14-1

A Legfelsőbb Úr mondta: Ismét feltárom neked ezt a legfelsőbb bölcsességet, minden tudás legjobbját, amelyet minden bölcs elsajátított, elérve a legfelsőbb tökéletességet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna bejelenti, hogy ismét feltárja Arjunának a legfelsőbb bölcsességet, amely minden tudás legjobb része. Ez a bölcsesség tette lehetővé minden bölcs számára a legfelsőbb tökéletesség elérését, azaz a megszabadulást és az egységet az Istenséggel. Ebben a versben Krisna elkezdi felsorolni az isteni tulajdonságokat, amelyek azoknak sajátjai, akik a spirituális fejlődés útján járnak, és ezek a tulajdonságok segítenek az embernek megszabadulni az anyagi világ korlátaitól és közeledni az Istenséghez.

14-2

Szilárdan ragaszkodva ehhez a tudáshoz, transzcendentális természetet lehet elérni, amely az enyémhez hasonló. Aki ezt elérte, az többé nem születik újjá a teremtés idején, és nem izgul a pusztulás pillanatában.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy szilárdan ragaszkodva ehhez a legfelsőbb tudáshoz, az ember transzcendentális természetet érhet el, amely az ő saját isteni természetéhez hasonló. Aki ezt elérte, megszabadul a születés és halál körforgásából – többé nem születik újjá a teremtés idején, és nem izgul a pusztulás pillanatában, mert örök, spirituális létezést ért el.

14-3

Minden anyag, amelyet Legfelsőbbnek neveznek, a születés forrása, és Én termékenyítem meg ezt a Legfelsőbbet, ó, Bharata leszármazottja, lehetővé téve minden lény születését.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy minden anyag a születés forrása, és Ő az, aki megtermékenyíti ezt az anyagot, lehetővé téve minden élőlény születését. Ez a vers szimbolikusan ábrázolja az Istenség és az anyag kölcsönhatását, amely életet teremt. Ebben a versben Krisna befejezi az isteni tulajdonságok felsorolását, és ezek a tulajdonságok az isteni lények sajátjai, akik isteni természettel vannak felruházva, és a helyes spirituális fejlődés útján járnak.

14-4

Meg kell érteni, ó, Kunti fia, hogy minden lény megszülethet ebben az anyagi természetben, és hogy Én vagyok a magot adó apa.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza, hogy minden élőlény, fajtájuktól függetlenül, megszülethet ebben az anyagi természetben. Ismét hangsúlyozza, hogy Ő minden lény atja, a magot adó, aki megtermékenyíti az anyagot és lehetővé teszi az élet keletkezését. Ebben a versben Krisna elkezdi leírni a démoni tulajdonságokat, amelyek ellentétesek az isteni tulajdonságokkal, és ezek a tulajdonságok azoknak sajátjai, akiknek tudatát démoni természet uralja, és távol állnak a spirituális megértéstől.

14-5

Az anyag három tulajdonságból áll – a jóságból, a szenvedélyből és a tudatlanságból. Amikor az örök élő lény kapcsolatba kerül az anyaggal, ó, erős kezű Arjuna, ezek a tulajdonságok korlátozzák őt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna bevezeti az anyagi természet három tulajdonságának (jóság, szenvedély és tudatlanság) fogalmát. Elmagyarázza, hogy az anyaggal való érintkezéskor az örök élő lény (lélek) korlátozva van ezekkel a tulajdonságokkal, amelyek meghatározzák tapasztalatait és cselekedeteit az anyagi világban. Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az isteni tulajdonságok az anyagi világ szenvedéseitől és kötelezettségeitől való megszabaduláshoz vezetnek, míg a démoni tulajdonságok az anyag további szolgálatához vezetnek, és Arjunának nem kell szomorúnak lennie, mert isteni tulajdonságokkal született, ami azt jelenti, hogy megvan benne a lehetőség a spirituális megszabadulás elérésére.

14-6

Ó, bűntelen, a jóság tulajdonsága, amely tisztább a többi tulajdonságnál, megvilágosít és megszabadít a bűnös következményektől. Azok, akik ennek a tulajdonságnak a befolyása alatt állnak, a boldogság és a tudás tudatával kötődnek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi külön-külön elmagyarázni a három tulajdonság mindegyikét. A jóság tulajdonsága a legtisztább mind közül, megvilágosítja az ember elméjét és megszabadít a bűn következményeitől. Azonban a boldogság és a tudás tudatával köti le az embert, egyfajta spirituális kényelmet teremtve, amely akadályt jelenthet a teljes megszabadulásban. Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy ebben a világban kétféle teremtett lény létezik – isteni és démoni –, és részletesen beszélt az isteni tulajdonságokról, és most a démoni tulajdonságok és azok emberi életre gyakorolt hatásának leírására készül.

14-7

A szenvedély tulajdonsága korlátlan vágyakból és sóvárgásból ered, ó, Kunti fia, és ez az inkarnálódott élő lényt gyümölcsöző cselekvéshez köti.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja a szenvedély tulajdonságát, amely korlátlan vágyakból és sóvárgásból ered. Ez a tulajdonság a megtestesült élő lényt az eredmények elérésére irányuló cselekvéshez köti, így bevonva a lelket az anyagi vágyak és azok beteljesülésének ciklusába. Ebben a versben Krisna leírja a démoni lények képtelenségét a helyes és a helytelen cselekedet megkülönböztetésére, és hiányzik belőlük a tisztaság, a helyes viselkedés és az igazság megértése, és nem tudják, hogyan cselekedjenek a spirituális elvek és erkölcsi normák szerint.

14-8

Ó, Bharata sarja, tudd meg, hogy a tudatlanságból született sötétség tulajdonsága minden megtestesült lényt megtéveszt. Ez a tulajdonság a téveszmékhez, a lustasághoz és az álomhoz köt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság tulajdonságát írja le, amely a tudatlanságból születik, és minden megtestesült lényt megtéveszt. Ez a tulajdonság a lelket téveszmékhez, lustasághoz és álomhoz köti, azaz tehetetlenséghez, apátiához és szellemi sötétséghez. Ebben a versben Krisna feltárja a démoni lények téves elképzeléseit a világ felépítéséről és értelméről, és ők tagadják Isten létezését, és úgy vélik, hogy a világ véletlenszerű, alap nélküli, és egyetlen hajtóereje a vágy és a nemi ösztön.

14-9

Ó, Bharata sarja, a jóság tulajdonsága a boldogsághoz köt, a szenvedély tulajdonsága a termékeny cselekvéshez, de a tudatlanság tulajdonsága, befedve a lények tudását, a téveszmékhez köt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna összefoglalja a három tulajdonság hatását az élőlényre. A jóság a boldogság érzéséhez köt, a szenvedély az eredmények elérésére irányuló cselekvéshez, de a tudatlanság, elhomályosítva a tudást, a téveszmékhez, a tehetetlenséghez és a szellemi vaksághoz köt. Ebben a versben Krisna leírja a démoni lények cselekedeteit, amelyek téves elképzeléseikből erednek, és elvesztették kapcsolatukat igazi énjükkel, ésszerűtlenül cselekszenek, és gonosz, romboló cselekedetekkel foglalkoznak, amelyek a világ elpusztítására irányulnak.

14-10

Néha, ó, Bharata sarja, felülkerekedve a szenvedély és a tudatlanság tulajdonságain, a jóság tulajdonsága kerekedik felül. Néha a szenvedély tulajdonsága felülkerekedik a jóságon és a tudatlanságon, de máskor, ó, Arjuna, a tudatlanság tulajdonsága felülkerekedik a jóságon és a szenvedélyen. A tulajdonságok mindig a fölényért versengenek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az anyagi természet három tulajdonsága állandóan harcol egymással az emberi tudat domináns pozíciójáért. Néha a jóság győzedelmeskedik, máskor a szenvedély, de megint máskor a tudatlanság. Ez a harc határozza meg az ember tetteit, gondolatait és érzelmi állapotát. Ebben a versben Krisna elmagyarázza a démoni lények cselekedeteinek motivációját, és ők kielégíthetetlen vágyakban találnak menedéket, amelyek soha nem elégíthetők ki teljesen, és belemerülnek a büszkeségbe, a hiúságba és a hamis becsvágyba, ami tévedésekhez és az ideiglenes, hamis értékekhez való ragaszkodáshoz vezet.

14-11

A jóság tulajdonságának megnyilvánulása megtapasztalható, amikor a test minden kapuja megvilágosodik a tudástól.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság tulajdonságának megnyilvánulását írja le, amely belső megvilágosodásként és tudás áramlásaként érezhető az érzékelés minden szintjén. Amikor az ember tudatában a jóság dominál, felfogása világossá válik, és képes lesz jobban megérteni a spirituális kérdéseket.

14-12

Ó, a Bharata nemzetség legjobbikja, amikor a szenvedély tulajdonsága növekszik, erős ragaszkodások fejlődnek, termékeny cselekvések, kitartó erőfeszítések, valamint féktelen vágyak és hajlamok jelei.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély tulajdonságának növekedési jeleit írja le. Ezek erős ragaszkodásként nyilvánulnak meg az anyagi eredményekhez, fokozott aktivitásként, kitartó erőfeszítésekként, valamint féktelen vágyakként és hajlamokként. Az ember vágyainak és szenvedélyeinek rabszolgájává válik. Ebben a versben Krisna folytatja a démoni lények téves életfelfogásának leírását, és ők úgy vélik, hogy az érzékek kielégítése az élet végéig az emberiség legfőbb szükséglete és célja.

14-13

Amikor a sötétség és a tudatlanság tulajdonsága növekszik, ó, Kuru leszármazottja, akkor sötétség, tétlenség, téveszmék és csalás áll be.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság tulajdonságának növekedése következményeit írja le. Ezek a sötétség, a tétlenség, a téveszmék és a csalás. Az ember tudata elsötétül, elveszíti a tiszta gondolkodás és cselekvés képességét, apátiába és illúziókba merülve. Ebben a versben Krisna folytatja a démoni lények cselekedeteinek és azok következményeinek jellemzését, és ők teljesen bele vannak gabalyodva több százezer vágy hálójába, amelyek irányítják és vezérlik őket, és a szenvedély és a harag foglyaiként törvénytelen módon keresnek eszközöket a pénz és a hatalom megszerzésére.

14-14

Amikor egy jóság tulajdonságában lévő ember meghal, eléri a tiszta, legfelsőbb bölcsek otthonait.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az ember, aki a jóság tulajdonságának befolyása alatt hal meg, eléri a tiszta, legfelsőbb bölcsek otthonait – azokat a spirituális világokat, ahol nincs szenvedés és tudatlanság. Ez a hosszan tartó spirituális gyakorlat és a jóság ápolásának eredménye. Ebben a versben Krisna feltárja a démoni személy gondolkodásmódját, és ez a személy a kapzsiságtól megszállott, és állandóan azon gondolkodik, hogy mennyi gazdagsággal rendelkezik jelenleg, és mennyit fog még szerezni a jövőben.

14-15

Amikor egy ember a szenvedély tulajdonságában hal meg, azok között születik újjá, akik a termékeny cselekvéshez vonzódnak, és amikor a tudatlanság tulajdonságában hal meg, az állatvilágban születik újjá.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az ember, aki a szenvedély tulajdonságának befolyása alatt hal meg, újra azok között születik meg, akik a termékeny cselekvéshez vonzódnak, azaz materialista gondolkodású emberek között. Másrészt, ha egy ember a tudatlanság tulajdonságának befolyása alatt hal meg, akár az állatvilágban is megszülethet, mert tudatának szintje alacsony. Ebben a versben Krisna folytatja a démoni személy gondolkodásmódjának feltárását, amely tele van erőszakkal, egoizmussal és illúziókkal, és pontosíthatná, hogy egy ilyen személy másokat ellenségeinek tekint, és büszke arra, hogy legyőzte vagy megölte őket, és tévesen a világ uralkodójának és tulajdonosának tartja magát.

14-16

Azt mondják, hogy a jótékony cselekedetek eredménye tiszta és a jóság tulajdonságához tartozik. A szenvedély tulajdonságában végzett cselekedetek szenvedést hoznak, de a tudatlanság tulajdonságában végzett cselekedetek téveszmékhez vezetnek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja a különböző cselekedetek következményeit attól függően, hogy milyen tulajdonságok befolyásolják őket. A jóság tulajdonságának befolyása alatt végzett jótékony cselekedetek tisztaságot és spirituális fejlődést hoznak. A szenvedély befolyása alatt végzett cselekedetek szenvedést és az eredményhez való kötődést okoznak. Másrészt a tudatlanság tulajdonságának befolyása alatt álló cselekedetek téveszmékhez és spirituális hanyatláshoz vezetnek. Ebben a versben Krisna folytatja a démoni személy gondolkodásmódjának feltárását, amely a hiúságon és az önámításon alapul, és pontosíthatná, hogy egy ilyen személy büszke a gazdagságára és a befolyásos rokonságára, a leghatalmasabbnak és legszerencsésebbnek tartja magát, és adományokat tervez adni és jótékonysági ajándékokat adni nem valódi együttérzésből, hanem azért, hogy élvezze látszólagos nemességét és növelje hírnevét.

14-17

A jóság tulajdonságából valódi tudás fejlődik, a szenvedély tulajdonságából kapzsiság, a tudatlanság tulajdonságából pedig téveszmék, csalás és tudatlanság.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy milyen következményekkel jár mindhárom tulajdonság. A jóság tulajdonsága elősegíti az igazi spirituális tudás fejlődését. A szenvedély tulajdonsága kapzsiságot és kielégíthetetlen vágyakat szül. A tudatlanság tulajdonsága téveszmékhez, csaláshoz és tudatlansághoz vezet, ami a spirituális növekedés ellentéte. Ebben a versben Krisna leírja a démoni gondolkodás és cselekvés következményeit, és pontosíthatná, hogy az ilyen személyek, akiket sok gondolat megtéveszt és a tévedések hálójába zárnak, túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezetekhez és a pokolba esnek, ami a spirituális hanyatlást és szenvedést szimbolizálja.

14-18

Azok, akik a jóság minőségében vannak, fokozatosan a felsőbb bolygókra emelkednek; azok, akik a szenvedély minőségében vannak, a földi szintű bolygókon élnek, azok pedig, akik az elutasító tudatlanság minőségében vannak, a pokoli világokba kerülnek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja, hogy a három minőség hogyan befolyásolja a lélek sorsát a halál után. Azok, akik a jóság befolyása alatt állnak, a felsőbb bolygókra emelkednek – a spirituális világokba. Azok, akik a szenvedély befolyása alatt állnak, a földi szintű bolygókon maradnak, azaz az anyagi világban. Ezzel szemben azok, akik a tudatlanság befolyása alatt állnak, a pokoli világokba kerülnek, ahol szenvedés és sötétség uralkodik. Ebben a versben Krisna leírja a démoni emberek hozzáállását a spirituális gyakorlatokhoz, és pontosíthatjuk, hogy ők önelégültek és szemérmetlenek, büszkék vagyonukra és képzelt tiszteletükre, és ha adományokat vagy rituálékat hajtanak végre, akkor azt csak külső megjelenésből teszik, anélkül, hogy betartanák a szabályokat vagy a spirituális elveket.

14-19

Amikor az ember valóban megérti, hogy minden tettben nincs más cselekvő, mint a természet e tulajdonságai, és megismeri a Legfelsőbb Urat, aki transzcendentális mindezen tulajdonságokhoz képest, akkor eléri az Én spirituális lényegemet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a valódi megértés eredményeként az ember megérti, hogy az anyagi világban minden tettet a természet három tulajdonsága hajt végre, nem pedig a lélek. Amikor az ember megismeri a Legfelsőbb Urat, aki transzcendentális ezekhez a tulajdonságokhoz képest, eléri Krisna spirituális lényegét, azaz megszabadul az anyagi világ korlátaitól. Ebben a versben Krisna feltárja a démoni emberek hozzáállását Istenhez, és pontosíthatjuk, hogy ők elvesztek a hamis egóval, erővel, büszkeséggel, vágyakkal és haraggal, és megvetik Istent, aki mind saját, mind mások testében Legfelsőbb Lélekként tartózkodik. Gyalázzák a valódi vallás lényegét, megtagadják annak elveit és szembeszállnak a spirituális értékekkel.

14-20

Amikor a megtestesült lény képes felülemelkedni ezen a három tulajdonságon, amelyek az anyagi testhez kapcsolódnak, megszabadulhat a születéstől, a haláltól, az öregségtől és az ezekkel járó szenvedésektől, és élvezheti a halhatatlanság nektárját már ebben az életben is.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megerősíti, hogy a három anyagi természet minősége fölé emelkedve a megtestesült lény (lélek) megszabadulhat a születéstől, a haláltól, az öregségtől és az ezekkel járó szenvedésektől. Ráadásul ez a megszabadulás és a halhatatlanság nektárjának élvezete még ebben a testben is lehetséges, azaz még ebben az életben. Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy mi vár azokra, akik irigyek, rosszindulatúak és démonian cselekszenek, és pontosíthatjuk, hogy Ő az ilyen embereket, akik a legalacsonyabbak mindenki közül, állandóan a szenvedés óceánjába veti, különböző démoni létformákban való megszületésre kényszerítve őket, ahol szenvedés és sötétség uralkodik.

14-21

Arjuna kérdezte: Ó, Uram, milyen jelekből ismerhető fel az, aki felemelkedett e három tulajdonság fölé? Hogyan viselkedik? És hogyan győzi le a természet tulajdonságait?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna kérdéseket tesz fel Krisnának, hogy jobban megértse, hogyan lehet felismerni azt az embert, aki felemelkedett a három anyagi természet tulajdonsága fölé. Meg akarja tudni, hogyan viselkedik egy ilyen ember, és hogyan volt képes legyőzni e tulajdonságok befolyását. Ebben a versben Krisna folytatja a démoni lények sorsának magyarázatát, és pontosíthatjuk, hogy újra és újra démoni létformákba kerülve ezek a személyek képtelenek közeledni Istenhez és a spirituális felszabaduláshoz, és fokozatosan egyre alacsonyabb és visszataszítóbb létformákba süllyednek.

14-22

A Legfelsőbb Úr válaszolt: Ó, Pándava fia, az, aki nem gyűlöli a megvilágosodást, a ragaszkodást és az illúziót, amikor azok jelen vannak, és nem vágyik utánuk, amikor azok eltűntek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi megválaszolni Arjuna kérdését, leírva az első jeleket, amelyek a három tulajdonság fölé emelkedésre utalnak. Az az ember, aki elérte ezt az állapotot, nem érez ellenszenvet a megvilágosodás (a jóság megnyilvánulása), a ragaszkodás (a szenvedély megnyilvánulása) és az illúzió (a tudatlanság megnyilvánulása) iránt, amikor azok jelen vannak, és nem is bánkódik, amikor nincsenek. Ő minden állapotban egyenlő. Ebben a versben Krisna megnevezi azt a három fő akadályt, amelyek spirituális hanyatláshoz és szenvedéshez vezetnek, szimbolikusan "a pokol kapuinak" nevezve őket, és pontosíthatjuk, hogy ezek az akadályok a vágy, a harag és a kapzsiság, és minden józan embernek, aki spirituálisan fejlődni akar, el kell vetnie ezeket a negatív tulajdonságokat.

14-23

Aki semleges és transzcendentális marad, tudva, hogy egyedül a tulajdonságok működnek, aki rendíthetetlen és nyugodt, aki egyformán tekint a boldogságra és a szenvedésre.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja a leírást, rámutatva, hogy az az ember, aki a tulajdonságok fölé emelkedett, semleges és transzcendentális marad, tudatában annak, hogy egyedül az anyagi természet tulajdonságai működnek. Rendíthetetlen a spirituális tudatában, nyugodt, és egyformán tekint a boldogságra és a szenvedésre, nem engedve a hullámzásnak. Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az ember, aki képes volt megszabadulni a vágy, a harag és a kapzsiság befolyásától, olyan cselekedeteket hajthat végre, amelyek elősegítik az önmegvalósítást, és kiegészíthetjük azzal a gondolattal, hogy egy ilyen ember fokozatosan közeledik a legfelsőbb célhoz – a spirituális felszabaduláshoz és az Istennel való egységhez.

14-24

Aki egyensúlyban van, akinek az aranyrúd, az agyagtömb és a kő egyenlő értékű, aki bölcs és egyformán fogadja el a kívánatosat és a nem kívánatosat, aki szilárd és egyformán hallgatja meg a dicséretet és a szemrehányást.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja annak az embernek a tulajdonságainak leírását, aki felemelkedett a három anyagi természet tulajdonsága fölé. Egy ilyen ember egyensúlyban van, nincs különbség számára az arany, az agyag és a kő között, mert megszabadult az anyagi értékrendtől. Bölcs, és egyformán fogadja el a kívánatosat és a nem kívánatosat, nem engedve a külső körülmények befolyásának. Szilárd a meggyőződésében, és egyformán hallgatja meg a dicséretet és a szemrehányást, mert az önbecsülése nem függ a külső értékeléstől. Ebben a versben Krisna figyelmeztet, hogy az, aki nem tartja be a szentírások utasításait és a spirituális elveket, hanem csak a saját vágyai és kívánságai szerint cselekszik, nem éri el sem a spirituális tökéletességet, sem az igaz boldogságot, sem a legfőbb célt – a felszabadulást, és pontosíthatjuk, hogy az élete tele lesz szenvedéssel és csalódással, mert az egoizmusra és a tudatlanságra épül.

14-25

Aki egyformán bánik a becsülettel és a becstelenséggel, aki egyformán bánik a baráttal és az ellenséggel, aki lemondott minden anyagi cselekvésről – egy ilyen emberről mondják, hogy felemelkedett az anyagi természet tulajdonságai fölé.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna befejezi azoknak a tulajdonságoknak a felsorolását, amelyekkel az az ember rendelkezik, aki felemelkedett az anyagi természet tulajdonságai fölé. Egy ilyen ember egyformán bánik a becsülettel és a becstelenséggel, a baráttal és az ellenséggel, és lemondott minden olyan cselekvésről, amely anyagi eredmények elérésére irányul. A cselekedete mentes az egoizmustól, és magasabb célt szolgál.

14-26

Aki teljes mértékben a spirituális szolgálatnak szenteli magát, és semmiképpen sem tér le erről az útról, azonnal felemelkedik az anyagi természet tulajdonságai fölé, és eléri az Isteni tudat szintjét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogyan lehet a leghatékonyabban felemelkedni az anyagi természet tulajdonságai fölé – a spirituális szolgálatnak, azaz az Istennek szentelt cselekvésnek a teljes odaadásával. Az, aki semmiképpen sem tér le erről az útról, azonnal felemelkedik a korlátok fölé, és eléri az Isteni tudat szintjét, azaz a spirituális felszabadulást.

14-27

És Én vagyok az alapja az Isteni tudatnak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan és örök, és a legfőbb boldogság, az Isteni szeretet természetes állapota.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a tizennegyedik fejezetet, feltárva, hogy Ő az alapja az Isteni tudatnak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan és örök. Ez az Isteni tudat a legfőbb boldogság és az Isteni szeretet természetes állapota, amelyre minden élőlény törekszik. Krisna minden létező forrása és célja. Ebben a versben Krisna lezárja a fejezetet, hangsúlyozva a szentírások fontosságát a spirituális úton, és kiegészíthetjük azzal a gondolattal, hogy az embernek a szentírások utasításai szerint kell vezetnie magát, hogy megértse, mi a kötelessége és mi nem, és ismerve ezeket a szabályokat és elveket, úgy kell cselekednie, hogy fokozatosan spirituálisan fejlődjön.