13-1

Arjuna szólt: Ó, kedves Krisnám, szeretnék tudni az anyagról és a Szellemről, a testről és a lélekről, a tudásról és a tudás céljáról.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna kifejezi vágyát, hogy megismerje a spirituális út szempontjából alapvető fogalmakat. Meg akarja érteni az anyag és a Szellem, a test és a lélek, a tudás és a tudás céljának fogalmait, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértse valódi lényegét és az Istennel való kapcsolatát.

13-2

A Legfelsőbb Úr így szólt: Ezt a testet, ó, Kuntí fia, mezőnek nevezik, és azt, aki ismeri ezt a mezőt, a mező ismerőjének nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna meghatározza a testet mint mezőt, a lelket pedig mint a mező ismerőjét. A test a cselekvés mezeje, a lélek pedig az, aki tudatában van ennek a mezőnek és az ott történteknek.

13-3

Ó, Bharata sarja, tudd meg, hogy Én vagyok a tudó minden testben, és a tudás e test és annak tudójának megértése. Ez az Én véleményem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna felfedi, hogy Ő a Legfelsőbb Tudó, aki minden testben jelen van. Ő nemcsak az egyéni lélek tudója, hanem a Felsőléleké is, aki minden élőlényt elkísér tanúként és engedélyezőként. Hangsúlyozza, hogy az igazi tudás a test és annak tudójának – mind az egyéni léleknek, mind a Felsőléleknek – a megértése.

13-4

Most kérlek, hallgasd meg rövid magyarázatomat erről a cselekvési mezőről és arról, hogyan épül fel, milyenek a változásai, honnan származik, ki ennek a mezőnek a tudója és milyen a hatása.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna felszólítja Arjunát, hogy hallgassa meg magyarázatát a cselekvési mezőről (a testről), annak felépítéséről, változásairól, eredetéről, valamint a mező tudójáról (a lélekről) és annak hatásáról. Ez a magyarázat segít Arjunának jobban megérteni az anyag és a szellem kölcsönhatását.

13-5

Ezt a cselekvési mezőről és a cselekvés tudójáról szóló tudást különféle bölcsek írták le a különböző Védikus írásokban. Különösen a Védánta-szútrában van ez kifejtve, ahol az okok és következmények teljes mértékben megalapozottak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy a cselekvési mezőről és annak tudójáról szóló tudás nem újdonság, hanem a különböző Védikus írásokban található meg, amelyeket az ősi bölcsek írtak le. Különösen kiemeli a Védánta-szútrát, ahol ezt a témát részletesen tárgyalják, logikusan alátámasztva az okokat és a következményeket.

13-6

Az öt durva elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz érzék és az elme, az öt érzékszerv tárgya.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi felsorolni a mező, azaz a test összetevőit. Az öt durva elem a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter – a tér, amelyben a többi elem megnyilvánul. A hamis ego egy téves elképzelés önmagunkról, mint testről. Az értelem a gondolkodás és az elemzés képessége. A megnyilvánulatlan az a finom anyag, amelyből minden származik. A tíz érzék magában foglalja az öt érzékelő érzéket (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás) és az öt cselekvő érzéket (beszéd, megfogás, járás, kiválasztás és szaporodás). Az elme a belső eszköz, amely feldolgozza az információkat. Az öt érzékszerv tárgya a hang, a tapintás, a forma, az íz és az illat.

13-7

A vágy, a gyűlölet, a boldogság, a szenvedés, az egész test, az élet jelei és a meggyőződés – mindezeket együtt a cselekvési mezőnek és annak változásainak tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja a cselekvési mező, azaz a test megnyilvánulásainak leírását. A vágy és a gyűlölet, a boldogság és a szenvedés a testben keletkező érzelmek. Az egész test a mező megnyilvánulása, amely magában foglalja mind a durva, mind a finom elemeket. Az élet jelei a test életfenntartó funkciói. A meggyőződés a mélyen gyökerező hiedelmek, amelyek vezérlik a cselekedeteket. Mindezek a megnyilvánulások változásokon mennek keresztül, és a cselekvési mező részét képezik.

13-8

Alázatosság, egyszerűség, tartózkodás az erőszaktól, türelem, becsületesség, szolgálat az igazi lelki tanítómesternek, tisztaság, állhatatosság és önuralom.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi felsorolni azokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek az igaz tudás megszerzéséhez és a cselekvési mező korlátozásainak feloldásához. Az alázatosság az ego csökkentését jelenti. Az egyszerűség a szószaporítás és a színlelés elhagyását jelenti. Az erőszaktól való tartózkodás sem fizikai, sem érzelmi ártást nem jelent másoknak. A türelem a nehézségek és kényelmetlenségek elviselésének képessége. A becsületesség az igazmondást jelenti szóban és tettben. Az igazi lelki tanítómester szolgálata elengedhetetlen a helyes útmutatás megszerzéséhez a lelki úton. A tisztaság mind a külső, mind a belső tisztaságra vonatkozik. Az állhatatosság a lelki elvek szigorú betartását jelenti. Az önuralom a vágyak és impulzusok ellenőrzésének képessége.

13-9

Lemondás az érzéki élvezetek tárgyairól, megszabadulás a hamis egótól és megértés a születés, halál, öregség és betegségek okozta rosszról.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja azon tulajdonságok felsorolását, amelyek segítenek megszabadulni az anyagi világhoz való kötődéstől. Az érzéki élvezetek tárgyairól való lemondás azt jelenti, hogy nem engedünk a túlzott vágyaknak. A hamis egótól való megszabadulás azt jelenti, hogy megértjük, nem a test vagyunk, hanem örök lélek. A születés, halál, öregség és betegségek okozta rossz megértése segít megérteni az anyagi lét szenvedésekkel teli természetét, és motivál a lelki menedék keresésére.

13-10

Nem ragaszkodás a gyerekekhez, feleséghez, házhoz és a többihez, kiegyensúlyozott elme a kívánatos és a nem kívánatos jelenlétében.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza a túlzott ragaszkodástól való megszabadulás szükségességét a családhoz és a tulajdonhoz, valamint az egyensúly megőrzését mind a kedvező, mind a kedvezőtlen körülmények között. Ez nem azt jelenti, hogy el kell hagyni a családot, vagy figyelmen kívül kell hagyni a kötelességeket, hanem az érzelmi függőségtől való megszabadulást és a belső béke fejlesztését.

13-11

Állandó és tiszta lelki szolgálat Nekem, tartózkodás elhagyatott helyeken, elkülönülés a tömegektől.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az állandó és tiszta lelki szolgálatról beszél, mint a lelki úton való fontos gyakorlatról. Az elhagyatott helyeken való tartózkodás és a tömegektől való elkülönülés segít a lelki gyakorlatra való összpontosításban és a felesleges zavaró tényezők elkerülésében. Ez nem jelenti a társadalomtól való teljes elszigetelődést, hanem a lelki növekedést elősegítő környezet tudatos megválasztását.

13-12

Az önmegismerés fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság filozófiai keresése – mindezt tudásnak nyilvánítom, és mindent, ami ettől eltér, tudatlanságnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a korábban felsorolt tulajdonságok és elvek összefoglalását, és igaz tudásnak nyilvánítja azokat. Az önmegismerés fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság keresése a lelki fejlődés sarokkövei. Minden, ami ezektől az elvektől eltér, tudatlanság, amely akadályozza a lelki haladást. Ez a tudás segít az embernek megszabadulni az anyagi világ korlátozásaitól és közeledni az Istenihez.

13-13

Most elmagyarázom neked, mit kell tudnod, és ezt tudva megismered az örökkévalót. Ezt nevezik Legfelsőbb Igazságnak, amelynek nincs kezdete, és amely Nekem van alárendelve. Ez a materiális világ okain és következményein kívül helyezkedik el.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna áttér a Legfelsőbb Igazság, azaz az Isteni magyarázatára. Ez az Igazság örök, nincs kezdete, és kívül esik a materiális világban működő ok-okozati összefüggéseken. Mint a Legfelsőbb Úrnak, Neki van alárendelve.

13-14

Mindenütt az Ő kezei és lábai, az Ő szemei, fejei és arcai vannak, és mindenütt vannak fülei. Ily módon a Legfelsőbb Lélek mindent áthat.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna képletesen írja le a Legfelsőbb Lélek mindenütt jelenlétét. Bár az Istenségnek nincs materiális teste, jelenléte és hatása mindenütt érezhető. Ő minden létező forrása és fenntartója, és tudata áthatja az egész teremtést.

13-15

A Legfelsőbb Lélek minden érzék eredeti forrása, mégis Ő maga érzékek nélküli. Ő nem kötődik semmihez, bár minden létező fenntartója. Ő transzcendentális a materiális természet tulajdonságaihoz képest, és ugyanakkor Ő mindezen tulajdonságok ura.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza a Legfelsőbb Lélek transzcendentális természetét. Ő minden érzék eredeti forrása, bár Neki magának nincsenek materiális érzékszervei. Ő nem kötődik semmihez, de ugyanakkor fenntartja minden létező létezését. Ő a materiális természet tulajdonságai (jóság, szenvedély és tudatlanság) felett áll, de ugyanakkor e tulajdonságok ura és irányítja őket.

13-16

A Legfelsőbb Igazság kívül és belül van minden létezőn, mozgón és mozdulatlanon. Mivel finom, a materiális érzékekkel nem lehet felfogni. Bár nagyon távol van, mindenkihez közel is van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza a Legfelsőbb Igazság mindent átfogó jelenlétét – kívül és belül minden létezőn, mozgón és mozdulatlanon. Olyan finom, hogy a materiális érzékekkel nem lehet felfogni. Bár a Legfelsőbb Igazság távolinak és elérhetetlennek tűnhet, nagyon közel is van, mert mindenki szívében ott lakik.

13-17

Bár a Legfelsőbb Lélek látszólag megoszlik az összes létező között, Ő soha nem oszlik meg. Ő egy egység. Bár Ő az összes élőlény fenntartója, meg kell érteni, hogy Ő mindent elnyel és mindent megteremt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy bár a Legfelsőbb Lélek megosztottnak tűnhet, mivel minden élőlényben ott van, valójában egy egység és oszthatatlan. Ő minden létező fenntartója, de ugyanakkor a teremtő és a pusztító is, aki mindent elnyel magában. Ez a vers az Istenség egységét és mindent átfogó természetét hangsúlyozza.

13-18

Ő az összes fénnyel teli test fényforrása. Ő túl van a matéria sötétségén, és megnyilvánulatlan. Ő a tudás, Ő a tudás tárgya, és Ő a tudás célja. Ő lakik mindenki szívében.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a Legfelsőbb Lelket írja le, mint minden létező fényforrását, amely a matéria sötétségén túl helyezkedik el. Ő megnyilvánulatlan és transzcendentális. Ő a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja is, és mindenki szívében lakik, mint minden létező központja és irányítója.

13-19

Így röviden elmagyaráztam neked a cselekvés mezejét (a testet), a tudást és a tudás tárgyát. Egyedül az Én hűséges szolgáim érthetik meg ezt teljesen, és így érhetik el az Én lényegemet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna összefoglalja a testre, a tudásra és a tudás tárgyára vonatkozó korábbi magyarázatát. Egyedül az Ő hűséges szolgái, akik Neki szentelték magukat, érthetik meg teljesen ezeket a tanításokat, és így érhetik el az Ő isteni lényegét.

13-20

Tudnotok kell, hogy a matéria és az élőlények kezdet nélküliek. Átalakulásaik és materiális tulajdonságaik a matériából származnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy mind a matéria, mind az élőlények (lelkek) örökkévalók és kezdet nélküliek. Minden átalakulás és tulajdonság, amelyet a materiális világban látunk, a matéria kölcsönhatásából származik, nem pedig a lélekből.

13-21

Azt mondják, hogy a természet az összes materiális ok és okozat forrása, de az élőlény okozza a különféle szenvedéseket és örömöket ebben a világban.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a természet és az élőlény szerepét a materiális világban. A természet az összes materiális ok és okozat forrása, ez hozza létre a testeket és a körülményeket. Az élőlény, ebben a materiális környezetben tartózkodva, különféle szenvedéseket és örömöket él át, attól függően, hogy hogyan lép kölcsönhatásba a természettel és annak tulajdonságaival.

13-22

Ily módon az élőlény a materiális természetben követi az élet útjait, élvezve a három materiális természettulajdonságot. Ez azért történik, mert érintkezik a matériával. Így tapasztalja meg a jót és a rosszat különféle létformákban.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja az élőlények materiális világban szerzett tapasztalatait. Az élőlény élvezi a három materiális természettulajdonság hatását, és ez a matériával való érintkezés határozza meg azt, hogy az élőlény különféle létformákban születik meg, és jó és rossz dolgokat egyaránt megtapasztal.

13-23

Mindazonáltal a testben van egy másik, transzcendentális élvező is, aki az Úr, a Legfelsőbb Tulajdonos, aki felügyelőként és jóváhagyóként van jelen, és akit Felsőléleknek hívnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy a testben az egyéni lélek mellett van egy másik is – a Felsőlélek, aki transzcendentális élvező, Úr és Legfelsőbb tulajdonos. Tanúként, felügyelőként és jóváhagyóként van jelen minden cselekedetben, amelyet az egyéni lélek végez.

13-24

Aki megérti ezt a tudományt az élőlényről, az anyagról és a kettő kölcsönhatásáról, az biztosan eléri a felszabadulást. Többé nem fog itt megszületni, bármilyen legyen is a jelenlegi állapota.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy az élőlény, az anyag és a kettő kölcsönhatásának megértése a megszabaduláshoz vezető út az újjászületési ciklusból. Ez a megértés segít megérteni, hogy a lélek nem a test, és hogy örök és változatlan. Aki valóban megérti ezt a tudományt, az többé nem fog megszületni az anyagi világban, függetlenül a jelenlegi állapotától vagy körülményeitől. A megértés a kulcs a lelki szabadsághoz.

13-25

Vannak, akik meditáció útján látják meg magukban a Felsőléleket, mások a tudás tökéletesítése útján, megint mások pedig önzetlen cselekvéssel.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat arra a három fő útra, amelyeken keresztül az emberek eljuthatnak a Felsőlélek megismeréséhez: elmélkedés, önmegismerés és Isten szolgálata. Ezen utak mindegyike megfelel az ember egyedi karakterének és megértési szintjének.

13-26

Vannak még olyanok is, akik a lelki tudás ismerete nélkül kezdik el imádni a Legfelsőbbet, hallva róla másoktól. Mivel hajlandóak meghallgatni a tekintélyeket, ők is felemelkednek a születés és halál útján.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azokról beszél, akik, anélkül, hogy elsajátították volna a lelki tudást, elkezdik imádni a Legfelsőbbet, hallva róla tekintélyes forrásokból. Az ilyen emberek is, a meghallgatásra és az utasítások követésére való hajlandóságuknak köszönhetően, felemelkedhetnek a születés és halál ciklusán.

13-27

Ó, Bharata dinasztia legjobbja, tudd meg, hogy minden, ami létezik – legyen az mozgó vagy mozdulatlan – csak a cselekvés mezejének és a mező ismerőjének az egyesülése.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna összefoglalja, hogy minden, ami az anyagi világban létezik, legyen az mozgó vagy mozdulatlan, a cselekvés mezeje (a test) és a mező ismerője (a lélek) egyesülésének eredménye. Ez a kölcsönhatás minden létező alapja, és hogy a test és a lélek kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz, de ugyanakkor különböznek is.

13-28

Aki látja, hogy a Felsőlélek minden testben elkíséri az egyéni lelket, és hogy sem a lélek, sem a Felsőlélek nem pusztul el az örökké változó testben, az valóban lát.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy valóban látni azt jelenti, hogy felismerjük a Felsőlélek jelenlétét minden testben, elkísérve az egyéni lelket. Mind a lélek, mind a Felsőlélek örök és nem pusztul el, bár a test a pusztulásnak van kitéve, és hogy ez a megértés az igazi lelki látás alapja.

13-29

Aki mindenhol és mindenben egyenlően látja a Felsőléleket, az elméjével nem becsmérli önmagát. Így közeledik a transzcendentális célhoz.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy aki képes felismerni a Felsőlélek egyenlő jelenlétét mindenhol és mindenben, az nem engedi, hogy elméje lebecsülje és megtévessze önmagát. Ez a megértés segít közeledni a transzcendentális célhoz – a lelki felszabaduláshoz és az Istennel való egységhez.

13-30

Aki látja, hogy minden cselekedetet az anyagból teremtett test végez, de a lélek nem csinál semmit, az valóban lát.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy a valódi megértés annak felismerése, hogy az anyagi világban minden cselekedetet az anyagból teremtett test végez, maga a lélek pedig nem cselekszik. A lélek csupán szemlélő, és igazi természete transzcendentális és független a test tevékenységeitől.

13-31

Amikor egy értelmes ember abbahagyja a különböző lényekre való tekintést az anyagi testeik alapján, és látja, hogy a lelkek mindenütt el vannak terjedve, eléri a Legfelsőbb Igazság megértését.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy egy értelmes ember, aki képes felülemelkedni a testi különbségeken és felismerni a lelkek jelenlétét mindenütt, eléri a Legfelsőbb Igazság megértését. Ez a megértés azt jelenti, hogy látjuk minden lény lelki egységét és felismerjük kapcsolatukat az Istennel.

13-32

Azok, akik az örökkévalóság szemével néznek, láthatják, hogy a lélek transzcendentális, örök és az anyag tulajdonságain kívül áll. Ó, Kuntī fia, bár a lélek találkozik az anyagi testtel, mégsem csinál semmit és nincs megkötve.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy azok, akik az örökkévalóság szemével tekintenek a világra, azaz lelki megértéssel, látják, hogy a lélek transzcendentális, örök és az anyagi természet tulajdonságainak befolyásán kívül áll. Bár a lélek kapcsolatba kerül az anyagi testtel, valójában nem csinál semmit, és nincs megkötve a test cselekedeteihez.

13-33

Minden átható levegő finomsága miatt semmivel sem keveredik. Így a lelki, aki tudatában van az Istenségnek, nem keveredik a testtel, bár benne van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a levegő analógiáját használja, amely finomsága miatt semmivel sem keveredik, hogy illusztrálja, hogyan marad a lelki, aki tudatában van az Istenségnek, a testtől függetlenül, bár benne van. Itt a levegőt az éterrel hasonlítják össze, nem a levegővel, és a lélek spirituális természete lehetővé teszi számára, hogy mentes maradjon az anyagi világ befolyásától.

13-34

Ó, Bharata leszármazottja, ahogy a Nap egymaga bevilágítja ezt az egész Univerzumot, úgy az egyedüli élő lény, aki a testben van, tudattal világítja be az egész testet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a Nap analógiáját használja, hogy elmagyarázza, hogyan világítja be a lelki, aki a testben van, az egész testet tudattal. Ahogy a Nap, egyedül lévén, bevilágítja az egész Univerzumot, úgy a lélek is, bár egyedül van, tudatot kölcsönöz az egész testnek.

13-35

Akik a tudás szemével látják a különbséget a test és a test ismerője között, és megértik az anyagi kötelékektől való megszabadulás folyamatát, azok elérik a legfelsőbb célt is.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a fejezetet azzal, hogy hangsúlyozza, hogy azok, akik a tudás szemével képesek meglátni a különbséget a test és a lélek között, valamint megértik az anyagi világ kötelékeitől való megszabadulás folyamatát, elérik a legfelsőbb spirituális célt – a megszabadulást és az egységet az Istenséggel. Ez a megértés a spirituális megvilágosodás kulcsa, és lehetővé teszi a legfelsőbb cél elérését.