15-1

A Legfelsőbb Úr azt mondta: Van egy örök fügefa, melynek gyökerei felfelé, ágai lefelé nyúlnak, s levelei a Védák himnuszai. Aki ismeri ezt a fát, ismeri a Védákat.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi magyarázni a lelki és az anyagi világ felépítését egy örök fügefa képével. Ez a fa, amelynek gyökerei felfelé (a lelki világba), ágai pedig lefelé (az anyagi világba) nyúlnak, a létező dolgok egységét és az Istennel való kapcsolatát jelképezi. A Védák himnuszai, amelyek a fa leveleihez hasonlítanak, a tudás forrásai, amelyek segítenek megérteni ezt a képet és minden igaz lényegét. Aki megérti ennek a fának a szimbolikáját, az valóban megérti a Védákat és a lelki tudást.

15-2

E fa ágai, melyeket a természet három kötőereje táplál, felfelé és lefelé terjeszkednek. Az ágak hajtásai az érzékek tárgyai. A fának lefelé is vannak gyökerei, melyek az emberi társadalom tetteinek gyümölcseihez kapcsolódnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja a fügefa képének magyarázatát. A fa ágai, amelyek felfelé és lefelé terjeszkednek, és amelyeket a természet három kötőereje (jóság, szenvedély és tudatlanság) táplál, az anyagi lét különböző szintjeit és tapasztalatait szimbolizálják. Az ágak hajtásai az érzékek tárgyai, amelyek csalogatják a lelket, és az anyagi világhoz kötik. A fának lefelé is vannak gyökerei, amelyek az emberi tetteket és azok következményeit (karmát) szimbolizálják, amelyek az anyagi világhoz kötik a lelket.

15-3

E fa valódi formája ebben a világban nem fogható fel. Senki sem értheti meg, hol ér véget, hol kezdődik és hol van az alapja. De ezt az erősen gyökerező fát a ragaszkodás hiányának fegyverével le lehet vágni.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az anyagi világ valódi lényegét, amelyet a fügefa jelképez, nem lehet teljes mértékben felfogni a korlátozott emberi érzékeléssel. A kezdete, vége és alapja rejtve marad. Azonban az anyagi világhoz való erős kötődést meg lehet szakítani a ragaszkodás hiányának fegyverével, azaz az anyagi vágyakról és ragaszkodásokról való lemondással.

15-4

Azután azt a helyet kell keresni, ahonnan senki sem tér vissza többé, és ott meg kell hódolni a Legfelsőbb Úrnak, akitől minden ered és terjedt el az idők kezdete óta.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a lelki felszabadulás útjára mutat rá. Az anyagi világhoz való kötődéstől való megszabadulás után azt a lelki valóságot kell keresni, ahonnan senki sem tér vissza többé az anyagi születés és halál körforgásába. Ebben a lelki valóságban meg kell hódolni a Legfelsőbb Úrnak, akitől minden ered és terjedt el az idők kezdete óta.

15-5

Akik mentesek a büszkeségtől, a csalódásoktól és a helytelen társaságtól, akik értik az örökkévalót, akik megszabadultak az anyagi vágytól, akik mentesek a boldogság és a szenvedés kettősségétől, és tudják, hogyan hódoljanak meg tiszta elmével a Legfelsőbb Személynek, elérik ezt az örök lakhelyet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azokat a tulajdonságokat írja le, amelyek jellemzik azt az embert, aki kész elérni az örök lelki lakhelyet. Egy ilyen ember mentes a büszkeségtől, a csalódásoktól és a helytelen társaság befolyásától, érti a lélek örök természetét, megszabadult az anyagi vágytól, és képes megőrizni a békét a boldogság és a szenvedés pillanataiban is. Tudja, hogyan hódoljon meg tiszta elmével a Legfelsőbb Személynek – Istennek.

15-6

Ezt az Én legfelsőbb lakhelyemet nem világítja meg sem a Nap, sem a Hold, sem a tűz, sem az elektromosság fénye. Akik elérik azt, soha többé nem térnek vissza ebbe az anyagi világba.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a legfelsőbb lakhelyét – a lelki világot – írja le, amely különbözik az anyagi világtól. Nem függ az anyagi fényforrásoktól, mint például a Nap, a Hold, a tűz vagy az elektromosság. Önellátó és lelki fénnyel van tele. Akik elérik ezt a lakhelyet, soha többé nem térnek vissza a korlátozott és szenvedésekkel teli anyagi világba.

15-7

Az élőlények ebben a korlátozott világban az Én örök töredékeim. Korlátozott létük miatt keményen küzdenek a hat érzékkel, amelyek között az elme is szerepel.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy minden élőlény az Ő örök töredéke, ami azt jelenti, hogy isteni szikrával rendelkeznek. Azonban a korlátozott anyagi világban élve keményen kell küzdeniük a hat érzékkel (öt érzékszerv és az elme), amelyek állandóan vágyaknak és szenvedéseknek teszik ki őket.

15-8

Az élőlény az anyagi világban egyik testből a másikba viszi a különböző életszemléleteit, mint a levegő a szagokat. Így szerez egy testet, majd újra elhagyja, hogy egy másikat szerezzen.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a lélek egyik testből a másikba való átvándorlását a levegőhöz hasonlítja, amely különböző szagokat visz magával. Az élőlény, a tudatától és vágyaitól függően, egyik testből a másikba költözik, magával víve a korábbi életekben felhalmozott benyomásokat és tapasztalatokat.

15-9

Az élőlény, így egy másik durva testbe kerülve, meghatározott típusú füleket, szemeket, nyelvet, orrot és tapintást szerez, amelyek az elme köré csoportosulnak. Ily módon meghatározott érzéki tárgyak összességét élvezi.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy egy új testben való megtestesüléskor az élőlény meghatározott típusú érzékszerveket szerez – füleket, szemeket, nyelvet, orrot és tapintást, amelyek az elme köré csoportosulnak. Ezen érzékszervek segítségével a lélek meghatározott érzéki tárgyak összességét élvezi, amelyek megfelelnek az új testének és életkörülményeinek.

15-10

A megvilágosodás nélküliek képtelenek megérteni, hogyan hagyhatja el az élőlény a testét, és azt sem, hogy milyen testet élvez a természet kötőerőinek hatalmában. De az, akinek a szemeit tudással képzik, mindezt láthatja.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a megvilágosodott ember és a megvilágosodás nélküli ember közötti különbségre mutat rá. A megvilágosodás nélküliek, akikből hiányzik a lelki tudás, képtelenek megérteni a lélek átvándorlásának folyamatát – hogyan hagyja el az élőlény az egyik testet, és hogyan testesül meg egy másikban, valamint azt is, hogyan élvez különböző testeket a természet kötőerőinek befolyása alatt. Ezzel szemben az, akinek a szemeit lelki tudással képzik, mindezt tisztán láthatja és megértheti.

15-11

Az önmegvalósított, lelki gyakorlatokat végzők, akik igyekeznek, tisztán látják mindezt. De azok, akiknek elméje nem fejlett, és nem érték el az önmegvalósítást, nem látják, mi történik, akármennyire is próbálkoznak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy az önmegvalósított, lelki gyakorlatokat végzők, akik elszántak és erőfeszítéseket tesznek a lelki úton, tisztán látják a lélek természetét és a testtel való kölcsönhatását. Ezzel szemben azok, akiknek elméje nem fejlett lelkileg, és nem érték el az önmegvalósítást, nem képesek meglátni ezeket az igazságokat, akármennyire is próbálkoznak. Ez rámutat a belső megtisztulás és a lelki gyakorlás szükségességére a valódi megértés eléréséhez.

15-12

A Nap ragyogása, amely eloszlatja az egész világ sötétségét, tőlem származik. A Hold ragyogása és a tűz ragyogása is tőlem származik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy Ő minden létező fény és energia forrása. A Nap ragyogása, amely eloszlatja a sötétséget az egész világon, a Hold ragyogása, amely éjjel tükröződik, és a tűz ragyogása, amely meleget és fényt ad – mindez Krisnától származik. Ez a vers szimbolikusan utal az Isteni erő jelenlétére minden természeti jelenségben.

15-13

Belépek minden bolygórendszerbe, és az én erőmmel tartom őket a pályájukon. Holddá válok, és így életnedvet adok minden növénynek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza átfogó befolyását az Univerzumra. Belép minden bolygórendszerbe, és az Ő erejével tartja őket meghatározott pályájukon, biztosítva a stabilitást és a rendet a kozmoszban. Hasonlóképpen, Ő lesz a Hold, amely életnedvet ad a Föld növényeinek, elősegítve azok növekedését és fejlődését.

15-14

Én vagyok az emésztés tüze minden élőlény testében, és a kilégzés és belégzés levegőjével egyesülök, hogy feldolgozzam a négyféle táplálékot.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja jelenlétét minden élőlény testében mint az emésztés tüze, amely segít feldolgozni a különféle táplálékokat. Ő egyesül a kilégzés és belégzés levegőjével, vagyis az életerővel, hogy biztosítsa az emésztési folyamatot és fenntartsa az életet.

15-15

Én vagyok minden szív belsejében, és tőlem származik az emlékezet, a tudás és a feledés. Én vagyok az, akit az összes Véda segítségével meg kell ismerni, és én magam vagyok a Védánta összeállítója és a Védák tudója.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy Ő lakozik minden lény szívében, és az emlékezet, a tudás és a feledés forrása. Ő az, akit az összes Véda – a szentírások – segítségével meg kell ismerni. Ő a Védánta, a Védák lényege, összeállítója és a Védák valódi tudója, mert Ő minden létező lelki eredete és célja.

15-16

Kétféle létező van – az elenyésző és a nem elenyésző. Az anyagi világban minden élőlény elenyésző, de a szellemi világban minden élőlényt nem elenyészőnek neveznek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a különbséget a kétféle létező között: az elenyészők és a nem elenyészők között. Az anyagi világban minden élőlény a születésnek, a halálnak és a pusztulásnak van kitéve, azaz elenyészőek. Ezzel szemben a szellemi világban minden élőlény örök és nem elenyésző, mert mentesek az anyag korlátaitól.

15-17

Ezen kettőn kívül van még egy nagyobb élőlény, maga az Isten, aki behatolt a három világba, és fenntartja őket mint örök Úr.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy létezik egy még magasabb valóság – maga az Isten, aki a legnagyobb az összes élőlény közül. Ő hatolt be mindhárom világba (az anyagi, a finom és a szellemi világba), és tartja fenn őket mint az örök Úr, aki mind az elenyésző, mind a nem elenyésző létezők felett áll.

15-18

Mivel én transzcendentális vagyok, mind az elenyésző, mind a nem elenyésző felett állok, és mivel én vagyok a legnagyszerűbb, engem dicsőítenek mind a világban, mind a Védákban mint a Legfelsőbb Személyt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megerősíti transzcendentális természetét, amely felülmúlja mind az elenyésző anyagi lényeket, mind a nem elenyésző szellemi lényeket. Ő a legnagyszerűbb, ezért dicsőítik Őt mind a világban, mind a Védákban mint a Legfelsőbb Személyt, minden dolog kezdetét és végét.

15-19

Aki kétségtelenül ismer engem, mint a Legfelsőbb Urat, az mindent tud. Ezért, ó, Bharata leszármazottja, teljes szívéből kezd szolgálni engem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy aki kétség nélkül elismeri Őt, mint a Legfelsőbb Urat, az teljes tudást szerez mindenről. Ez az elismerés a valódi lelki szolgálathoz vezet, amely teljes szívből jön, és kizárólag Istennek van szentelve.

15-20

Ó, bűntelen, ez a Védák legtitkosabb része, amelyet most feltárok neked. Aki ezt megérti, bölccsé válik, és erőfeszítései teljessé válnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a tizenötödik fejezetet, jelezve, hogy az általa nyújtott tanítás a Védák legtitkosabb része, amely feltárja a legmélyebb igazságot Istenről, a lélekről és azok kapcsolatáról. Aki igazán megérti ezt a tanítást, bölccsé válik, és a lelki úton tett erőfeszítései teljességgel – felszabadulással és az Istennel való egységgel – koronáznak.