1-1

Dhritarāštra szólt: Kurukshetra igazság mezején, harcolni akarva, Szandzsaja, mit cselekszenek az én fiaim és a Pándavák fiai?

Magyarázat: Ez a vers a Bhagavad-gítát nyitja meg a vak király, Dhritarāštra kérdésével a tanácsadójához, Szandzsajához. Dhritarāštra tudni akarja, mi történik Kurukshetra mezején, ahol fiai (a Kauravák) és unokaöccsei (a Pándavák) összegyűltek a harcra. Kurukshetra mezejét az igazság mezejének nevezik, mert ez az a hely, ahol az ókorban sok fontos csatát vívtak, amelyek eldöntötték az igazság és az igazságtalanság kimenetelét.

1-2

Szandzsaja mondta: Meglátva a Pándavák csapatait harcra felállítva, Durjodhana király a tanítójához ment, és ezeket a szavakat mondta.

Magyarázat: Szandzsaja elkezdi elbeszélni a Kurukshetra csatamezején történteket. Durjodhana, a Kauravák vezére és királya, meglátja, hogy a Pándavák hadserege harcra van felállítva. Ezután a tanítójához, Dronához megy – aki mind a Kauravák, mind a Pándavák katonai oktatója volt –, hogy megbeszélje a helyzetet. Ez a vers Durjodhana aggodalmát és esetleges izgatottságát hangsúlyozza amiatt, hogy az ellenséges hadsereg jól felkészült és felállított. A tanítójához való menetele arra utal, hogy tanácsot vagy utasításokat szeretne kapni a csata kezdete előtt.

1-3

Ó, tanító, tekintsd meg a hatalmas Pándava hadsereget, amelyet olyan ügyesen állított fel a te tehetséges tanítványod, Drupada fia.

Magyarázat: Durjodhana Dronához fordul, emlékeztetve őt arra, hogy a Pándavák hadseregét az ő tanítványa, Dhristadjumna, Drupada fia vezeti. Ez azért fontos pont, mert Drupada, Dhristadjumna apja, Drona legádázabb ellensége volt. Durjodhana kiemeli ezt a tényt, valószínűleg azért, hogy érzelmi reakciót váltson ki Dronából, vagy hangsúlyozza, hogy a tanítványa most ellene harcol. Ez Durjodhana taktikai gondolkodását, a helyzet kiélezésére tett kísérletét, valamint Drona felkészítését hangsúlyozza a volt tanítványával való harcra.

1-4

Ebben a hadseregben sok hősies íjász van, akik harci készségükben Bhímához és Ardžunához hasonlók; nagyszerű harcosok, mint Szatjaki, Viráta és Drupada.

Magyarázat: Durjodhana folytatja a Pándava hadsereg legkiemelkedőbb harcosainak leírását. Kiemeli Szatjakit, Virátát és Drupadát, akik mind bátor és kiváló harcosok, Bhímához és Ardžunához hasonlóan. Dzsujudhana az Szatjaki. Ezeket a harcosokat kiemelkedő harcosoknak tartják, akik képesek egyszerre sok ellenséggel harcolni. Durjodhana valószínűleg azért utal ezeknek a hősöknek az erejére, hogy megmutassa hadseregének az ellenfelek erős pozícióját, és felkészítse őket a közelgő harcra.

1-5

Velük vannak olyan nagyszerű, bátor és hatalmas harcosok is, mint Dhristakéta, Csekitána, Kásirádzsa, Purudzshita, Kuntibhodzsa és Sajbja.

Magyarázat: Durjodhana folytatja a Pándava hadsereg kiemelkedő harcosainak felsorolását, akik mindannyian bátorságukról és hősiességükről ismertek. Dhristakéta Csedi állam királya, Csekitána egy másik hős, Kásirádzsa pedig, aki Kási államot (a mai Váránaszit) képviseli, különösen ki van emelve a hősiességéért. Purudzshita és Kuntibhodzsa Kunti családjából származnak, Sajbja pedig híres bátorságáról és erejéről. Ezek a harcosok kiemelkedőek az emberek között, ami a harctéren való kiválóságukra és képességeikre utal. Durjodhana hangsúlyozza az ellenséges harcosok nagyszerűségét, hogy benyomást keltsen a Pándava hadsereg erejéről.

1-6

Ott van a hatalmas Judhámanju és a bátor Utamodža, valamint Szubhadra fia és Draupadí fiai is. Mindannyian kitűnő harcosok a harci szekereken.

Magyarázat: Durjodhana folytatja a Pándava oldalon lévő hősök felsorolását. Judhámanju és Utamodža két kiemelkedő harcos a Pándava hadseregből, mindketten bátorságukkal és hősiességükkel tűnnek ki. Abhimanju, aki Szubhadra és Ardžuna fia, fiatal, de tehetséges harcos. Ezenkívül megemlítik Draupadí fiait is, akik szintén kiváló harcosok. Mindezeket a harcosokat kitűnő harcosokként írják le a harci szekereken, ami arra utal, hogy képesek egyszerre több ellenféllel is harcolni. Durjodhana a Pándava hadsereg erejére és a kiváló harcosokra utal, akik készek szembeszállni a Kauravákkal.

1-7

De, ó, a kétszer születettek legjobbika, a mi nagyszerű harcosaink miatt ismerd meg azokat, akik különösen ügyesek a hadseregem vezetésében. Meg fogom nevezni őket neked, hogy megtudd.

Magyarázat: Durjodhana most eltereli a figyelmet a Pándava erőkről, és a saját hadseregének kiemelkedő vezetőire összpontosít. Dronához (a kétszer születettek legjobbikához) fordul, aki a katonai tanítójuk és parancsnokuk, és elkezdi bemutatni neki a Kaurava hadsereg főbb harcosait. Az indiai hagyományok szerint a "kétszer születettek" azok, akik az első három kaszthoz tartoznak. Durjodhana hangsúlyozni akarja, hogy az ő oldalukon is vannak figyelemre méltó és erős vezetők, akik képesek szembeszállni a Pándava erőkkel. Ez a vers Durjodhana taktikai gondolkodását és a saját oldalának motiválására tett erőfeszítéseit tárja fel, rámutatva vezetőik erejére és fontosságára.

1-8

A te oldaladon olyan személyiségek vannak, mint te magad, Bhísma, Karna, Kripa, Asvattháma, Vikarna és Bhúrisrava.

Magyarázat: Durjodhana felsorolja a Kaurava hadsereg legkiemelkedőbb vezetőinek egy részét, hangsúlyozva kiváló erejüket és képességeiket a harctéren. Először Dronához szól, majd megemlíti Bhísmát, aki a legidősebb harcos és hadseregük főparancsnoka. Karna, a Pándavák féltestvére, nagy hősiességéről és Durjodhana iránti hűségéről ismert, Kripa pedig verhetetlenségéről híres. Asvattháma, Drona fia, erős harcos, Vikarna pedig Durjodhana egyik testvére. Bhúrisrava bátorságáról és harci képességeiről ismert. Ezzel a felsorolással Durjodhana hangsúlyozza, hogy az ő oldalán nem kevésbé erős és hatalmas harcosok vannak, mint a Pándava hadseregben, ezzel is motiválva és meggyőzve tanítóját és szövetségeseit az erejükről.

1-9

Vannak más hősök is, akik készek feláldozni az életüket értem. Mindannyian különböző fegyverekkel vannak felfegyverkezve, és jól ismerik a hadviselés mesterségét.

Magyarázat: Durjodhana hangsúlyozza, hogy az ő oldalán nemcsak a korábban említett kiemelkedő harcosok vannak, hanem sok más bátor harcos is, akik készek harcolni és meghalni érte. Ezek a harcosok különféle fegyverekkel vannak felfegyverkezve, és különösen jártasak a harcművészetben. Itt Durjodhana igyekszik megerősíteni, hogy hadserege nemcsak híres és kiemelkedő vezetőkkel van tele, hanem sok hűséges és ügyes harcossal is, akik készek feláldozni az életüket a győzelméért. Hangsúlyozza a hadsereg erejét, fegyelmét és harcra való készségét.

1-10

A mi erőnk mérhetetlen, és teljesen véd minket Bhísma nagyapa, ezzel szemben a Pándavák ereje, amelyet gondosan őriz Bhíma, korlátozott.

Magyarázat: Durjodhana itt a saját és a Pándava hadseregét hasonlítja össze, kifejezve meggyőződését a Kauravák fölényéről. Azt állítja, hogy a hadseregük, amelyet a legidősebb és legtapasztaltabb harcos, Bhísma védelmez, mérhetetlenül erős. Ezzel szemben a Pándava hadseregét, amelyet Bhíma védelmez, korlátozottnak vagy kisebb erejűnek írja le. Ezzel a kijelentéssel Durjodhana megpróbálja lelkesíteni a harcosait, hangsúlyozva, hogy hadseregük ereje és védelme sokkal nagyobb Bhísma vezetése miatt, ami nemcsak katonai, hanem erkölcsi szempontból is fontos, mivel ő egy tiszteletreméltó és megbecsült hős. Ez feltárja Durjodhana bizalmát Bhísmában mint a Kaurava hadsereg sikerének legerősebb tényezőjében.

1-11

Most már mindannyian teljes támogatásotokkal álljatok nagyapa Bhísma mellé, elfoglalva kijelölt helyeiteket a hadsereg sorában.

Magyarázat: Durjodhana arra szólítja fel harcosait, hogy határozottan foglalják el harci pozícióikat, és egyúttal különös gondot fordít Bhísma védelmére, mivel ő a Kaurava hadsereg fő ereje. Durjodhana tisztában van azzal, hogy Bhísma kritikus fontosságú a hadseregük számára, ezért sürgeti a harcosokat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg a védelmére. Rámutat, hogy a Kaurava hadsereg minden egységének egységes egészként kell működnie, biztosítva Bhísma biztonságát, mivel ő a stratégiájuk kulcseleme. Ez a vers Bhísma jelentőségét hangsúlyozza, és Durjodhana azon vágyát, hogy mindenáron megvédje őt.

1-12

Ekkor Bhísma, a Kuru dinasztia hősi öregje hangosan belefújt kagylókürtjébe, oroszlánüvöltéshez hasonló hangot adva, örömet okozva Durjodhanának.

Magyarázat: Bhísma, a Kauravák nagyapja és legnagyobb harcosa, ösztönözni és bátorítani akarja Durjodhanát, aki korábban aggodalmát fejezte ki a közelgő csata miatt. Bhísma, aki nagyon tapasztalt és erős harcos, szimbolikusan mutatja meg bátorságát és hatalmát azzal, hogy hangosat fúj a kagylókürtjébe. Ez a harcra való felkészültséget fejezi ki, és azt jelzi, hogy teljesen kész a harcra. Bhísma cselekedetét oroszlánüvöltéshez hasonlítják, amely erőt és tekintélyt szimbolizál, és célja, hogy erkölcsi támogatást és meggyőződést teremtsen Durjodhana és hadserege számára.

1-13

Aztán hirtelen megszólaltak a kagylókürtök, dobok, kézidobok, csengettyűk és kürök, és hatalmas zaj keletkezett.

Magyarázat: Ez a vers a csata kezdetének pillanatában felhangzó hangot írja le. Miután Bhísma belefújt a kagylókürtbe, a Kaurava hadsereg többi harcosa is csatlakozott, különböző harci hangszereken játszva, mint például kagylókürtökön, dobokon, kézidobokon és kürtökön. Ez a hangzuhatag a hadsereg harcra való készségét szimbolizálja. A zaj hatalmas és erős volt, ami a Kauravák erejét és azt a szándékukat jelezte, hogy nagy energiával és meggyőződéssel indítják meg a csatát. Ez a kaotikus és erős hangkeverék fokozta a feszültséget és felvillanyozta a harcosokat a csatára.

1-14

A másik oldalon azonban Úr Krisna és Ardžuna is, akik nagyszerű, fehér lovak által húzott harci szekéren álltak, belefújtak transzcendentális kagylókürtjeikbe.

Magyarázat: Ez a vers Krisna és Ardžuna felkészülésének pillanatát írja le a csata kezdetére. Hatalmas harci szekerükön állnak, amelyet fehér lovak húznak, amelyek a tisztaságot és a nemességet szimbolizálják. Krisna és Ardžuna, mindketten belefújnak isteni kagylókürtjükbe. A kagylókürt fújása hagyományosan a harc kezdetét és az isteni támogatást szimbolizálja, ebben az esetben a meggyőződésükre és az isteni védelemre utal. Ez a pillanat a csata kezdetének közeledtét jelzi a Pándavák részéről hatalmas erővel és meggyőződéssel.

1-15

Úr Krisna belefújt Páncsadzsanjába, Ardžuna a Dévadattába, és Bhíma, a hatalmas tettek végrehajtója, belefújt rettenetes Paundrájába.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a Páncsadzsanyába fúj, Ardžuna a Dévadattába, Bhíma pedig, a hatalmas tettek végrehajtója, belefúj rettenetes Paundrájába. Minden kagylókürt külön nevet kapott, ami tulajdonosának isteni védelmét és harcra készségét jelzi. Ez a vers hangsúlyozza az egyes hősök kiválóságát és jelentőségét a közelgő csatában, tükrözve isteni védelmüket és harcra való készségüket.

1-16

Judhisthira király, Kuntí fia, az Anantavidszsajába fújt, Nakula és Szahadéva a Szughósába és a Manipuspakába.

Magyarázat: Judhisthirát, akit Kuntí fiának neveznek, a Pándavák legidősebb testvére, és igazságos királyként írják le. Bele fújt kagylókürtjébe, ezzel szimbolizálva tisztességét és igazságosságát, amelyek győzelmet hoznak. Nakula és Szahadéva ikrek, a Pándavák legfiatalabb testvérei, és ők is belefújnak kagylókürtjeikbe. Ezeknek a neveknek a szimbolikája kiválóságukra és arra való elkötelezettségükre utal, hogy a többi Pándava testvérrel együtt harcoljanak.

1-17

A nagyszerű íjász, Kási királya, a hatalmas Sikhandí, Dhristádzsjumna, Viráta és a legyőzhetetlen Szátjaki.

Magyarázat: Ez a vers több kiemelkedő harcost sorol fel, akik a Pándavák oldalán állnak. Kási királya híres kiváló íjászként, ami a nyíllal és íjjal való harci képességére utal. Sikhandí, akit hatalmas harcosként írnak le, fontos szereplője a Bhísma elleni csatának, mivel különös sorsa van Bhísma ellen harcolni. Dhristádzsjumna, aki a Pándava hadsereg főparancsnoka, isteni küldetéssel született, hogy megölje Dronát. Viráta egy hős, aki segített a Pándaváknak, amikor a királyságában rejtőztek. Szátjaki, akit legyőzhetetlenként írnak le, a Pándavák egyik leghűségesebb szövetségese és kiváló harcos.

1-18

Drupada, Draupadí fiai és az erős karú Szubhadra fia, ó, uralkodó, mind egy szálig belefújtak a maguk kagylókürtjébe.

Magyarázat: Ebben a versben a Pándava hadsereg jelentős harcosainak felsorolása folytatódik. Drupada Draupadí apja és kiváló szövetségese a Pándavák oldalán, aki jelentős harcos a csatában. Draupadí fiai, akik mind apjuk és anyjuk oldalán harcolnak, jelentős Pándava szövetségesek. Szubhadra fiát, Abhimanjut erős karúnak írják le, ami erejét és bátorságát szimbolizálja. Fiatal, de nagyon képzett harcos, nagy képességekkel. Mindegyik hős belefúj a maga kagylókürtjébe, szimbolizálva harcra készségüket és egységüket a harcban.

1-19

A különféle kagylókürtök hangja túl hangossá vált. Mind az égben, mind a földön visszhangozva összetörte Dhritarástra fiainak szívét.

Magyarázat: Ez a vers azt írja le, hogy a Pándava hadseregből felhangzó kagylókürtök hangja óriási zajt okozott, amely összetörte Dhritarástra fiait - a Kauravákat. A zaj nemcsak a csatatéren hangzott el, hanem betöltötte az eget és a földet is, jelezve elképzelhetetlen erejét és hatását. Ez a zaj mélyen megrázta és megsebezte a Kauravák szívét, ami a Pándava hadsereg erejét és erkölcsi erejét jelezte, ami a jövőbeni győzelemmel fenyegetett. Ez azt sugallja, hogy a Pándava oldal tele volt meggyőződéssel és elszántsággal, míg a Kauravák nyugtalanságot és félelmet kezdtek érezni, ami feltárja belső kétségeiket a közelgő csata előtt.

1-20

Abban a pillanatban, ó, uralkodó, Ardžuna, aki a harci szekéren állt, amelyen a Hanumán jelvényű zászló lobogott, felemelte íját, és készült kilőni a nyilakat. Dhritarástra fiaira nézve, akik harci sorrendbe álltak, ó, uralkodó, Ardžuna ezeket a szavakat mondta Krisnának.

Magyarázat: Ardžunát Pándavának – Pandu fiának nevezik, zászlaját pedig majom szimbólum díszíti, amely Hanumánra, az isteni majomra és Ráma követőjére utal. A majom szimbóluma a zászlón azért jelentős, mert Hanumán erőt, bátorságot és kitartást szimbolizál, amire Ardžunának szüksége lesz ebben a csatában. Látva, hogy Dhritarástra fiai (a Kauravák) felsorakoztak és felkészültek a harcra, Ardžuna reagál, felemelve íját, ezzel kifejezve a harc megkezdésére való készségét. Ez a közelgő csata feszültségére utal, amelyben Ardžuna készül vezetni a Pándava hadsereget a Kauravák ellen.

1-21

Ardzsuna szólt: Ó, tévedhetetlen, kérlek, helyezd a harci szekeremet a két sereg közé.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna Acsjuta címmel szólítja meg Krisnát, ami azt jelenti, hogy az, aki soha nem bukik el, vagy a legyőzhetetlen. Ez a cím Krisna isteni tévedhetetlenségét és állandóságát jelképezi. Krisna ebben a csatában Ardzsuna szekerének hajtójaként szolgál, és Ardzsuna arra kéri, hogy helyezze a szekeret a két sereg közé, hogy jobban áttekinthesse a csatateret.

1-22

Hogy megtekinthessem azokat, akik ide jöttek, harcolni akarván, és akikkel fegyvert kell kereszteznem ebben a nagy csata próbatételben.

Magyarázat: Ardzsuna elmagyarázza, miért kéri Krisnát, hogy helyezze a szekeret a két sereg közé. Ardzsuna meg akarja tekinteni azokat, akik készen állnak a harcra, és látni akarja az ellenfeleit. Fontos számára, hogy áttekintse a csatateret, felmérje a helyzetet, és megértse, kivel kell majd harcolnia.

1-23

Hadd lássam meg azokat, akik ide jöttek harcolni, a gonosz Dhritarastra fiának kedvében akarván járni.

Magyarázat: Ardzsuna kifejezi vágyát, hogy ne csak az ellenfeleket lássa, hanem azokat is, akik csatlakoztak a Kaurava sereghez, hogy támogassák Dhritarastra fiát, Durjodhanát, akit gonosznak vagy rossz szándékúnak írnak le. Ardzsuna rámutat, hogy azok, akik támogatják Durjodhanát, rossz szándékkal cselekszenek, ami feltárja az ő erkölcsi álláspontját és ellenszenvét ezzel a konfliktussal szemben.

1-24

Szandzsaja szólt: Ó, Bharata utóda, így megszólítva, Krisna a két sereg közé helyezte a nagyszerű szekeret.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja folytatja a csatatéren történt események elbeszélését Dhritarasztrának. Krisna teljesíti Ardzsuna kérését, és a két sereg közé helyezi a szekeret, lehetővé téve Ardzsunának, hogy jobban átlássa a csatateret és mindkét haderőt.

1-25

Bhísma, Drona és a világ összes többi uralkodója előtt az Úr így szólt: Pártha, nézd meg az itt összegyűlt Kurukat.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szekeret közvetlenül a kiemelkedő Kaurava harcosokkal szemben helyezi el, beleértve Bhísmát és Dronát – Ardzsuna két fontos tanítóját és régi családi barátját. Krisna itt Pártha néven szólítja meg Ardzsunát, ami Kuntí fiát jelenti, utalva az édesanyja származására.

1-26

Ott, a két sereg között, Ardzsuna láthatta apáit, nagyapáit, tanítóit, nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, valamint apósát és jóakaróit.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna, akit Párthának neveznek, a Kaurava seregre nézve meglátja rokonait és hozzátartozóit – apáit, nagyapáit, tanítóit, nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit és barátait. Ez a látvány hangsúlyozza az ő érzelmi dilemmáját, mivel nem csak ellenségekkel, hanem a hozzá közel állókkal is szembe kell szállnia, akikkel megosztotta élete útját.

1-27

Amikor Kuntí fia, Ardzsuna meglátta mindezeket a különféle barátokat és rokonokat, mély együttérzés fogta el, és így szólt:

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna, akit Kuntí fiának neveznek, a két seregben lévő emberekre tekintve nem csak a legközelebbi rokonait látja, hanem az apósait és barátait is. Ezzel feltárja, hogy a csatatér tele van számára kedves emberekkel, és nem csak idegen ellenségekkel, hanem családtagokkal és barátokkal is szembe kell néznie.

1-28

Ardzsuna szólt: Drága Krisnám, látva barátaimat és rokonságomat, akik oly harciasan állnak előttem, érzem, hogy remeg a lábam és kiszárad a szám.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsunát a kegyelem és az együttérzés érzései kerítik hatalmukba, amikor meglátja rokonait és barátait, akik készek egymással harcolni. Bánatos lesz és kételkedni kezd abban, hogy a harc a helyes út-e, mivel a szeretteivel kell szembenéznie.

1-29

Egész testem remeg, a hajam égnek áll, a Gándíva íjam kicsúszik a kezemből, és a bőröm ég.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna leírja fizikai és érzelmi reakcióit a csatatéren látottakra. A teste kezd elveszíteni az erejét, és fizikai gyengeséget és remegést érez. Ardzsuna nemcsak érzelmi, hanem fizikai kényelmetlenséget is kezd érezni, a teste remegni kezd, a haja égnek áll, ami a mély aggodalom jeleire utal.

1-30

Már nem bírok itt maradni. Elfelejtem önmagam, és az elmém nyugtalanná válik. Csak a gonoszság okait látom, ó, Krisna, démonok megölője.

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna növekvő érzelmi és fizikai kimerültségét írja le. Ardzsuna azt is érzi, hogy a bőre viszket, és egyre nehezebben tud megállni, ami a pszichológiai és érzelmi összeomlására utal.

1-31

Nem látok semmi jót abban, ha megölöm a rokonságomat ebben a csatában, és nem is kívánok semmiféle győzelmet, királyságot vagy boldogságot, kedves Krisnám.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna elismeri, hogy rossz előjeleket lát a közelgő csatával kapcsolatban, és így kezdi megkérdőjelezni a részvételének értelmét ebben a harcban. Világosan kijelenti, hogy nem lát semmi jót vagy jólétet abból, ha megöli a rokonait a csatában. Arjuna morális dilemmája fokozódik, és úgy érzi, hogy függetlenül attól, hogy nyer vagy veszít, a veszteségek túl nagyok lesznek ahhoz, hogy igazolják őket. Ez a vers azt mutatja, hogy Arjuna nemcsak a fizikai harcot kérdőjelezi meg, hanem a csata szellemi és erkölcsi jelentőségét is, ami nagy belső ellentmondást okoz benne.

1-32

Ó, Govinda, mi haszna lesz számunkra a királyságnak, a boldogságnak vagy akár magának az életnek, ha mindazok, akikért kívánjuk, most itt állnak ezen a csatatéren?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna Govindaként szólítja meg Krisnát, ami azt jelenti, hogy a tehenek pásztora vagy az, aki örömet szerez az érzékeknek, kiemelve Krisna képességét, hogy anyagi és lelki jólétet biztosítson. Arjuna költői kérdést tesz fel az uralom és az élvezetek értelméről, amikor rokonai és barátai - azok az emberek, akikért ezt a királyságot és az általa nyújtott boldogságot vágyja - előtte állnak a csatatéren.

1-33

Ó, Madhuszudana, amikor tanárok, apák, fiak, nagypapák, anyai nagybácsik, apósok, unokák, sógorok és minden más rokon készen áll feladni életét és vagyonát, és előttem állnak, miért akarnám megölni őket, még akkor is, ha ők esetleg megölhetnének engem?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna továbbra is kifejezi mély kétségeit és belső konfliktusát. Rámutat, hogy ugyanazok az emberek, akikért ő és a Pándavák a kormányért, az élvezetért és a boldogságért harcolnak, most a csatában állnak, készen arra, hogy feladják életüket és vagyonukat. Ez tovább élezi dilemmáját, mivel rájön, hogy a csatában aratott győzelem, amelyet eredetileg a szeretteiért akart, most a halálukhoz és veszteségeikhez vezethet.

1-34

Ó, minden létező fenntartója, nem vagyok hajlandó harcolni velük még a három világért cserébe sem, nemhogy ezért a földért. Milyen megelégedést nyerhetünk Dhritarastra fiainak megölésével?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna kifejezi végső vonakodását a harcra, mondván, hogy még ha a három világ (ég, föld és alvilág) feletti hatalmat is felajánlanák neki, akkor sem lenne hajlandó harcolni és megölni a rokonait. Hangsúlyozza, hogy egy ilyen harc nem hoz semmilyen megelégedést, mivel túl magas erkölcsi árat követelne. Arjuna teljesen elvesztette a motivációját a harchoz, és már nem látja értelmét egy olyan csatának, amelyben meg kell ölnie a szeretteit.

1-35

Bűn száll ránk, ha megöljük ezeket a támadókat. Ezért nem helyes megölni Dhritarastra fiait és a barátainkat. Mit nyerhetünk, ó, Krisna, a szerencse istennőjének férje, és hogyan lehetnénk boldogok, ha megöljük a rokonainkat?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna Janardanaként szólítja meg Krisnát, ami az emberek védelmezőjét vagy azt jelenti, aki elpusztítja a gonoszokat. Arjuna mély erkölcsi dilemmát fejez ki, kijelentve, hogy nem örül a Dhritarastra fiainak (Kauravák) megölésére irányuló gondolatnak, mert véleménye szerint megölésükkel erkölcsi határokat lépnének át, és bűnnel szennyeződnének be.

1-36

Ó, Janardana, bár ezek az emberek, akiknek szívét a kapzsiság szállta meg, nem látnak semmi hibát a családjuk elpusztításában vagy a barátokkal való ellenségeskedésben.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna tovább fejezi ki erkölcsi kétségeit, Madhava címmel szólítva meg Krisnát, ami a Szerencséhez és az Isteni jóléthez való kapcsolatára utal. Arjuna elismeri, hogy erkölcsileg elfogadhatatlan lenne megölni a hozzá közel állókat, ami ebben az esetben Dhritarastra fiait és rokonait jelenti.

1-37

Miért ne tartanánk mi, akik látjuk a bűnt a család elpusztításában, távol magunkat ettől a bűnös tettől?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna tovább fejezi ki erkölcsi kétségeit és gondolatait Dhritarastra fiainak cselekedeteivel kapcsolatban. Rámutat, hogy a Kauravák elméjét elhomályosította a kapzsiság, ami vakká teszi őket a család elpusztításából és a barátok elárulásából eredő bűnnel szemben.

1-38

A család elpusztításával a család örök hagyományai is elpusztulnak, és a család megmaradt tagjai erkölcstelenné válnak.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna továbbra is kifejezi erkölcsi kétségeit, Janardana címmel szólítva meg Krisnát, ami azt jelenti, aki elpusztítja a gonosztevőket. Arjuna rámutat, hogy ő és a Pándava testvérek világosan látják a család elpusztításának következményeit, és nem érti, miért nem tudják magukat távol tartani ettől a bűntől.

1-39

Amikor az erkölcstelenség uralkodik el a családban, ó, Krisna, a család asszonyai romlottá válnak, és az asszonyok romlottságából, ó, Vrisni leszármazottja, nemkívánatos utódok születnek.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna a család elpusztításának következményeit vázolja fel a háború miatt. Rámutat, hogy a családi kötelességek és az erkölcsi rend a családdal együtt elpusztulnak. A kötelesség és az erkölcs, amely a család támasztórendszere, védi mind etikai kötelezettségeit, mind a társadalmi rendet. Amikor ez elveszik, a káosz, az erkölcstelenség és a gonoszság eluralkodik az egész családon.

1-40

Amikor az erkölcstelenség uralkodik el a családban, ó, Krisna, a család asszonyai romlottá válnak, és az asszonyok romlottságából, ó, Vársneja, nemkívánatos utódok születnek.

Magyarázat: Arjuna továbbra is az igazságtalanság következményeit vázolja fel. Rámutat, hogy ha az igazságtalanság uralkodik, akkor a család asszonyai, akik fenntartják a családi értékeket és az erkölcsi rendet, megrontatnak. Ez a társadalmi rend összeomlásához és nemkívánatos utódok megszületéséhez vezet.

1-41

A nem kívánt utódok számának növekedése biztosan a pokolba taszítja mind a családot, mind azokat, akik elpusztítják a családi hagyományokat. Az ilyen bukott családok ősei szenvednek, mert már nem kapják meg az áldozati vizet és a rituális felajánlásokat.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna felvázolja a társadalmi és szellemi következmények további láncolatát, amely a családok elpusztításából és az igazságtalanság terjedéséből ered. A társadalmi káoszból és az erkölcsök elvesztéséből eredő zavaros rend nemcsak az élők szenvedéséhez vezet, hanem az ősök szellemének szenvedéséhez is. A család tagjai a pokolra jutnak, mert az ősök rituális felajánlásai, mint például az elhunytaknak szánt ételek vagy rituális felajánlások és a víz, amelyek elengedhetetlenek a lélek halál utáni békéjéhez, már nem kerülnek végrehajtásra, mivel a család összeomlik. A család elpusztítói és maga a család a pokolba esik, mert nem hajtják végre ezeket a rituálékat, amelyek a szellemi rendhez és jóléthez szükségesek.

1-42

Azok gonosz tettei által, akik tönkreteszik a családi hagyományokat és ezáltal nem kívánt utódok létrejöttét okozzák, mindenféle közösségfejlesztési és családi jóléti tevékenység elpusztul.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna tovább részletezi a család elpusztításának és a zavaros rend kialakulásának következményeit. Rámutat, hogy ezek miatt a bűnök és vétségek miatt tönkremennek mind a családi kötelezettségek, mind a társadalmi normák, amelyek elengedhetetlenek a társadalom stabilitásához és az örök rendhez.

1-43

Ó, Krisna, az emberek védelmezője, tanítók láncolatából hallottam, hogy azok, akiknek családi hagyományai elpusztultak, örökké a pokolban lakoznak.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna továbbra is aggodalmát fejezi ki a családi kötelesség elpusztítása miatt. Krisnát az emberek védelmezőjeként szólítja meg, és rámutat, hogy amikor a családi kötelességek elpusztulnak, az embereket korlátlan életre ítélik a pokolban. Ez a gondolat az ősök tanításain alapul, amelyeket Arjuna és más emberek hallottak.

1-44

Ó, milyen furcsa, hogy ilyen nagy bűnöket készülünk elkövetni. A királyi boldogság élvezésének vágya miatt készek vagyunk megölni rokonainkat.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna mély sajnálkozását és borzalmát fejezi ki a bűn miatt, amelyet ő és szövetségesei elkövethetnek a háborúban való részvétellel. Hangsúlyozza, hogy a királyság és az anyagi élvezetek iránti sóvárgás a fő oka annak, hogy készek megölni legközelebbi hozzátartozóikat, ami erkölcsileg elfogadhatatlannak tűnik számára.

1-45

Jobb lenne nekem, ha Dhritarāṣṭra fiai fegyverrel a kezükben megölnének a harcmezőn ellenállás nélkül és fegyvertelenül.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna azt a vágyát fejezi ki, hogy ne álljon ellen, és fegyvertelen legyen, és úgy véli, hogy ha megölnék a csatatéren, az jobb megoldás lenne, mint aktívan részt venni a rokonai elleni harcban, és ezáltal felelősséget vállalni halálukért. Úgy gondolja, hogy egy ilyen halál kevésbé lenne súlyos erkölcsi szempontból, mint a rokonok megölése és a háborúban való részvételből eredő bűn elvállalása.

1-46

Sañjaya mondta: Ezt mondván a csatatéren, Arjuna félredobta az íját és a nyilait, és leült a harci szekérre, elméjét szomorúság fogta el.

Magyarázat: Ez a vers Arjuna érzelmi összeomlását jelzi a csatatéren. A háború értelmetlenségéről és erkölcsi kétségeiről szóló mélyreható kijelentései után leteszi az íját és a nyilait, ami a harcról való lemondását jelképezi. Arjuna fizikailag leül a harci szekér hátuljára, ezzel kifejezve vágyát, hogy eltávolodjon a harctól, mert elméjét szomorúság és bánat tölti el.