedést okozhat. • Mértékletesség a cselekedetekben és az erőfeszítésekben – a spirituális fegyelem gyakorlója a cselekedetekben és az erőfeszítésekben is mértékletességet mutat. A túl sok erőfeszítés vagy munka pihenés nélkül kimerültséghez vezethet, de a túl kevés erőfeszítés lustasághoz és elérhetetlen fejlődéshez vezethet. • Mértékletesség az alvásban és az ébrenlétben – a spirituális fegyelem gyakorlója egyensúlyban tartja az alvást és az ébrenlétet. A túl sok alvás lustaságot és energiahiányt okoz, míg a túl kevés alvás fizikai és szellemi kimerültséget okoz. Az alvási rend egyensúlya segít fenntartani a szellemi tisztaságot. Ez a vers hangsúlyozza, hogy csak akkor válik a spirituális fegyelem a szenvedéstől való megszabaduláshoz és a lelki békéhez vezető eszközzé, ha az ember mértékletességet és egyensúlyt tart fenn a mindennapi életben. Ez a boldogság múlandó és illuzórikus, és szenvedéshez és az anyagi világhoz való ragaszkodáshoz vezet.

6-18

Amikor a spirituális fegyelem gyakorlója a spirituális fegyelem gyakorlásával uralja az elméje működését, eléri a transzcendentális állapotot, mentes minden anyagi vágytól, akkor mondják, hogy szilárdan megalapozott a spirituális fegyelemben.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a spirituális fegyelem gyakorlása akkor éri el teljességét, amikor az ember uralja az elméjét, a belső énjére összpontosítva és megszabadulva a világi vágyaktól. Csak akkor válik a spirituális fegyelem hatékony eszközzé, amely segít elérni a szellemi növekedést és a belső békét. Egy ilyen ember szilárdan megalapozott a spirituális fegyelemben.

6-19

Mint a szélcsendes helyen álló lámpa, mely nem mozdul, olyan az elméjét uraló jógí, aki transzcendentális önvalójára összpontosít.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a lelki stabilitás eléréséhez az embernek gyakorolnia kell az elme irányítását, és el kell köteleznie magát a folyamatos lelki gyakorlat iránt. Ha az elmét uralják, az ember békésen tud élni és meg tudja őrizni belső egyensúlyát a külső zavarok vagy kihívások ellenére is.

6-20

Azt az állapotot, amelyet transznak vagy teljes nyugalomnak neveznek, amikor az ember elméje a lelki fegyelem gyakorlásával teljesen megszabadul az anyagi elme működésétől, az ember képes tiszta elmével látni önmagát és örömöt találni önmagában.

Magyarázat: Ez a vers a lelki gyakorlat eredményeként elért állapotot írja le, amelyet transznak vagy teljes nyugalomnak neveznek. Ebben az állapotban az elme teljesen mentes az anyagi hatásoktól és működéstől. Az ember képes meglátni valódi énjét egy tiszta, zavartalan elmével, és mély belső örömöt talál magában.

6-21

Ebben az örömteli állapotban az ember mérhetetlen transzcendentális boldogságot talál, amelyet transzcendentális érzékekkel ér el. Ebben az állapotban megszilárdulva az ember soha nem tér el az igazságtól,

Magyarázat: Ez a vers folytatja az előző állapot leírását, hangsúlyozva, hogy mérhetetlen transzcendentális boldogságot nyújt, amelyet lelki, nem pedig anyagi érzékekkel lehet elérni. Az az ember, aki ebben az állapotban megszilárdult, soha nem tér el az igazságtól, mert közvetlenül megtapasztalta azt.

6-22

és miután elérte, megérti, hogy nincs nála jobb. Ilyen állapotban az embert soha nem rendítik meg még a legnagyobb nehézségek sem.

Magyarázat: Ez a vers kimondja, hogy ennek a lelki egység állapotának elérésekor az ember megérti, hogy nincs nála jobb. Ez a felismerés belső erőt és stabilitást ad neki, amely lehetővé teszi számára, hogy még a legnagyobb nehézségekkel szemben is rendíthetetlen maradjon.

6-23

Valóban, ez az igazi szabadság minden szenvedéstől, amely az anyaggal való érintkezésből ered.

Magyarázat: Ez a vers lezárja az előző vers gondolatát, megerősítve, hogy a leírt állapot az igazi szabadság minden szenvedéstől, amely az anyagi világgal való érintkezésből ered. Ez a lelki felszabadulás állapota.

6-24

Ezt a lelki fegyelmet szigorúan kell gyakorolni elszántsággal és hittel, nem eltérve ettől az úttól. Elhagyva minden kivétel nélkül az anyagi vágyakat, amelyek az elme szeszélyeiből erednek, és ily módon az elme segítségével minden oldalról megfékezve az összes érzéket.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan kell gyakorolni a lelki fegyelmet, lemondva az elme spekulációiból és ragaszkodásából eredő vágyakról. A lelki tökéletesség eléréséhez az embernek uralnia kell az érzékeit és vágyait, amelyek akadályozzák a lelki utat. • A vágyak elhagyása – a lelki fegyelem gyakorlójának el kell hagynia minden vágyat, amely az elmében keletkezett. Ezek a vágyak gyakran felszínesek, és a világi élvezetekhez vagy ragaszkodáshoz kapcsolódnak, amelyek elvonhatják a lelki fegyelem útjáról. A vágyakat teljesen, maradéktalanul el kell hagyni, hogy az ember megőrizhesse elméjének békéjét. • Az elme ereje – az embernek fel kell használnia elméjének erejét az érzékek teljes ellenőrzésére, és meg kell akadályoznia, hogy eltérítsék a lelki céltól. Az elme erejét arra kell felhasználni, hogy ellenőrizzék az érzékeket, és megakadályozzák, hogy eltérjenek a lelki céltól. • Az érzékek teljes megfékezése – itt arra utalnak, hogy az érzékeket teljesen, nem csak részben kell ellenőrizni. Ezáltal a teljes önuralmat és önkontrollt hangsúlyozzák minden szempontból. Ez azt jelenti, hogy a gyakorló képes megőrizni a koncentrációt és az egyensúlyt, még akkor is, ha különféle érzéki tárgyak kívülről befolyásolják.

6-25

Fokozatosan, a bölcsesség által megerősített elszántsággal az embernek uralnia kell az elmét, az önvalóra irányítva és semmi másra nem gondolva.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan lehet fokozatosan elérni a szemlélődés mélységét és az elme uralmát, ami szükséges a valódi természetünk megértéséhez. Hangsúlyozza, hogy a lelki fegyelem egy hosszú és türelmes folyamat, amely kitartást és bölcsességet igényel. • Az elme fokozatos uralása – az elmét nem lehet azonnal uralni, ezért fontos, hogy fokozatosan közelítsük meg. Türelemmel és kitartással az embernek meg kell tanulnia fokozatosan irányítani az elméjét a béke és a csend elérése érdekében. • Bölcsesség és elszántság – Krisna rámutat, hogy az elme uralásához bölcsességre és elszántságra is szükség van. A bölcsesség segít megérteni az elme természetét és megkülönböztetni a múlandó gondolatokat az önvaló állandó természetétől, míg az elszántság segít leküzdeni az elme ellenállását és az esetlegesen felmerülő zavarokat. • Az elme az önvalóra irányítása – a gyakorlónak az önvalójára, a lélekre kell irányítania az elméjét. Ez a belső lényegre való összpontosítás segít megszabadulni a külső tárgyakhoz és az elme élményeihez való ragaszkodástól, lehetővé téve a teljes összpontosítást az önvalóra. A szemlélődés során az elmét tartózkodni kell minden világi gondolattól vagy gondtól. • Nem gondolni semmi másra – a szemlélődés során az elmét tartózkodni kell minden világi gondolattól vagy gondtól. Az elme elcsendesítése lehetővé teszi a belső béke felismerését, és közelebb viszi a gyakorlót valódi lényegéhez.

6-26

Bárhová is kalandozik a nyugtalan és ingatag elme, onnan vissza kell húzni és uralni kell, az önvalóra irányítva.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az elme uralására utal, mint a lelki fegyelem gyakorlásának lényeges elemére. Az elme nyugtalan és ingatag, gyakran a külső tárgyakhoz vagy gondolatokhoz kalandozik, de az embernek elszántnak kell lennie ahhoz, hogy visszahozza az elmét a belső lényeghez és uralja azt. • A nyugtalan elme kalandozik – az elme természeténél fogva nyugtalan és ingatag, gyakran egyik tárgyról a másikra, egyik gondolatról a másikra kalandozik. Ez a nyugtalanság nehézségeket okoz a koncentrációban és a lelki gyakorlatban. • Onnan vissza kell hozni – a lelki fegyelem gyakorlója felelős azért, hogy újra és újra visszahozza az elmét azokról a helyekről, ahová elkószál. Ez egy folyamatos gyakorlat – valahányszor az elme eltér, vissza kell húzni. • Az elmét az önvalóra irányítani – az elmét az önvalóra, a belső lényegre kell irányítani, mert ez a lelki béke és önismeret útja. Az elme uralása elengedhetetlen a lelki útra való összpontosítás megőrzéséhez és a valódi énünk felismeréséhez.

6-27

A lelki fegyelem gyakorlójának, akinek az elméje Rám irányul, biztosan a legfőbb boldogság jut. Felemelkedett a szenvedély tulajdonsága fölé, tudatában van az Istennel való egységének, és ezáltal minden bűnös következménye megszűnt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt az állapotot írja le, amelyet a lelki fegyelem gyakorlója ér el, amikor az elméje megnyugszik és megszabadul a szenvedélyektől. Ebben az állapotban eléri a legfőbb boldogságot és egyesül az Isteni valósággal. • Nyugodt elme – amikor a lelki fegyelem gyakorlója teljesen megnyugtatta az elméjét, és megszabadult az elme nyugtalanságától és a világi zavaroktól, mély belső békét ér el. A nyugodt elme a legfőbb előfeltétele a legfőbb lelki boldogság megtapasztalásának. • Eléri a legfőbb boldogságot – a legfőbb boldogság itt a lelki boldogságot jelenti, amely a belső békéből és az elme egyensúlyából ered. A lelki fegyelmet gyakorló, aki megszabadult a szenvedélyektől, megtapasztalja ezt a legfőbb lelki boldogságot, amely nem kapcsolódik világi élvezetekhez vagy anyagi vágyakhoz. • Szabad a szenvedélyektől – a szenvedélyek azok, amelyek nyugtalanságot, vágyakat és nézeteltéréseket okoznak. A lelki fegyelmet gyakorló, aki megszabadult a szenvedélyektől, képes fenntartani a lelki békét és stabil lesz a tudatában. Megszabadult a szenvedélyek anyagi tulajdonságaitól, amelyek arra késztetik az embert, hogy folyamatosan külső ingereket keressen. • Egyesült az Istennel – amikor a lelki fegyelmet gyakorló tiszta és mentes a bűnöktől, egyesül az Isteni tudattal. Ebben az állapotban a lelki fegyelmet gyakorló megszabadul a szenvedésektől és egységben él az Isteni valósággal. • Tiszta és szennyezetlen – a lelki fegyelmet gyakorló tiszta, mert megszabadult a bűnöktől és a világi élettel kapcsolatos szennyeződésektől. Ez a tisztaság lehetővé teszi számára, hogy lelki teljességben és harmóniában éljen az Istennel.

6-28

Ily módon a lelki fegyelem gyakorlója, aki állandóan összekapcsolja magát az önvalóval és megtisztult minden bűntől, eléri a legfőbb boldogságot, amelyet az Isteni tudattal való egység nyújt.

Magyarázat: Ez a vers leírja, hogyan éri el a legfőbb lelki boldogságot a lelki fegyelem gyakorlója, aki állandóan gyakorolja a lelki fegyelmet és megtisztult minden bűntől, mert kapcsolatban van az Isteni tudattal. Ez az Istennel való lelki egység mély megelégedést és belső békét ad. Ebben az állapotban az ember eléri a legfőbb boldogságot, miközben kapcsolatban van az Isteni tudattal. • Állandóan összekapcsolja magát az önvalóval – a lelki fegyelem gyakorlója állandóan kapcsolatban van a lelkével, ami azt jelenti, hogy folyamatosan a belső tudatra összpontosít. Ez a folyamatos gyakorlat biztosítja a lelki egyensúlyt és a belső békét. • Megtisztult minden bűntől – a lelki fegyelem gyakorlásával megtisztul a bűnöktől és a világi szennyeződésektől. Elméje és lelke mentesek a tettektől és a negatív következményektől, amelyek akadályozzák a lelki fejlődést. • Kapcsolatban az Istennel – ez a kapcsolat az Isteni tudattal való egységet jelenti, ami a lelki tökéletességhez vezet. • Megtapasztalja a legfőbb boldogságot – amikor a lelki fegyelem gyakorlója kapcsolatban van az Isteni tudattal, megtapasztalja a legfőbb boldogságot, amely a lelki megelégedettség és a belső béke állapota. Ez a boldogság nem függ a külső körülményektől, hanem belső béke és lelki beteljesülés.

6-29

Az igazi lelki fegyelem gyakorlója minden lényben önmagát látja, és önmagában minden lényt. Valóban, az önmegvalósított személy Engem, ugyanazt a Legfelsőbb Urat lát mindenhová.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a lelki fegyelem legmagasabb állapotának elérésekor az ember egységet lát minden élőlény között, és senkit sem különböztet meg világi kritériumok alapján. A lelki fegyelem a mély megértéshez vezet, hogy mindannyian egy egységes Isteni tudathoz kapcsolódunk, ami békéhez, egyenlőséghez és harmóniához vezet minden lény között.

6-30

Aki Engem mindenhol lát, és mindent Bennem lát, annak Én soha nem tűnök el, és ő soha nem tűnik el Nekem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a lelki fegyelem gyakorlásának fő célját, az Istennel való egységet magyarázza el. Az, aki képes látni az Isteni Krisnát mindenhol, és megérti, hogy minden az Isteni tudatban létezik, teljes egységet ér el Istennel. Ez az egység elválaszthatatlanná teszi az embert Istentől, és Isten sem hagyja el őt soha. • Mindenhol lát Engem – aki elérte a lelki tudatot, mindenhol és minden lényben látja az Isteni jelenlétet. Megérti, hogy Isten mindenütt jelen van, és Krisnát látja minden élőlényben, és minden életesemény az Istenihez kapcsolódik. • És mindent Bennem lát – aki megérti, hogy minden, ami létezik, az Isteni tudat része. Mindent Isten teremtett és az Ő jelenlétében van, és az Isteni energia minden alapja. Ezért Istent lát mindenben, ami körülveszi. • Én soha nem tűnök el neki – Krisna azt mondja, hogy ha az ember mindenhol látja az Isteni, akkor Isten soha nem tűnik el neki. Az ember soha nem veszíti el a kapcsolatát az Istennel, mert a tudata teljesen egyesült Istennel. • És ő soha nem tűnik el Nekem – Ugyanígy Krisna megerősíti, hogy a lelki fegyelem gyakorlója sem tűnik el Istennek. Amikor az ember elérte a lelki egységet az Istennel, Isten elválaszthatatlan részévé válik, és soha nem hagyják el vagy felejtik el. Ez a vers a legmagasabb lelki egység állapotát írja le, amelyben az ember mindenhol látja az Isteni, és megérti, hogy minden az Isteni tudatban létezik. A lelki fegyelem gyakorlója és Isten elválaszthatatlanokká válnak, és örök egység uralkodik közöttük.

6-31

A lelki fegyelem gyakorlója, aki Engem tisztel mint a Legfelsőbb Lelket, aki mindenki szívében lakozik, és felismeri, hogy Én egy vagyok mindenkivel, mindig Bennem marad, bármilyenek is legyenek a külső körülményei.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt tanítja, hogy az az ember, aki megérti az Isteni jelenlétet minden lényben, és gyakorolja az egységet ezzel a tudattal, mindig egyesül Istennel. Ez az egység nem függ a külső körülményektől vagy helyzetektől, mert ez egy mély belső megértés minden lény egységéről. • Isteni jelenlét minden lényben – a lelki fegyelem gyakorlója látja, hogy az Isteni (Krisna, Isteni tudat) minden lényben jelen van. Ez azt jelenti, hogy felismeri, hogy minden élőlényben van egy lélek szikrája, ami az Isteni tudat része. Ez a nézet tiszteletet és együttérzést fejleszt minden lény iránt, mert az ember felismeri, hogy minden élőlény egymáshoz kapcsolódik az Isteni egységben. • Egység gyakorlása Istennel – itt a lelki fegyelem gyakorlója nem csak felismeri az Isteni mindenütt jelenlétét, hanem gyakorolja az egységet ezzel a tudattal, keresve az egységet Krisnával. Ez azt jelenti, hogy az Isteni elvekkel összhangban él, és teljesen Istenre hagyatkozik. Ez az egység belső, és nem függ a külső körülményektől vagy helyszíntől. • Függetlenség a külső körülményektől – ezt az egységállapotot nem befolyásolják a külső világ helyzetei. Bármilyen körülmények vagy nehézségek is legyenek a lelki fegyelem gyakorlójának, ő egyesülve marad az Istennel, mert ez az egység belső és elszakíthatatlan. • Állapot az egységben Velem – amikor az ember megtapasztalja ezt az egységet Istennel, egyesül az Isteni tudattal, és harmóniában él minden lénnyel, fenntartva a békét és az egyensúlyt. Ez az állapot a lelki fegyelem célja, ami lehetővé teszi az állandó kapcsolat megtapasztalását Istennel és a belső beteljesülést.

6-32

Azt, aki minden lényt egyenlően lát, felfogva örömüket és szenvedésüket ugyanúgy, mint a sajátját, a lelki fegyelem legmagasabb gyakorlójának tekintik, ó, Arjuna.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a lelki fegyelem legmagasabb elérését magyarázza el – az együttérző és egyenlő nézetet minden élőlényre. Egy ilyen hozzáállás megértést és empátiát igényel, felfogva minden élőlény szenvedését és örömét, mint a sajátját. Ez az együttérzés és egyenlőség állapota, ami lelki teljességhez vezet. Ez a megértés segít Arjunának megszabadulni az egoizmustól és mély egységet érezni mindennel, ami létezik, mert felismeri Krisna jelenlétét mindenben. • Együttérző és egyenlő hozzáállás – a legmagasabb lelki fegyelem gyakorlója képes megérezni más lények szenvedését és örömét, mint a sajátját. Ez a nézet lehetővé teszi az ego által teremtett különbségek leküzdését, és valódi empátiát és együttérzést biztosít, ami elősegíti a harmóniát minden élőlénnyel. • Önmaga összehasonlítása – az embernek úgy kell látnia más lényeket, ahogy önmagát látja. Ez azt jelenti, hogy felismeri, hogy minden lény boldogságot akar és el akarja kerülni a szenvedést, akárcsak ő maga. Ez a megértés egyenlő bánásmódot eredményez mindenkivel szemben, felismerve a közös vágyat a boldogságra és a szenvedéstől való mentességre. • A lelki fegyelem legmagasabb teljessége – Krisna hangsúlyozza, hogy egy ilyen egyenlő és együttérző tudat a lelki fegyelem gyakorlójának legmagasabb eredménye. Csak akkor éri el az ember az igazi egységet az Istennel, amikor képes mindenkit egyenlőnek látni, és megérezni az örömüket és szenvedésüket, mint a sajátját. • Átmenet az egoizmustól az egység felé – ez az állapot belső szabadsághoz vezet az egótól, és mély belső békét és egyensúlyt biztosít az ember számára. Egy ilyen hozzáállás elősegíti az élet és a lelki egység mélyebb megértését az egész teremtett világgal.

6-33

Arjuna azt mondta: Ó, Madhuszúdana, a lelki fegyelem rendszere, amelyet leírtál, számomra nem praktikus és elviselhetetlen, mert az elme nyugtalan és instabil.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna feltárja kétségét a lelki fegyelem gyakorlásának nehézségeivel kapcsolatban, különösen az elme nyugtalanságát hangsúlyozva. Rámutat, hogy az elme instabil és kiszámíthatatlan, ezért a lelki fegyelem útja számára nehezen megvalósítható. Arjuna Madhuszúdanának szólítja Krisnát, ami Krisna neve, utalva az Ő képességére a nehézségek leküzdésére.

6-34

Mert az elme nyugtalan, erős, makacs és nagyon nehezen kezelhető, ó, Krisna. Úgy tűnik számomra, hogy nehezebb uralni, mint megállítani a szelet.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna folytatja kétségeinek kifejtését az elme irányításával kapcsolatban. Leírja az elme tulajdonságait, amelyek annyira nehezen kezelhetővé teszik, és ezt a folyamatot a szél megfékezéséhez hasonlítja, ami szinte lehetetlennek tűnik.

6-35

Úr Krisna azt mondta: Ó, erős karú Kuntí fia, kétségtelenül nagyon nehéz uralni a nyugtalan elmét, azonban kitartó gyakorlással és ragaszkodás nélkül ez megvalósítható.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna válaszol Arjuna aggodalmaira az elme irányításával kapcsolatban, egyetértve azzal, hogy az elme nehezen kezelhető, de rámutat két fontos elvre, amelyek segítenek az elme uralásában – a gyakorlásra és az elengedésre. • Az elme nehezen kezelhető és nyugtalan – Krisna elismeri, hogy az elme nyugtalan, folyamatosan változik, elkalandozik és eltér a koncentrációtól. Az uralása bonyolult feladat, és sok fegyelmet és erőt igényel. • Kétségtelenül – Krisna hangsúlyozza, hogy kétség sem fér hozzá, hogy az elmét nagyon nehéz irányítani, egyetértve Arjunával, hogy ez nagy kihívás a lelki úton. • Gyakorlással – Krisna rámutat, hogy az elme uralása a folyamatos gyakorlásnak köszönhetően lehetséges. A rendszeres elmélkedés és a lelki fegyelem gyakorlása segít megnyugtatni az elmét és irányíthatóvá tenni. A gyakorlás a legfontosabb eszköz az elme fegyelmének eléréséhez. • Elengedéssel – a gyakorlás mellett az elme irányításában segít az elengedés, vagyis az anyagi dolgokhoz és a világi vágyakhoz való ragaszkodás hiánya. Az anyagi eredmények iránti vágyról és ragaszkodásról való lemondás csökkenti az elme nyugtalanságát és lehetővé teszi a lelki dolgokra való összpontosítást.

6-36

Annak, akinek az elméje nincs uralma alatt, az önmegvalósítás nehéz feladat. De az, aki uralja az elméjét és megfelelő eszközökkel törekszik, biztosan sikert fog aratni. Ez az Én véleményem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat arra, hogy az elme uralása alapvető előfeltétele a lelki fegyelem teljességének eléréséhez. Elmagyarázza, hogy elmekontroll nélkül a lelki fegyelem nehezen érhető el, de uralt elmével és kitartó igyekezettel a lelki fegyelem útja lehetővé válik. • Uralhatatlan elme – Krisna elmagyarázza, hogy ha az elme nincs uralom alatt, az akadályozza a lelki fegyelem gyakorlását és szinte lehetetlenné teszi. Az uralhatatlan elme nyugtalan, egyik tárgyról a másikra vándorol, és ezért az ember nem képes elérni a koncentrációt vagy a belső békét. • A lelki fegyelem nehezen elérhető – ha az elme nyugtalan, a lelki fegyelem gyakorlása nehézzé válik, mert az embernek nincs meg az a koncentráció és belső egyensúly, ami szükséges a lelki fegyelem legmagasabb állapotának – az Istennel való egységnek – eléréséhez. • Uralt elmével – amikor az elme uralom alatt van, az ember képes a lelki gyakorlásra koncentrálni, és irányítani a vágyakat és az érzelmeket. Az uralt elme lehetővé teszi az ember számára a mélyebb elmélkedést és a lelki tudat elérését. • Kitartó igyekezettel – az elme uralása mellett kitartó igyekezetre és fegyelemre van szükség. A lelki fegyelem rendszeres gyakorlást és türelmet igényel a lelki fejlődés eléréséhez. • A megfelelő eszközök felhasználásával – a lelki fegyelem legmagasabb állapotának eléréséhez a megfelelő eszközöket kell használni, például gyakorlást, fegyelmet és a világi ragaszkodásokról való lemondást. A helyesen megválasztott eszközök az elme uralásához és a belső békéhez vezetnek.

6-37

Arjuna megkérdezte: Ó, Krisna, milyen sors vár a lelki fegyelem gyakorlójára, aki hittel vág bele ebbe az útba, de később, a világi vágyak miatt, nem tudja befejezni, és nem éri el a lelki fegyelem teljességét?

Magyarázat: Ez a vers Arjuna kétségeit fejezi ki, és arról kérdez, hogy van-e valami haszna annak az embernek, aki nem fejezi be a lelki útját a lelki fegyelem gyakorlásában.

6-38

Ó, erős karú Krisna, vajon az ember, aki eltér a transzcendentális útról, nem veszíti el mind a lelki, mind az anyagi sikereit, és nem vész el, mint egy szétszéledt felhő, sehol sem találva menedéket?

Magyarázat: Ez a vers feltárja Arjuna kétségeit azzal kapcsolatban, hogy vajon az az ember, aki eltér a lelki fegyelem útjától, elveszítheti-e mind az anyagi, mind a lelki eredményeit, irány és zavarodottság nélkül maradva.

6-39

Kétségeimet, ó, Krisna, Te vagy méltó teljességgel eloszlatni. Senki más nem képes eloszlatni e kétségeket, csakis Te.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna arra kéri Krisnát, hogy oszlassa el a spirituális fegyelem útjával és annak az embernek a sorsával kapcsolatos kétségeit, aki eltér a spirituális fegyelemtől. Elismeri, hogy csak Krisna, aki az Isteni tudat, képes teljes mértékben eloszlatni kétségeit, mert senki másnak nincs ilyen tudása és bölcsessége.

6-40

A Legfelsőbb Úr mondta: Ó, Pártha, a spirituális fegyelem gyakorlója, aki jótevő cselekedeteket végez, nem pusztul el sem ebben, sem a spirituális világban. Az, aki jót cselekszik, Barátom, soha nem győzedelmeskedik a gonoszságon.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megnyugtatja Ardžunát, elmagyarázva, hogy az az ember, aki törekedett a spirituális úton, soha nem veszíti el spirituális fejlődését. Sem ebben a világban, sem a következőben az az ember, aki spirituális fegyelmet gyakorol és jót cselekszik, nem tapasztal pusztulást vagy kudarcot.

6-41

A spirituális fegyelem gyakorlója, aki letért az útról, sok év után, amelyet az igazlelkűek bolygóin tölt, jámbor vagy vagyonos emberek családjában születik újjá.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, mi történik azokkal, akik eltérnek a spirituális fegyelem útjától, de még mindig jámborak és spirituálisan fejlődtek. Egy ilyen személy halála után lehetőséget kap arra, hogy a jámbor emberek világában éljen, de aztán visszatér a Földre, tiszta és nemes emberek családjába születve, hogy folytathassa spirituális útját. Ez azt jelenti, hogy a spirituális tudás és az Istennek való tiszta szolgálat az igazi felszabadulás útja, amely meghaladja az egyszerű etikai elveket és rituálékat, és ez a szolgálat magában foglalja a szeretetet, az odaadást és az Istenbe vetett teljes bizalmat. • Eléri a jámbor emberek világát – az az ember, aki eltért a spirituális fegyelem útjáról, de mégis megőrzi a jámborságot, lehetőséget kap arra, hogy olyan világokban éljen, ahol azok élnek, akik jót cselekszenek és isteni tulajdonságokkal rendelkeznek. • Hosszú éveket élve – ez a személy sok évet él ezekben a jámbor világokban, pihenést és spirituális fejlődést nyerve, mielőtt visszatér a Földre, hogy folytassa útját a felszabadulás felé. • Tiszta és nemes emberek családjában születve – amikor ez a személy visszatér a Földre, tiszta és nemes családban születik újjá, amely kedvező környezetet biztosít a további spirituális növekedéshez. A tiszta és nemes család erkölcsi alapot és anyagi támogatást nyújt ahhoz, hogy a személy tökéletesíthesse magát. • Eltért a spirituális fegyelemtől – Ez arra a személyre vonatkozik, aki nem teljes mértékben hajtotta végre a spirituális fegyelem gyakorlatát, de akinek jó cselekedetei és jámborsága új lehetőségeket biztosít számára a spirituális út folytatására a következő életben. Ez a vers azt tanítja, hogy a spirituális fejlődés soha nem vész el. Még ha az ember nem is teljesíti tökéletesen a spirituális fegyelem gyakorlatát, spirituális erőfeszítéseit a következő életében jutalmazzák, kedvező feltételeket biztosítva számára a további növekedéshez. Ez segít megérteni, hogy a spirituális út folyamatos, és ezen az életen túl is folytatódik.

6-42

Vagy pedig a spirituális fegyelmet gyakorlók családjában születik újjá, akik nagy bölcsességgel rendelkeznek. Bizony, egy ilyen születés ebben a világban nagyon ritka.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az ember, aki eltért a spirituális fegyelem útjától, bölcs és spirituálisan tudatos spirituális fegyelmet gyakorlók családjában születhet újjá. Egy ilyen születés különleges áldás, mert ez biztosítja a legkedvezőbb feltételeket ahhoz, hogy az ember folytathassa spirituális útját. A születés egy ilyen családban nagyon ritka és értékes lehetőség. • Vagy pedig bölcs spirituális fegyelem gyakorlók családjában születik újjá – Krisna rámutat, hogy egy ilyen személy spirituális fegyelem gyakorlók családjában születhet újjá, ahol a szülők bölcsek, spirituálisan fejlettek és ismerik a spirituális fegyelem útját. Egy ilyen környezet inspirációt és támogatást nyújt ahhoz, hogy a személy folytathassa spirituális útját. • Bölcs és tudatos emberek családjában – ez azt jelzi, hogy ebben a családban van bölcsesség és spirituális megértés, ami segít az embernek fejleszteni spirituális képességeit és legfelsőbb értékeit. Ez egy különösen kedvező környezet, amely elősegíti a spirituális növekedést. • Egy ilyen születés nagyon ritka – Krisna elmagyarázza, hogy egy ilyen születés nagyon ritka, és ez nagy áldás, mert a születés egy spirituálisan fejlett családban egyedülálló lehetőséget nyújt a spirituális úton való gyorsabb fejlődésre. Ez a vers hangsúlyozza, hogy ha az ember eltér a spirituális fegyelem útjától, akkor kaphat még egy lehetőséget arra, hogy olyan családban szülessen újjá, amelyben magas spirituális ideálok vannak. Egy ilyen környezet inspirációt és támogatást nyújt ahhoz, hogy a személy folytathassa spirituális útját.

6-43

Ó, Kuru dinasztia fia, egy ilyen családban újjászületve feléleszti isteni tudatát előző életéből, és újra sikereket próbál elérni a teljes felszabadulás érdekében.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy ha az ember spirituálisan fejlett családban születik újjá, akkor feléleszti a kapcsolatot az előző életében megszerzett tudással és spirituális fegyelemmel. Ez lehetővé teszi számára, hogy a spirituális tökéletesség felé vezető úton haladjon tovább, ahelyett, hogy elölről kellene kezdenie. Egy ilyen ember újra megpróbálja elérni a legmagasabb spirituális tökéletességet. • Az elme egyesülése az előző élettel – az az ember, aki spirituálisan fejlett családban születik újjá, feléleszti a kapcsolatot az előző élettel, megszerezve a bölcsességet és tudást, amelyet az előző életében szerzett. Már rendelkezik azzal a tudással és spirituális érettséggel, ami elősegíti a gyors fejlődést. • Újra megpróbálja elérni a tökéletességet – ez az ember újra megpróbálja elérni a spirituális tökéletességet, folytatva a korábban megkezdett útját. A felszabadulást és a spirituális fegyelem teljes gyakorlását igyekszik elérni, tovább gyarapítva a spirituális tudást. • Ó, Kurunandana – Krisna Kurunandanak szólítja Ardžunát, utalva a Kuru dinasztiához való tartozására és arra a történelmi felelősségére, hogy vezető és spirituális útmutató legyen.

6-44

Az előző élet isteni tudatának köszönhetően akaratlanul is a spirituális fegyelem elveihez vonzódik. Egy ilyen kíváncsi spirituális fegyelem gyakorlója, aki az Isteni tudat útját igyekszik feltárni, mindig felülkerekedik a Védák rituáléin.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az ember, aki az előző életében gyakorolta a spirituális fegyelmet, még akaratlanul is visszahúzódik a spirituális fegyelem útjára a következő életben is. Az előző élet gyakorlata alapot ad, ami ezt a vonzódást természetessé és automatikussá teszi. Még ha az ember csak meg akarja ismerni a spirituális fegyelmet, akkor is felülkerekedik a Védák rituáléinak szintjén, és közeledik a magasabb spirituális megértéshez. • Az előző élet gyakorlatával – ez az előző életből származó spirituális gyakorlatra utal. A spirituális fegyelem és más spirituális erőfeszítések nem merülnek feledésbe, továbbra is befolyásolják a következő életeket, megkönnyítve az ember előrehaladását a spirituális fegyelem útján. • Akaratlanul is vonzódik – az az ember, aki az előző életében gyakorolta a spirituális fegyelmet, automatikusan és öntudatlanul visszahúzódik a spirituális fegyelem útjára a következő életben is. Még ha nem is tervezi tudatosan, a lelke a spirituális növekedésre vágyik. • Még ha csak meg is szeretné ismerni a spirituális fegyelmet – még ha az ember nem is teljesen elkötelezett a spirituális fegyelem gyakorlása iránt, hanem csak érdeklődést mutat a spirituális fegyelem megismerése iránt, kíváncsisága és a spirituális megértésre való törekvése lehetővé teszi számára, hogy előrehaladjon a spirituális fegyelem útján. • Felülmúlja a Védák rituáléit – egy ilyen ember felülkerekedik a Védák rituáléinak szintjén, amelyek külső rituálék és formális cselekedetek. Eléri a spirituális megértés magasabb szintjét, amely meghaladja a rituálékat, és mélyebb tudatossághoz és spirituális megértéshez vezet.

6-45

És amikor a spirituális fegyelem gyakorlója teljes komolysággal igyekszik tovább tökéletesedni, megszabadulva minden tisztátalanságtól, akkor végül, sok-sok spirituális fegyelem gyakorlása után, eléri a legmagasabb célt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a spirituális fegyelem gyakorlója, aki kitartóan igyekszik és megtisztul a bűnöktől, folytatva spirituális gyakorlatát több születésen keresztül, végül eléri a legmagasabb célt – a felszabadulást és az Istennel való egységet. • Kitartóan igyekezve – a spirituális fegyelem gyakorlója, aki folyamatosan és odaadóan gyakorolja a spirituális fegyelmet, a nehézségek és kihívások ellenére is folytatja útját a spirituális tökéletesség felé. A kitartás és a fegyelem elengedhetetlen ebben a folyamatban. • Megtisztulva minden bűntől – a kitartó gyakorlás révén a spirituális fegyelem gyakorlója megtisztítja magát minden bűntől és tisztátalanságtól, ami akadályozza spirituális növekedését. Megtisztítva elméjét és szívét, tisztává és spirituálisan erőssé válik. • Több születés után tökéletesedik – a spirituális tökéletesség gyakran több születés után érhető el. A spirituális fegyelem gyakorlója, aki több életen át folytatja spirituális útját, fokozatosan tökéletesedik, míg el nem éri a teljességet. • Eléri a legmagasabb célt – amikor a spirituális fegyelem gyakorlója tökéletesedett, eléri a legmagasabb célt, ami az anyagi létezésből való felszabadulás és az Istennel való egység. Ez a spirituális fegyelem végső célja.

6-46

A spirituális fegyelem gyakorlója felülmúlja az aszkétát, az empirikust és a gyümölcsöző tevékenységek végzőjét. Ezért, ó, Ardzsuna, minden körülmények között légy a spirituális fegyelem gyakorlója!

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a spirituális fegyelem gyakorlója, vagyis az az ember, aki spirituális fegyelmet és elmélkedést gyakorol, magasabb rendű az aszkétáknál, tudósoknál és cselekvőknél. A spirituális fegyelem gyakorlása az az út, amely a legmagasabb spirituális tökéletességhez vezet, mert egyesíti a tudást, a cselekedeteket és a spirituális fegyelmet. • A spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű az aszketikus gyakorlónál – Az aszkéták, akik szigorú aszkézist és önkorlátozást gyakorolnak, tiszteletreméltóak, de a spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű, mert nemcsak korlátozza magát, hanem összehangolja elméjét az Isteni tudattal. • A spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű a tudással rendelkezőkénél – azok az emberek, akik elméleti tudással rendelkeznek spirituális kérdésekben, csodálatra méltóak, de a spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű, mert a gyakorlatban alkalmazza ezt a tudást, közvetlen tapasztalatokat szerezve elmélkedés és spirituális fegyelem révén. • A spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű azoknál, akik cselekedeteket hajtanak végre – azok a cselekvők, akik önzetlen cselekvést hajtanak végre, érdemesek, de a spirituális fegyelem gyakorlója magasabb rendű, mert nemcsak dolgozik, hanem spirituálisan is fejleszti magát és Istenre összpontosít, összekapcsolva a cselekvést és az elmélkedést. • Ezért légy a spirituális fegyelem gyakorlója – Krisna arra ösztönzi Ardžunát, hogy legyen a spirituális fegyelem gyakorlója, mert ez a legmagasabb út a spirituális növekedéshez és a felszabaduláshoz. Rámutat, hogy a spirituális fegyelem útja az, ami az Istennel való teljes egységhez vezet.

6-47

És az összes spirituális fegyelem gyakorlója közül az, aki mindig nagy hittel bennem marad, rám gondol magában és transzcendentális szeretettel szolgál engem, a legszorosabban egyesül velem és a legmagasabb mindenki közül – ez az én nézetem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a spirituális fegyelem leírását, rámutatva, hogy az összes spirituális fegyelem gyakorlója közül az a legmagasabb rendű, aki teljes hittel imádja őt, és elméjét és lelkét az Isteni felé fordítja. Egy ilyen spirituális fegyelem gyakorlója nemcsak elmélkedést és elmediszciplínát gyakorol, hanem teljes hittel az Isteni felé fordul. • Az összes spirituális fegyelem gyakorlója között – Krisna rámutat, hogy bár sokféle spirituális fegyelem gyakorlója létezik, azok közül, akik a tudás spirituális fegyelmével, a cselekvés spirituális fegyelmével és az elmélkedés spirituális fegyelmével foglalkoznak, az a legmagasabb rendű, aki az Isteni felé fordul és teljes hittel imádja azt. • Elméjével és lelkével rám irányulva – ez a spirituális fegyelem gyakorlója teljes mértékben Istenre összpontosít, mind elméjével, mind belső énjével. A lelke az Isteni tudatra irányul, ami egységessé teszi az Istennel. • Teljes hittel – ez a spirituális fegyelem gyakorlója nemcsak gyakorolja a spirituális fegyelmet, hanem teljesen hisz Istenben. A hit az az alap, amely segít neki hű maradni az Isteni úthoz és Isten imádatának és szolgálatának szentelni az életét. • Imád engem – egy ilyen spirituális fegyelem gyakorlója az, aki hittel imádja Istent. Istent látja menedékének, és teljesen átadta magát Isten szolgálatának. • A legmagasabb rendű spirituális fegyelem gyakorlója – Krisna azt mondja, hogy egy ilyen spirituális fegyelem gyakorlója, aki teljesen átadta magát Istennek, a legmagasabb rendű az összes spirituális fegyelem gyakorlója között. Elérte a teljességet, mert az élete eggyé vált az Isteni tudattal.