4-1

A Legfelsőbb Úr így szólt: Én tanítottam ezt a változhatatlan odaadó szolgálat tudományát a Napistennek, a Napisten az emberiség ősatyjának, Manu pedig a királynak tanította.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a lelki fegyelem tanításának régiségét és változatlanságát, hangsúlyozva, hogy ez a lelki tudás nem új, és nem változott meg az idők során. Örökkévaló és mindig is létezett. Krisna rámutat, hogy ő maga adta át eredetileg ezt a változhatatlan lelki fegyelmet a Napistennek, aki az univerzum irányítója és a fény szimbóluma. A Napisten továbbadta ezt a tudást az emberiségnek. A Napisten ezután az emberiség ősatyjának és első uralkodójának adta át, aki meghatározta az emberi társadalom életrendjét. Ez a tanítás a királyra szállt, akitől az uralkodók dinasztiája származott. Krisna hangsúlyozza, hogy a lelki fegyelem tanítása nem valami új dolog, hanem örök és változatlan, generációról generációra száll át az isteni forrásoktól az emberiségig.

4-2

Ezt a legfelsőbb tudást így fogadták a tanítványi láncon keresztül, és a szent királyok így sajátították el azt. Az idő múlásával azonban a tanítványi lánc megszakadt, és ezért ez a tudomány, ahogy van, elveszettnek tűnik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan adták át a lelki fegyelem tanítását a tanító-tanítvány láncon keresztül. Korábban ezt a tanítást a szent királyoknak adták át, akik uralkodók és lelki tanítók is voltak. Ezek a királyok voltak felelősek a társadalom lelki elvekkel összhangban történő irányításáért. Az idő múlásával azonban ez a tanítás eltűnt, mert az emberek elfelejtették az értékét, és letértek a lelki útról. A tanítás, amelyet korábban gyakoroltak és megértettek, fokozatosan eltűnt, mert a társadalom elvesztette kapcsolatát a lelki fegyelemmel. Ezt a tudást titokban tartották, és csak a kiválasztottaknak adták tovább. Ebben a versben Krisna Parantapának szólítja Arjúnát, ami az ellenségek elpusztítóját jelenti. Ez a megszólítás Arjuna erejét és bátorságát jelképezi, amelyek nemcsak a fizikai harcban, hanem a belső ellenségek, például a tudatlanság és a vágyak elleni lelki harcban is szükségesek.

4-3

Ugyanezt az ősi tudományt a Legfelsőbbel való egységről adom át neked ma, mert tiszteletedre tartó és barátom vagy, ezért megértheted ennek a tudománynak a transzcendentális titkát.

Magyarázat: Krisna hangsúlyozza, hogy ez a tanítás különösen fontos, mert nem csupán elméleti tudás, hanem a lelki megértés kulcsa is. Titka abban rejlik, hogy képes megérteni és gyakorolni azt a lelki fegyelmet, amely a megvilágosodáshoz vezet. Arjúnát méltónak tartják, mert barát és hűséges követő is egyben, ami lelki képességeire és Krisnába vetett bizalmára utal.

4-4

Arjuna így szólt: A Napisten idősebb nálad. Hogyan értsem meg, hogy Te tanítottad neki ezt a tudományt a kezdetekben?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna kifejezi értetlenségét azzal kapcsolatban, hogy Krisna hogyan taníthatta a lelki fegyelem ősi tanítását a Napistennek, aki az ókorban élt. Arjuna megkérdőjelezi, hogy ez hogyan lehetséges, mivel tudja, hogy Krisna később született, és a kortársa.

4-5

A Legfelsőbb Úr így szólt: Sok-sok születésem volt nekem is, neked is. Én mindegyikre emlékszem, de te nem, ó, ellenséglegyőző!

Magyarázat: Krisna az örök lélek, aki szabadon beléphet ebbe a világba, amikor szükséges, és emlékszik minden korábbi születésére és tettére. Arjuna ember lévén korlátozott a múltra és korábbi életeire való emlékezésben. Ez a különbséget jelzi egy közönséges ember és az Isteni Úr között. Az ellenséglegyőző jelző Arjuna azon képességére utal, hogy legyőzi az ellenségeket a csatatéren, emlékeztetve őt harcosi kötelességére.

4-6

Bár születetlen vagyok, és transzcendentális testem soha nem öregszik meg, és bár minden élőlény Ura vagyok, mégis minden korszakban megjelenek eredeti transzcendentális formámban.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza isteni lényegét és azon képességét, hogy belépjen ebbe a világba anélkül, hogy megváltozna vagy megszületne. Bár ő az örök Úr, és lelke elpusztíthatatlan, ő maga választja, hogy belépjen az anyagi világba, amikor szükséges. Krisna nem szükségből lép be ebbe a világba, hanem isteni erejével, amely lehetővé teszi számára, hogy minden anyagi korlátozás nélkül cselekedjen itt.

4-7

Valahányszor és ahol a vallásos gyakorlat hanyatlik, és az istentelenség kezd dominálni, ó, Bharata leszármazottja, abban az időben én magam szállok alá.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, miért és mikor testesül meg ebben a világban. Hangsúlyozza, hogy amikor az igazságosság, az erény veszélybe kerül, és az igazságtalanság, a gonoszság növekszik, belép a világba, hogy helyreállítsa a rendet és megvédje az igazságot. Az igazságosság a kozmikus és erkölcsi rendre utal, amely biztosítja a társadalom egyensúlyát, míg az igazságtalanság ennek az ellentéte, amely elpusztítja ezt a rendet. Ez a vers hangsúlyozza, hogy Isten nem marad közömbös, amikor igazságtalanság és istentelenség uralja a társadalmat, hanem aktívan beavatkozik, hogy megvédje az igazakat és elpusztítsa a gonoszt.

4-8

Hogy megszabadítsam a híveket és elpusztítsam a gonosztevőket, valamint hogy helyreállítsam az igazságosság elveit, korszakról korszakra megjelenek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy három fő céllal jelenik meg ebben a világban: megvédeni az igazakat, elpusztítani a gonoszokat és helyreállítani az igazságot. Hangsúlyozza, hogy ez minden korszakban megtörténik, amikor helyre kell állítani a világ egyensúlyát. Az igazságosság az isteni törvény, amely fenntartja a harmóniát és a rendet, és amikor ezt a rendet veszély fenyegeti, Krisna eljön, hogy helyreállítsa ezt a törvényt.

4-9

Aki ismeri megjelenésem és tetteim transzcendentális természetét, elhagyva ezt a testet, többé nem tér vissza ebbe az anyagi világba, hanem eléri örök lakhelyemet, ó, Arjuna.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy aki megérti isteni születését és cselekedeteit, eléri a felszabadulást, és többé nem köti a reinkarnáció ciklusa. Krisna születése és cselekedetei nem hasonlítanak a közönséges emberek születésére és cselekedeteire. Ezek isteni eredetűek, és különleges céllal hajtják végre őket – megvédeni az igazakat és helyreállítani az igazságosságot. Amikor az ember valóban megérti ezt az isteni valóságot, rájön, hogy Krisnára nem vonatkoznak az anyagi törvények, mint például a születés és a halál. Ez az igaz megértés az embert a születés és a halál ciklusából való felszabaduláshoz vezeti. Amikor az ember elhagyja az anyagi testét, többé nem tér vissza ebbe a világba, hanem eléri Krisnát, ami a lelki megvilágosodás és az Istennel való örök élet elérését jelenti.

4-10

A vágyakozástól, a félelemtől és a haragtól megszabadulva, teljesen Énben elmerülve és Nálam keresve menedéket, sokan és sokan, akik korábban megtisztultak Rólam való tudással, így elérték a transzcendentális irántam való szeretetet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan képesek azok az emberek, akik menedéket keresnek nála, és megszabadultak a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, elérni a szellemi tökéletességet és egyesülni az ő lényegével. Az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás, a veszteségtől való félelem és a beteljesületlen vágyakból fakadó harag a szellemi fejlődés akadályai. Azok az emberek, akik képesek leküzdeni ezeket az akadályokat, szabaddá válnak az anyagi világ befolyásától. Továbbá Krisna rámutat, hogy azok, akik a tudás és az aszkézis (önfegyelem) révén megtisztultak, képesek elérni az ő istenségének szintjét. A tudás és a szellemi fegyelem e kombinációja a szellemi megtisztulás és megvilágosodás útja. Azok, akik ezt az utat követik, végül egyesülnek Krisna lényegével, elérve a felszabadulást. Ez az egyesülés az Istennel való teljes egységet jelenti.

4-11

Ahogyan az emberek Nekem megadják magukat, Én úgy jutalmazom őket. Mindenki mindenféleképpen az Én utamat követi, ó, Pārtha.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy válaszol az emberek vágyaira és cselekedeteire aszerint, ahogyan hozzá fordulnak. Ha az emberek szellemi megvilágosodást keresnek, megkapják azt; ha anyagi sikert keresnek, azt is elérik. Krisna hangsúlyozza, hogy ő egyetemes és mindig jelen van, és az emberek különféle motivációkkal és megközelítésekkel kereshetik őt. Ahogyan az emberek a transzcendenshez akarnak kapcsolódni, Krisna ugyanúgy válaszol és beteljesíti vágyaikat. Ez lehet szereteten, bizalmon, tudáson, aszkézisen vagy akár anyagi vágyakon keresztül – Krisna mindenkinek a vágya szerint válaszol. Továbbá Krisna elmagyarázza, hogy minden ember, tudatosan vagy tudattalanul, az ő útjait követi. Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy az ember szellemi megvilágosodásra vagy anyagi élvezetre törekszik, továbbra is az istenség által teremtett rendben van, és azt az utat követi, amely végül az istenség megértéséhez vezet. Pārtha Ardžuna megszólítása, ami Pritha fiát jelenti (Ardžuna anyjának, Kuntīnak egy másik neve Pritha). Ezzel a megszólítással Krisna közeli kapcsolatára utal Ardžunával, és emlékeztet nemes származására, valamint harcosként és Krisna követőjeként betöltött szerepére.

4-12

Az emberek ebben a világban a gyümölcsöző cselekedetekben akarnak sikert, és ezért az égi lényeket imádják. Persze az emberek ebben a világban gyorsan elérik a kívánt cselekedetek gyümölcseit.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy az isteni lények biztosítják az emberek számára az élethez szükséges erőforrásokat, feltéve, hogy áldozatokkal és önzetlen cselekedetekkel tisztelik őket. Krisna elmagyarázza, hogy azok az emberek, akik anyagi sikert és cselekedeteik gyümölcseit keresik, általában különféle égi lényeket imádnak. Ezek az emberek gyors eredményeket akarnak az életükben, ezért isteni segítséget kérnek azoktól az istenségektől, akik különféle anyagi szférákat irányítanak. Ez jelenthet gazdagságot, szerencsét vagy más anyagi javakat, amelyeket cselekedeteikkel igyekeznek megszerezni. Azonban Krisna itt hangsúlyozza, hogy ezek a gyors sikerek és anyagi gyümölcsök, amelyeket az emberek elérnek, csak ideiglenesek és a világi cselekedetekből származnak. Ezek az eredmények csak ebben az emberi világban keletkeznek, és a cselekvési ciklushoz kapcsolódnak – nincsenek kapcsolatban a szellemi felszabadulással vagy az isteni valódi tudatával. Az anyagi hasznot itt könnyen elérhetőként írják le, de ez nem hosszú távú megoldás a szellemi fejlődésre.

4-13

A három anyagi természetminőségnek és az azokkal kapcsolatos cselekedeteknek megfelelően Én alkottam meg az emberi társadalom négy rendjét. És bár Én vagyok ennek a rendszernek az alkotója, tudd meg, hogy Én nem cselekszem semmit és transzcendentális vagyok.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a négy társadalmi rendet, amelyeket az emberek természetes tulajdonságai és cselekedetei határoznak meg. Ez a rendszer magában foglalja a bráhmanákat (a bölcseket és papokat), a ksatriyákat (a harcosokat és uralkodókat), a vaiśyákat (a kereskedőket és földműveseket) és a śūdrákat (a munkásokat és szolgákat). Ez a rendszer úgy van kialakítva, hogy a társadalom harmóniában működjön, és minden ember a tulajdonságainak és képességeinek megfelelő munkát végezzen. Bár Krisna ennek a rendszernek az alkotója, ő maga nem vesz részt benne, és örök, ami az ő isteni természetére utal. Krisna minden anyagi törvényen felül áll, és nem vesz részt az emberekre vonatkozó cselekvési folyamatban.

4-14

Nincs olyan cselekedet, amely befolyásolna Engem, és Én sem törekszem a cselekedetek gyümölcseire. Az, aki megérti ezt az igazságot Rólam, szintén nem keveredik bele a cselekedetek következményeibe.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza isteni természetét, amelyben cselekedeteket hajt végre, de azok nem szennyezik be és nem kötik meg őt. Feltárja, hogy nincs vágya a cselekedetek gyümölcsei vagy eredményei iránt, mert ő nem kötődő módon cselekszik. Ez az arctalan és örök természetre utal, amelynek nincs kötődése az anyagi világhoz és annak cselekvési kötelékeihez. Krisna rámutat, hogy bárki, aki valóban megérti az ő képességét a cselekedetek végrehajtására kötődés vagy eredményvágy nélkül, szintén megszabadulhat a karma törvényének hatásától. Az az ember, aki nem kötődő elmével és önzetlen szándékkal gyakorolja a cselekedeteket, akárcsak Krisna, megszabadul a cselekedetek következményeitől. Ez az önzetlen cselekvés lényege.

4-15

Minden felszabadult a régmúltban ezzel a megértéssel cselekedett, és így érte el a felszabadulást. Ezért, ahogy a régiek tették, végezd a kötelességedet ebben az isteni tudatban.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra szólítja fel Ardžunát, hogy hajtsa végre a kötelességeit, és elmagyarázza, hogy a régiek, akik felszabadulásra vágytak, a helyesség elveinek megfelelően hajtották végre cselekedeteiket, megértve a nem kötődő cselekvés lényegét. Krisna rámutat, hogy a cselekedetek végrehajtása, azok mélyebb jelentésének megértésével, a szellemi szabadság elengedhetetlen útja. Ez a tanítás örök, és a régiek is követték, ezért Ardžunának is végre kell hajtania cselekedeteit ebben a világban anélkül, hogy azok gyümölcséhez kötődne.

4-16

Még a bölcsek sem képesek különbséget tenni a cselekvés és a tétlenség között. Most elmagyarázom neked, mi a cselekvés, és ennek megismerésével megszabadulsz minden gonosztól.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a cselekvés és a tétlenség fogalmaival foglalkozik, ami bonyolult filozófiai kérdés, még a bölcsek számára is. Sok ember, beleértve a tanultakat is, össze van zavarodva attól, hogy mi is valójában a cselekvés és mi a tétlenség, és hogyan lehet megkülönböztetni a kettőt. Ez arra utal, hogy a cselekvés lényege nem olyan egyszerűen érthető meg. Krisna megígéri, hogy elmagyarázza ezt a rejtélyt – hogyan lehet megérteni a cselekvést, ami nem szennyez be és nem vezet cselekvési kötelékekhez. Hangsúlyozza, hogy a cselekvés és annak helyes végrehajtásának megértésével az ember megszabadulhat a kedvezőtlen következményektől. Így ez a megértés lehetővé teszi a cselekvési kötelékek leküzdését és a szellemi szabadság elérését.

4-17

A cselekvés bonyolultságát nagyon nehéz megérteni. Ezért az embernek jól kell tudnia, mi a cselekvés, mi a tiltott cselekvés és mi a tétlenség.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a cselekvés lényege bonyolult, és mélyebben kell megérteni. Az embernek meg kell értenie a cselekvés három fő típusát és azok különbségeit ahhoz, hogy tudatosan haladhasson a szellemi úton. • Helyes cselekvés, amely megfelel a dharma (helyesség törvényeinek). • Helytelen cselekvés vagy cselekvés, amely ellentmond a dharma (törvényeknek és erkölcsi elveknek). • Tétlenség vagy cselekvés, amelyet a cselekvés következményei nélkül hajtanak végre, mivel azt nem kötődő elmével (a cselekvés eredményeihez való ragaszkodás nélkül) végzik. A cselekvés valódi természetét nehéz megérteni, mert még ugyanaz a cselekvés is különböző eredményeket hozhat a szándéktól és az elmeállapottól függően, amellyel végrehajtják. A helytelen cselekvés szenvedést okozhat és eltávolíthat Istentől, míg a helyes cselekvés szellemi fejlődéshez vezet.

4-18

Az, aki a tétlenségben cselekvést lát, és a cselekvésben tétlenséget lát, a legbölcsebb az emberek között, és bár a legkülönfélébb cselekedeteket végzi, transzcendentális állapotban van.

Magyarázat: Krisna azt tanítja, hogy az embernek a tétlenségben cselekvést és a cselekvésben tétlenséget kell látnia. Ez azt jelenti, hogy egy igazi szellemi fegyelem gyakorlója és bölcs ember megérti, hogy még ha fizikailag cselekszik is ebben a világban, az elméje és tudata szabad a cselekvés eredményeihez és következményeihez való ragaszkodástól. Egy ilyen ember dolgozhat és aktív lehet, de belső állapotában nincs ragaszkodás a cselekvéshez vagy annak gyümölcseihez – ez a tétlenség a cselekvésben. Hasonlóképpen vannak olyan esetek, amikor az ember fizikailag nem cselekszik, de gondol vagy vágyik valamire, ami cselekvést vált ki. Ebben az esetben még a tétlensége is cselekvés lehet, mert az elméje ragaszkodik és részt vesz a cselekvés gyümölcseinek várásában. Ez azt jelenti, hogy az ember cselekvést érezhet akkor is, ha nem végez fizikai munkát, ha ragaszkodik a vágyakhoz vagy az eredményekhez. A bölcs ember képes megérteni a cselekvés és a tétlenség e mély jelentését – nem kötődő elmével cselekszik, és ezért a cselekedetei nem okoznak cselekvési következményeket.

4-19

Azt az embert tartják teljesen tudással bírónak, akinek minden törekvése mentes az érzéki kielégülés iránti vágytól. A bölcsek azt mondják, hogy az ilyen cselekvő, akinek cselekedeteinek gyümölcseit elégette a tökéletes tudás tüze, lemondott a gyümölcsökről.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy olyan emberről beszél, aki elérte az igaz megvilágosodást. Egy ilyen ember minden cselekedete mentes a ragaszkodástól és a cselekvés gyümölcseire való vágytól. Cselekszik, de cselekedeteit nem a vágyak vagy az egoista indítékok ereje vezérli. Egy ilyen ember cselekedeteit elégette a tudás tüze, ami azt jelenti, hogy az istenség tudatából és a valóság valódi megértéséből származó tudással cselekszik. A tudás ebben az összefüggésben a dharma és a nem kötődő cselekedetek megértése, amelyekben nincs vágy az anyagi gyümölcsökre. Amikor az ember megérti, hogy minden cselekedetet önzetlenül kell végrehajtani, a cselekedeteinek kötelékei megszűnnek, mert többé nem kötődik a cselekvés eredményeihez.

4-20

Lemondva minden ragaszkodástól cselekedeteinek gyümölcséhez, mindig elégedett és független, nem hajt végre gyümölcsöző cselekedetet, bár a legkülönfélébb tevékenységekben vesz részt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy megvilágosodott embert ír le, aki megszabadult a cselekvés gyümölcséhez való ragaszkodástól. Egy ilyen ember állandóan elégedett, ami azt jelenti, hogy nincs szüksége külső tárgyakban vagy a cselekvések eredményeiben keresni az elégedettséget. Független a külső dolgoktól, mert elégedettsége a belső lelki megértésből és az istenséggel való egyesülésből ered. Bár ez az ember továbbra is tevékenykedik ezen a világon, és teljesíti kötelességeit, valójában nem csinál semmit a cselekvés értelmében. Ragaszkodás nélkül hajt végre cselekvéseket, ezért ezek nem képeznek cselekvési kötelékeket, és nem okoznak további következményeket. Ez azt jelenti, hogy bár a lelki tökéletesség egy olyan állapot, amelyben az ember már nem függ a cselekvésektől, a cselekvésre továbbra is szükség van a társadalom és a világ jólétének támogatásához. Ezt a cselekvést önzetlenül, az eredményhez való ragaszkodás nélkül kell végrehajtani.

4-21

Egy ilyen értő ember teljes elme- és értelemkontrollal cselekszik, lemond minden tulajdonosi érzésről a tulajdonával kapcsolatban, és csak annyit cselekszik, amennyi a saját életének fenntartásához szükséges. Ilyen cselekedetekkel nem érintik a bűnös cselekedetek következményei.

Magyarázat: Az ember megszabadulhat a cselekedetek következményeitől, ha kötetlen elmével és a cselekedetek gyümölcse utáni vágy nélkül cselekszik. Az az ember, aki mentes a vágyaktól, uralta elméjét és lelkét, és lemond a tulajdonról (anyagi ragaszkodásról), a világban végzett cselekedeteitől nem kötődik hozzájuk. Az ilyen ember által végzett cselekedetek testi cselekedeteknek minősülnek, amelyek a mindennapi élethez szükségesek, de nem okoznak cselekvési következményeket. Ez azt jelenti, hogy cselekedetei mentesek a bűntől vagy a szennyeződéstől, mert önzetlen elmével cselekszik, és cselekedeteit csak testi szinten hajtja végre, vágy vagy ragaszkodás nélkül. Ez a lelki fegyelem és a lelki fegyelem fontos része – az embernek képesnek kell lennie cselekedetek végrehajtására, de függetlennek kell lennie a cselekedetek eredményeitől és a vagyoni kötelezettségektől.

4-22

Az az ember, aki elégedett azzal, ami természetesen jön, mentes a kettősségektől és az irigységtől, egyenlő marad a sikerekben és a kudarcokban, és nem kötik a cselekedetei.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a kötetlen élet elveit magyarázza el. Az az ember, aki az igazságnak megfelelően él, elégedett azzal, ami természetesen jön. Nem ragaszkodik az anyagi vágyakhoz, és elfogadva él azzal, ami neki adatik, anélkül, hogy többre vágyna, vagy elégedetlen lenne a kevesebbel. Ez az ember mentes a kettősségektől (például örömtől és bánattól, jótól és rossztól), amelyek gyakran uralják az anyagi világot. Egy ilyen ember irigység nélkül is él, ami azt jelenti, hogy nem irigykedik másokra, és nem féltékeny a sikereikre. Kiegyensúlyozott a sikerekben és a kudarcokban egyaránt – nyugodt marad a külső körülményektől függetlenül, mert boldogsága a belső elégedettségből és a lelki megértésből, nem pedig a külső eseményekből származik. Még ha cselekszik is, egy ilyen embert nem kötik a cselekedetek. Ez azt jelenti, hogy cselekedetei nem okoznak cselekvési következményeket, mert kötetlenül és a cselekedetek gyümölcse utáni vágy nélkül cselekszik.

4-23

Annak az embernek a cselekedetei, aki nem engedelmeskedik az anyagi természet tulajdonságainak, és teljesen megszilárdult a transzcendentális tudásban, teljesen eggyé olvad a transzcendentálissal.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy olyan embert ír le, aki megszabadult az anyagi dolgokhoz való ragaszkodástól, és szellemileg és mentálisan is szabad. Egy ilyen ember tudatossága a tudáson alapul – megérti az élet legfőbb célját, és a lelki tudásnak megfelelően cselekszik, nem pedig a világi vágyaknak megfelelően. Az az ember, aki cselekedeteit felajánlásként vagy lelki fegyelemként hajtja végre, mentes a cselekedetek következményeitől. Az áldozat itt önzetlen cselekvést jelent, amelyet egy magasabb célnak vagy Istennek szentelnek. Amikor ez az ember így cselekszik, cselekedetei megsemmisülnek – ez azt jelenti, hogy a cselekedetek nem hagynak cselekvési következményeket. Cselekedetei nem okoznak cselekvési kötelezettségeket, mert elméje mentes a ragaszkodástól, és lelki tudással cselekszik. Az ember felszabadult tudata lehetővé teszi számára, hogy kötetlenül hajtson végre cselekedeteket – teljesíti a kötelességeit, de az eredmény utáni vágy nélkül, és így nem szerez cselekvési következményeket. Ez a tanítás örökérvényű, és az ókori emberek is követték, ezért Arjunának is Isten szolgálataként kell végrehajtania cselekedeteit.

4-24

Az az ember, aki teljesen elmerül az Isteni tudat megvalósításában, minden bizonnyal eléri a lelki birodalmat a lelki tevékenységekbe való teljes befektetésének köszönhetően, ahol az áldozat az Isteni megnyilvánulása, az áldozat pedig lelki.

Magyarázat: Ez a vers az áldozat, az áldozó és az Istenség közötti teljes egység elvét írja le. Az Isteni tudatot itt egy átfogó Isteni valóságnak értjük, amely az áldozat minden aspektusában jelen van. Maga az áldozat az Isteni tudat, az áldozati tárgy is az Isteni tudat, és az Isteni tudat tüzében áldozzák fel. Ez az egységtudat, miszerint minden az Isteni tudat, akkor érhető el, amikor az áldozó az Isteni tudatnak teljesen szentelt elmével cselekszik. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember azzal a tudattal cselekszik, hogy minden munkája és áldozata az Istenségnek (Isteni tudatnak) van szentelve, cselekedetei a lelki gyakorlat részévé válnak, és eljut az Isteni tudat megvalósításához. Ez a lelki fegyelem elve – a cselekedetek önzetlenné válnak, és Isteni tudattal hajtják végre őket. Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy ha az ember minden cselekedetét Isteni tudattal hajtja végre, eléri az Abszolút Igazságot, és megszabadul a cselekedetek kötelékeitől.

4-25

A lelki fegyelem gyakorlói közül néhányan áldozatot mutatnak be az Istenségek tiszteletére, mások pedig az Isteni tudat tüzében mutatnak be áldozatot.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna két különböző áldozattípust ír le, amelyeket a lelki fegyelem gyakorlói gyakorolnak. Az áldozat itt az Istenségnek vagy a lelki gyakorlatnak szentelt önzetlen cselekedetek szimbóluma. • Első típus – a lelki fegyelem gyakorlói közül néhányan Isteni lényeknek vagy Istenségeknek mutatnak be áldozatot. Ezek a lelki fegyelem gyakorlói felajánlják cselekedeteiket vagy áldozataikat az Istenségeknek, és ezen imádaton keresztül keresik a lelki egységet. • Második típus – a lelki fegyelem gyakorlói közül mások az Isteni tudat tüzében mutatják be áldozataikat. Ezek a lelki fegyelem gyakorlói az Isteni tudatot látják minden áldozat céljának, és cselekedeteiket az Istenségért vagy a legfőbb igazságért ajánlják fel. Ez a vers a lelki fegyelem különféle gyakorlatait magyarázza el, ahol a cselekedeteket egy magasabb célnak szentelik. Mind az Istenségeknek való áldozat, mind az Isteni tudatnak való áldozat a módja annak, hogy a lelki fegyelem gyakorlói elérjék a lelki tökéletességet, mert minden cselekedetet az Istenségnek vagy a lelki útnak szentelnek. Az áldozat típusától függetlenül a lényeg az, hogy minden cselekedetet egy magasabb célnak szenteljenek. Az ilyen önzetlen cselekedetek és áldozatok segítenek a lelki fegyelem gyakorlóinak fejleszteni a lelki tudatosságot és elérni a lelki tökéletességet.

4-26

Néhányan, akik el akarják érni az elme és az érzékek feletti uralmat, a hallást és más érzékek működését a belső elmélkedés tüzében áldozzák fel, mások a hangokat és más érzéki tárgyakat az érzékek tüzében.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna különféle áldozati gyakorlatokat ír le, amelyek során a lelki fegyelem gyakorlói elméjüket és érzékeiket áldozatként ajánlják fel a lelki fegyelem számára. Két fő áldozati típus létezik: • Első típus – a lelki fegyelem gyakorlói közül néhányan az érzékeiket (például hallást, látást, ízlelést) a visszafogás tüzében ajánlják fel. Ez azt jelenti, hogy önuralmat és érzéki irányítást gyakorolnak, hogy kordában tartsák impulzusaikat és eltereljék a figyelmüket a külső tárgyakról. Ez az önkontroll fejlesztésének és az elme fegyelmezésének módja. • Második típus – a lelki fegyelem gyakorlói közül mások az érzéki tárgyakat (például hangot, illatot, ízt) az érzékek tüzében ajánlják fel. Ez azt jelenti, hogy érzékszervi tapasztalataikat a lelki útnak ajánlják fel, és nem engedik, hogy ezek az érzéki tárgyak befolyásolják az elméjüket. Ezek a lelki fegyelem gyakorlói tudatosan szabályozzák az érzéki tárgyakhoz való hozzáállásukat, és nem engedik, hogy ezek a tapasztalatok eltérítsék őket a lelki céltól. Mindkét módszer a lelki gyakorlatban az önkontroll és a tudatos élet fontosságára utal. Az érzékek irányítása és az elme fegyelmezése segít a lelki fegyelem gyakorlójának elérni a lelki egyensúlyt, és elkerülni a világi örömökhöz való ragaszkodást.

4-27

Azok, akik el akarják érni az önmegvalósítást, az összes érzéki és életlevegő-tevékenységet az elme visszafogásának tüzében áldozzák fel, amelyet a tudás lobbant fel.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt írja le, hogyan gyakorolják a lelki fegyelem gyakorlói az önmegtartóztatást és az önuralmat a tudás fényével mint útmutatóval. A lelki fegyelem gyakorlóinak kétféle cselekedetük van, amelyeket áldozatként ajánlanak fel: • Érzéki cselekedetek – minden cselekedet, amelyet az ember az érzékeivel végez, mint például a hallás, a látás, a tapintás és mások, ellenőrzés alatt áll, és áldozatként ajánlják fel, megakadályozva, hogy az érzékek külső tárgyakra tévedjenek. • Életerő-cselekedetek – az életerő a lélegzet és a test egyéb energiái, amelyek az ember életerejét szabályozzák. A lelki fegyelem gyakorlóinak meg kell tanulniuk ezeket az erőket is ellenőrizni és felajánlani a visszafogás tüzében. Az áldozatot a visszafogás és a lelki fegyelem tüzében hajtják végre, ami a lelki fegyelem gyakorlását és az önuralmat szimbolizálja. Ezt a gyakorlatot a tudás fénye világítja meg, amely a lelki tudatosságra és az önmagunk és a világ megértésére utal. A tudás az, ami segít a lelki fegyelem gyakorlójának megérteni cselekedetei valódi jelentését, és megszabadulni az érzéki tárgyakhoz való ragaszkodástól. Ennek az áldozatnak az a célja, hogy megtisztítsa az elmét és uralja az érzékeket, hogy elérje a lelki egyensúlyt és megértse az élet célját. A tudás fénye olyan, mint egy útmutató, amely segít a lelki fegyelem gyakorlójának nem engedni a világi örömöknek, és a lelki útra irányítani a figyelmét. Arjunának Isten szolgálataként kell végrehajtania cselekedeteit.

4-28

Mások áldozatot mutatnak be a vagyonukról való lemondással, mások szigorú aszkézisek végzésével, mások a nyolcfokú Isteni erőrendszer gyakorlásával, és megint mások a Védák tanulásával, hogy transzcendentális tudásra tegyenek szert.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna különféle áldozattípusokat ír le, amelyeket a lelki fegyelem gyakorlói és az aszkéták gyakorolnak, mindegyik a maga útját választva, hogy felajánlja életét és cselekedeteit az Istenségnek vagy a lelki fejlődésnek. Ezek az áldozatok lehetnek anyagiak, fizikaiak, szellemiek vagy szellemi jellegűek, az ember jellemének és gyakorlatának típusától függően. Az áldozatokat szilárd elhatározással és lelki fegyelemmel hajtják végre. • Vagyonáldozat – az emberek feláldozzák anyagi javaikat vagy vagyonukat, hogy segítsenek másoknak, vagy előmozdítsák a lelki célokat. Az ilyen típusú áldozat segít azoknak, akik külső dolgoktól függnek, hogy felajánlhassák hozzájárulásukat a lelki úthoz. • Aszkézis áldozata – az emberek fizikai aszkézisen vagy fegyelmen keresztül áldoznak, korlátozva vágyaikat, és szigorúan a lelki elveknek megfelelően élnek. Nagy elszántságot és akaraterőt igényel az érzékeik és ösztöneik irányítása. • Lelki fegyelem áldozata – néhányan lelki fegyelmet és elmélkedést gyakorolnak, hogy elérjék a lelki egységet az istenivel. Ez az út a tudat kiterjesztéséhez és a belső harmónia eléréséhez vezet. • Áldozat tudással és önvizsgálattal – néhányan idejüket és energiájukat a szentírások tanulmányozására, a tudás megszerzésére és a tanítások másokkal való megosztására áldozzák. Intelligenciát és belső elkötelezettséget igényel a lelki tanítások teljes tudatosítása és megértése. Azok az emberek, akik részt vesznek ezekben az áldozatokban, szigorúan betartják ígéreteiket, és szorgalmasan dolgoznak a lelki tökéletesség elérésén. Krisna elmagyarázza, hogy sokféleképpen felajánlhatja az ember az életét és a cselekedeteit, a képességeitől és elkötelezettségétől függően.

4-29

Megint mások, akik a lélegzetüket igyekeznek visszatartani, hogy transzba kerüljenek, a kilégzést a belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe áldozzák, és végül, a légzés teljes leállításával transzban maradnak. Mások, korlátozva az evést, a kilégzést a kilégzésbe áldozzák.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a légzéskontroll fegyelméről beszél, amely a lelki fegyelem gyakorlásának fontos része. A lélegzetet életerőnek tekintik, és a felette való uralom a lelki fegyelem lényeges formája. • Néhányan a kilégzést a belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe ajánlják fel – ez a légzés áramlásának szabályozására utal, ahol a lelki fegyelem gyakorlói egyesítik és kiegyensúlyozzák a belégzést és a kilégzést. Ez a légzési fegyelem szimbóluma, amely segít harmonizálni a testet és az elmét. • Mások visszatartják a be- és kilégzést – ez a lelki fegyelem gyakorlóira vonatkozik, ahol visszatartják a be- és kilégzést, a légzéskontrollra összpontosítva. Ez a lelki fegyelem fontos aspektusa, amely segít az életerő szabályozásában és a belső egyensúly elérésében. A légzéskontroll a lelki fegyelem egyik ága, ahol a lelki fegyelem gyakorlói szabályozzák a légzésüket, ami segít nekik uralni az elméjüket és az érzelmeiket. A légzéskontroll szorosan összefügg az elme irányításával, mivel a be- és kilégzés kiegyensúlyozása segít a lelki fegyelem gyakorlóinak megőrizni belső békéjüket és lelki fegyelmüket.

4-30

Mindazok, akik ismerik az áldozat jelentését, megszabadulnak a karmától, és miután élvezték az áldozat gyümölcsének halhatatlanság italát, az örök Isteni lakhelyre mennek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az áldozat fontosságát hangsúlyozza, és azt, hogy ez hogyan segít az embernek megtisztulni és elérni a legmagasabb szellemi célt: • Az áldozat ismerői: azok, akik megértik az áldozat lényegét és jelentőségét, azok az emberek, akik tudják, hogyan működik az áldozat a szellemi életben. Az áldozat itt tágabb értelemben is felfogható, mint önzetlen cselekedet vagy a magasabb cél iránti elkötelezettség. • A bűnöktől való megtisztulás az áldozaton keresztül: ezek az emberek tudatos és önzetlen cselekedeteiken keresztül megtisztulnak negatív tulajdonságaiktól, bűneiktől és tetteiktől. Az áldozat a tiszta cselekedetet szimbolizálja, amely megszünteti az egoizmust és az anyagi javak iránti vágyat. • Az áldozat maradékainak élvezete: azok, akik részt vesznek az áldozatban, élvezik az áldozat eredményeként kapott áldást. Ez az áldás a halhatatlanságot és a szellemi beteljesülést szimbolizálja, amely az önzetlen cselekedetekből származik. Aki jutalom nélkül szolgál, belső békét és szellemi tudatosságot tapasztal meg. • Az örök Isteni tudatosság elérése: azok, akik részt vesznek egy ilyen áldásos áldozati folyamatban és élvezik annak gyümölcsét, végül elérik az Isteni tudatosságot – a legmagasabb valóságot, az örök és változatlan szellemi állapotot. Az Isteni tudatosság a szellemi tudatosság legmagasabb formája, amely meghaladja az anyagi világot.

4-31

Ó, a Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül soha nem lehet boldogan élni ezen a bolygórendszeren vagy ebben az életben, nemhogy a következőben?

Magyarázat: Azoknak, akik nem áldoznak vagy nem vesznek részt az áldozati folyamatban, nincs helyük sem ebben a világban, sem a következőben. Az áldozat nemcsak külső folyamat, hanem szellemi fegyelem is, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy megtisztítsa magát és a szellemi tökéletesség felé haladjon. Az áldozat az önátadás Istennek. Ha az ember nem vesz részt az áldozati folyamatban, nem érheti el sem az anyagi előnyöket ebben a világban, sem a szellemi javakat a következő életben. Ebben a versben Krisna Ardzsunát szólítja meg, mint a Kuruk családjának legjobbját, hogy hangsúlyozza, hogy az áldozat nemcsak ebben az életben, hanem a halál után is elengedhetetlen.

4-32

Mindezeket a különféle áldozati módokat a Védák erősítik meg, és mindegyik különböző cselekedetekből ered. Ha megismered őket ilyennek, felszabadulsz.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a különféle áldozati formák, amelyeket az előző versekben leírt, az Isteni tudatosságon keresztül nyilvánulnak meg, és a Védákban találhatók meg – a szentírásokban, amelyek meghatározzák a különféle áldozati módokat és szertartásokat. Ezek az áldozatok cselekedetekből erednek, ami azt jelenti, hogy az áldozatok a cselekvés része, ami segít az embernek fejleszteni a szellemi tudatosságot és elérni a cselekvés kötelékeitől való szabadságot. Ez a vers hangsúlyozza, hogy az áldozatok nem csupán külső rituálék, hanem az ember cselekedeteinek és kötelezettségeinek is részét képezik. Ezek az áldozatok segítenek összehangolni cselekedeteinket az Isteni tudatossággal és a szellemi értékekkel. Megértve, hogy minden áldozat a cselekvés megnyilvánulása, az ember megszabadulhat a cselekvés kötelékeitől és elérheti a szellemi szabadságot. Amikor az ember felismeri, hogy minden cselekedet az áldozatban való részvétel egyik módja, megszűnik ragaszkodni az anyagi dolgokhoz és megszabadul a cselekvéstől. Ez azt jelenti, hogy az önzetlen cselekedetek (áldozatok) lehetővé teszik az ember számára, hogy szabadon éljen és elérje a szellemi felszabadulást.

4-33

Ó, ellenség legyőzője, az ismerettel végzett áldozat jobb, mint az egyszerű anyagi javak feláldozása. Végül is, ó, Pártha, minden áldozati cselekedet teljes mértékben a transzcendentális tudásban teljesedik ki.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szellemi tudás fölényére mutat rá az anyagi áldozatokkal szemben. Bár az anyagi áldozatok (például vagyon, pénz vagy ingatlan) fontosak, az igazi szellemi tudás értékesebb minden anyagi áldozatnál. A tudás áldozata az élet valódi céljáról és az igazságosság elveiről való ismeretek és megértés fejlesztése. Krisna rámutat, hogy minden cselekedet, még az anyagi áldozatok is, végső soron a tudásban teljesednek ki. Ez azt jelenti, hogy a szellemi tudás az, ami valódi jelentést ad a cselekedeteknek és az áldozatoknak, és a cselekvés kötelékeitől való megszabaduláshoz vezeti az embert. Ezért az embernek a tudás fejlesztésére kell összpontosítania, és szellemi megértésben kell áldozatot hoznia, mert ezek segítenek megérteni a cselekvés és a cselekvés lényegét, és megakadályozzák az anyagi világhoz való ragaszkodást. Ebben a versben Krisna kétszer szólítja meg Ardzsunát a Parantapa (legyőző) és a Pártha (Kunti fia) szavakkal. Azzal, hogy Parantapának szólítja, Krisna Ardzsuna azon képességére utal, hogy nemcsak külső ellenségeit győzi le, hanem belső ellenségeit – a tudatlanságot és az egoizmust is. A Pártha megszólítás arra emlékezteti őt a nemes családra, amelybe született, és arra ösztönzi, hogy a szellemi tudást kell művelnie, nem pedig csupán anyagi áldozatokat hoznia.

4-34

Értsd meg ezt úgy, hogy alázattal közeledsz egy guruhoz, kérdéseket teszel fel és szolgálsz. A bölcsek, akik az igazság látói, átadják neked a tudást.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy az igaz tudást alázaton, aktív kérdezésen és a gurunak való szolgálaton keresztül lehet megszerezni. Krisna hangsúlyozza, hogy a szellemi megértés eléréséhez a tanítványnak hajlandónak kell lennie tanulni egy bölcs gurutól, aki látta az igazságot. A tudás nem csak elmélet, hanem gyakorlati tapasztalat is, amelyet fegyelemmel és szolgálattal lehet megszerezni. A bölcs guruk azok, akik segítenek a tanítványnak elérni az igazi megértést és a szellemi felszabadulást.

4-35

Miután valódi tudást szereztél egy önmagát megvalósított lélektől, soha többé nem engedsz ilyen tévedéseknek, mert ezzel a tudással látni fogod, hogy minden élőlény nem más, mint egy része Énnek – hogy bennem vannak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szellemi tudás erejére utal. Amikor az ember valódi szellemi tudásra tesz szert, többé nem esik tévedésbe. A tévedés itt a tudatlanságot jelenti, amely azzal kapcsolatos, hogy az ember önmagát másoktól és az Istentől elkülönítettnek látja. A szellemi tudás lehetővé teszi az ember számára, hogy megértse, hogy minden élőlény kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz. Ez a tudás feltárja, hogy minden, ami létezik, mind az ember saját lényegében, mind Istenben (Krisnában) található. Az egyén és az Isteni közötti egység a legfontosabb következtetés, amelyet az ember a szellemi tudás elsajátításával megszerez. Amikor az ember megérti, hogy minden az Istennel kapcsolatos, megszabadul az önmaga és mások közötti dualitástól, és megérti, hogy minden élet és minden létező az egységes isteni tudatosság része. Ez a tudás segít megszabadulni a tévedésektől és meglátni az egységet minden élet és Isten között. Ebben a versben Krisna Pándavának szólítja meg Ardzsunát – a Pándava dinasztiához való tartozására utalva, amely az erőt és az igazságosságot szimbolizálja.

4-36

Még ha te vagy is a legsúlyosabb bűnös az összes bűnös között, a tudás hajójának felhasználásával átkelhetsz minden bűnödön.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy a szellemi tudás rendkívül erős eszköz, amely képes megtisztítani az embert minden bűntől, függetlenül attól, hogy azok milyen súlyosak voltak. Rámutat, hogy még ha az ember a legsúlyosabb bűnös is az összes között, megtisztulhat, ha használja a tudás hajóját. A tudás hajóját itt metaforaként használják, amely a szellemi tudás azon képességére utal, hogy segítsen az embernek átkelni a bűnökön és az igazságtalanságon. Ez a tudás erőt ad a korábbi hibák leküzdésére és a cselekedetek következményeitől való megszabadulásra. Ez azt mutatja, hogy a szellemi tudás nemcsak elméleti, hanem gyakorlati is, lehetőséget adva az embernek a megújulásra és átalakulásra. Az az ember, aki használja a tudás erejét, képes megtisztulni és legyőzni a bűneit. Krisna arra ösztönzi Ardzsunát, hogy értse meg, hogy a múltbeli hibáktól függetlenül az igaz szellemi tudás segít neki átkelni ezeken a bűnökön és a szellemi felszabadulás felé haladni.

4-37

Ahogy a lángoló tűz hamuvá változtatja a fát, ó, Ardzsuna, úgy égeti el a tudás tüze is az összes cselekedetet hamuvá.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a szellemi tudás erős tűzként működik, amely képes elégetni az összes cselekedet következményét, és megszabadítani az embert a világi kötelékektől. Krisna hangsúlyozza, hogy az igaz tudás erős tisztító eszköz, amely hamuvá változtatja a cselekedetek következményeit, és megszabadítja az embert a cselekvéstől és felkészíti a szellemi növekedésre. A tudás nem csak segít megérteni az élet valódi értelmét, hanem megszabadít a múltbeli cselekedetektől és a szellemi felszabaduláshoz vezet.

4-38

Valóban, ebben a világban nincs semmi olyan nemes és tiszta, mint a transzcendentális tudás. Ez a tudás az összes szellemi gyakorlat gyümölcse, és az, aki tökéletességet ért el a hit odaadó szolgálatában, egy idő után élvezi ezt a tudást önmagában.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna kiemeli a tudás értékét és áldásosságát, hangsúlyozva, hogy a tudás a legmagasabb megtisztító. Fontosabb, mint bármi más ezen a világon, mert megtisztítja az ember elméjét és lelkét, segítve őt megérteni valódi lényegét és az Isteni tudatosságot. A szellemi tudás az, ami segít az embernek leküzdeni a tudatlanságot, a tévedéseket és a cselekedetek következményeit. Ez a tudás belső szabadsághoz és szellemi megértéshez vezet. Ezért tartják a tudást a legmagasabb szintű megtisztulásnak, összehasonlítva bármely más rituáléval vagy cselekedettel. Az az ember, aki tökéletesedett a szellemi fegyelemben, azaz aki fegyelmezetten gyakorolta a szellemi fegyelmet és az önkontrollt, idővel végül megszerzi ezt a szellemi tudást. Krisna hangsúlyozza, hogy ezt a tudást az ember önmagában találja meg – nem kívülről jön, hanem a szellemi fegyelem gyakorlásának és a belső utazásnak köszönhetően kell megtalálni és tudatosítani.

4-39

A hívő ember, aki a transzcendentális tudás megszerzésére szentelte magát, és aki megfékezte érzékeit, méltó arra, hogy megszerezze ezt a tudást, és miután megszerezte, gyorsan eléri a legmagasabb szellemi békét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna három fontos feltételre mutat rá, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az ember szellemi tudást szerezzen és elérje a legmagasabb békét: • Hit – ez a szellemi út elengedhetetlen része. Az embernek nemcsak az Istenben kell hinnie, hanem a tudás útjában és a tudást tanító guruban is. A hit lehetővé teszi az ember számára, hogy folytassa a szellemi utat, még akkor is, ha akadályok vagy nehézségek merülnek fel. • Önalázás és elkötelezettség – az embernek teljes mértékben el kell köteleznie magát a szellemi tudás iránt. Ez azt jelenti, hogy gyakorlásra és kutatásra kell szánnia magát, hogy valódi megértést és szellemi tudatosságot szerezzen. • Érzékszervi kontroll – ahhoz, hogy az ember tudást szerezzen, képesnek kell lennie kontrollálni az érzékeit és az érzelmeit. Az érzékszervi kontroll lehetővé teszi az elme számára, hogy stabil és nyugodt legyen, ami a szellemi tudás teljes elsajátításához szükséges. Amikor az ember hittel és elkötelezettséggel gyakorolja a szellemi tanításokat és kontrollálja az érzékeit, szellemi tudást szerez. Ez a tudás segít az embernek elérni a legmagasabb békét, ami egy olyan állapot, amelyben az ember szabad a nyugtalanságtól, a szenvedéstől és az illúzióktól. A legmagasabb béke a szellemi megértés és a tudásszerzés eredménye.

4-40

De a tudatlanok és hitetlenek, akik kétségbe vonják a kinyilatkoztatott írásokat, nem ismerik fel Istent, hanem elbuknak. A kételyekkel teli léleknek nincs boldogsága sem ezen a világon, sem a következőn.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna három fontos akadályt ír le a lelki fejlődés útján: a tudatlanságot, a hit hiányát és a kételyeket. Elmagyarázza, hogy az a személy, aki nem tudja leküzdeni ezeket az akadályokat, elpusztul mind lelkileg, mind érzelmileg, mert nincs boldogsága sem ezen a világon, sem a következőn. • Tudatlanság – az a személy, aki nem ismeri az igazságot vagy a lelki tudást, elveszett, és nem tud előrehaladni a lelki úton. A tudatlanság a legnagyobb hiányosság, amely megakadályozza az élet valódi lényegének megértését. • A hit hiánya – még ha az embernek van is tudása, a hit hiánya oda vezet, hogy képtelen azt gyakorolni. A hit szükséges ahhoz, hogy az ember teljes mértékben a lelki útnak szentelhesse magát, és megbízzon a tanító és a tudás vezetésében. • Kételyek – az az ember, aki tele van kételyekkel, nem érheti el a belső békét. A kételyek aláássák a lelki gyakorlatot, és bizonytalanságot keltenek az ember céljaival kapcsolatban. A kételkedő elme nem engedi a lelki fejlődésre koncentrálni, és nem engedi az embert megszabadulni a szenvedéstől. Ez azt jelenti, hogy már egy kis elhatározás és egy kis haladás a lelki úton óriási haszonnal jár. Ez az út biztonságos és veszteségmentes, mert már egy kis erőfeszítés is lelki gyümölcsöket hoz. Ez a vers hangsúlyozza, hogy a kételkedő elméjű embernek nincs boldogsága sem ezen a világon, sem a következőn. Krisna elmagyarázza, hogy a hit, a tudás és a meggyőződés szükséges a belső béke és a lelki fejlődés eléréséhez. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, az ember nyugtalanságban él, mind ebben az életben, mind azután.

4-41

Aki hittel cselekszik, lemondva a cselekedetek gyümölcseiről, akinek kételyeit transzcendentális tudás semmisítette meg, és aki szilárdan megalapozott a valódi énjében, ó, vagyonok meghódítója, többé nincs a cselekvéshez kötve.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az a személy, aki lelki fegyelmen keresztül elérte az önmegvalósítást, és tudással eloszlatta kétségeit, többé nincs a cselekedetekhez kötve. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen ember a cselekedetektől mentesen él, és többé nem kötik a cselekedetek következményei.

4-42

Ezért a tudás kardjával, amely a szívedben van, vágd ketté a tudatlanságból származó kételyeket. Fegyverkezz fel lelki fegyelemmel, kelj fel és harcolj, ó, Bhárata!

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra ösztönzi Ardžunát, hogy a tudást használja fegyverként a tudatlanságból eredő és a szívében lévő kételyek ellen. A kételyek és a tudatlanság a legnagyobb akadályok a lelki megértés útján, és ezeket el kell távolítani ahhoz, hogy az ember teljes mértékben elsajátíthassa a lelki tudást.