8-1

Arjuna megkérdezte: Ó, Uram, ó, Legfelsőbb, mi az Isteni tudat? Mi a lélek? Mik azok a termékeny cselekedetek? Mi ez az anyagi megnyilvánulás? És mik azok az égi lények? Kérlek, magyarázd el nekem ezeket.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna több kérdést is feltesz Krisnának, hogy megértse a lelki és anyagi valóság mélyebb jelentését. Különböző fogalmakat szeretne megérteni, amelyek az Isteni tudathoz (Brahman), a testhez (a lélekhez, itt mint öntudathoz), a termékeny cselekedetekhez (karma), az anyagi megnyilvánuláshoz és az istenekhez kapcsolódnak. Arjuna Purusottamként (legfelsőbb ember vagy Isten) szólítja meg Krisnát, utalva Krisna legfőbb bölcsességére és az életről való megértésére.

8-2

Hogyan lakozik ebben a testben az áldozat Ura, és a test mely részében, ó, Madhuszudana? És hogyan ismerhetnek meg téged a halál pillanatában azok, akik odaadják magukat a lelki szolgálatnak?

Magyarázat: Ebben a versben Ardzsuna további kérdéseket tesz fel Krisnának, magyarázatot keresve különböző szellemi fogalmakra. Tudni akarja, mi az Ős Áldozat (felsőbb áldozat), és hogyan létezik a testben. Azt is kérdezi, hogyan ismerhető fel Isten a halál pillanatában azok számára, akik képesek voltak uralni elméjüket és lelküket. Ardzsuna Madhuszudanának szólítja Krisnát, utalva arra a képességére, hogy elpusztítsa a szellemi megvalósítás útjában álló akadályokat.

8-3

A Legfelsőbb Úr mondta: A romolhatatlan, transzcendentális élőlényt Isteni tudatnak nevezik, és örök természetét léleknek nevezik. A cselekvést, amely meghatározza a megtestesült lények anyagi testeinek létrejöttét, cselekvésnek vagy gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna számos szellemi fogalmat magyaráz el. Meghatározza az Isteni tudatot, a Felsőlélek (a lélek lényegét) és a cselekvést (tevékenységet), hogy segítse Ardzsunát megérteni az élet elveit és azok működését az univerzumban. • A romolhatatlant a legfelsőbb Isteni tudat – Az Isteni tudat változatlan, örök és romolhatatlan lényeg. Ez a legfelsőbb elv, amely az időn és téren kívül létezik, felülmúlva az anyagi világot. • A sajátosságot Felsőléleknek nevezik – A lélek lényege az ember belső sajátossága, szellemi természete. Az ember lelkére és annak az Isteni tudattal való kapcsolatára utal. • A teremtő tevékenységet cselekvésnek nevezik – A cselekvés az a tevékenység, amely létrehozza és fenntartja az életet az univerzumban. Ez a teremtő erő megnyilvánulása, amely létrehozza az élőlényeket és folyamatokat az anyagi világban. Ez a vers az élet alapvető elemeit hangsúlyozza – az Isteni tudatot, amely az örök szellemi valóság, a Felsőlélek, amely az emberi lélek természetére utal, és a cselekvést, amely a tevékenységeket és az életfolyamatokat szabályozza.

8-4

Ó, a megtestesült lények legjobbika, az állandóan változó fizikai természetet anyagi világnak nevezik. Az univerzum formáját, amely magában foglalja az összes istent, mint például a Napot és a Holdat, isteni névvel illetik. Én pedig, mint Legfelsőbb Lélek, aki minden megtestesült lény szívében lakozom, az áldozatok Ura vagyok. Ez az isteni forma magában foglalja az összes mozgó és mozdulatlan lényt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna magyarázatot ad Ardzsunának az anyagi és az isteni világ megnyilvánulásairól, valamint saját szerepéről, mint az áldozatok Uráról. Az anyagi természetet állandóan változónak, a szellemi lényeget pedig öröknek és változatlannak írja le. • Az anyagi világ alapja a mulandó vagy változó állapot: Ez az anyagi világ folyamatos változásnak és pusztulásnak van kitéve. • Szellemi irányító hatalom: A legfelsőbb szellem vagy égi istenség, amely az univerzumot irányítja. Ez a kozmikus lényeg vagy isteni tudat, amely az anyagi világ felett áll. • Az áldozat elve: A vers hangsúlyozza, hogy maga Krisna a legfelsőbb áldozati erő, amely az áldozat szellemi lényegét és az isteni tudathoz való kapcsolatát szimbolizálja. Ez a vers hangsúlyozza, hogy az univerzumban három fontos elv létezik – az anyagi világ, a szellemi irányító hatalom és az áldozat elve, amely az Isteni tudathoz kapcsolódik.

8-5

És az, aki élete végén, elhagyva a testet, egyedül rám emlékszik, azonnal eléri az én állapotomat. Ebben nincs kétség.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy az Isteni tudat eléréséhez fontos a lelki felkészülés az egész élet során, különösen a halál pillanatában. Az embernek, amikor elhagyja a testet, Krisnára kell emlékeznie. Az az ember, aki halálakor Istenre összpontosít, megszabadul a születés és halál körforgásából, és eléri az egységet az Istennel.

8-6

Bármilyen létezési állapotra emlékszik az ember, amikor elhagyja a testet, ó, Kuntí fia, azt az állapotot biztosan el fogja érni.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy fontos szellemileg tudatosan élni és fejleszteni az elmét, hogy a halál pillanatában az ember tudata Istenre irányuljon. A gondolatoknak és cselekedeteknek az egész élet során döntő szerepük van a lelki felszabadulás és az Istennel való örök egység biztosításában. Krisna Kuntí fiának szólítja Ardzsunát, jelezve, hogy az ember elméjének állapota a halál pillanatában döntő fontosságú. Ez határozza meg későbbi létezését.

8-7

Ezért, Ardzsuna, mindig rám kell gondolnod, és ezzel egyidejűleg be kell töltened kijelölt harcosi kötelességedet. Ha cselekedeteidet nekem szenteled, és elméd és értelmed rám irányítod, kétségtelenül el fogsz érni engem.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a szellemi tökéletesség eléréséhez nem csak elmélkedni vagy gondolni kell Istenre, hanem a kötelességeket is el kell végezni. A lelki tudatosságot be kell építeni a mindennapokba, és ha az ember elméjét és értelmét Istennek szenteli, biztosan eléri az Isteni tudatot.

8-8

Az, aki rám, mint Isten Legfelsőbb Személyiségére gondol, akinek elméje állandóan az emlékezésre összpontosít, anélkül, hogy letérne az útról, ó, Pártha, az biztosan eljut hozzám.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az állandó szellemi fegyelmezési gyakorlat és az Istenire való összpontosítás lehetővé teszi az ember számára, hogy elérje a legfelsőbb lényt – Istent. Az Istenire való állandó gondolkodás és a fegyelmezett elme a szellemi tökéletességhez és Isten eléréséhez vezet. • Az elmével, amely az állhatatos szellemi fegyelmezési gyakorlatnak van szentelve – Az az elme, amely az állandó és kitartó szellemi fegyelmezési gyakorlatra összpontosít, fegyelmezetté válik, és képes a zavaró tényezők nélkül az Isteni felé fordulni. Ez a gyakorlat a szellemi koncentráció egy formája, amely segít az embernek kapcsolatba lépni Istennel. • Nem válik eltérítetté – Itt arra utalnak, hogy az elmének állandóan Istenre kell irányulnia, anélkül, hogy az anyagi dolgokra vagy más gondolatokra terelődne. Ez azt jelenti, hogy az elme egyesül az Istennel. • Eléri a legfelsőbb, isteni lényt – Amikor az ember az Istenire összpontosít és folyamatosan gyakorolja a szellemi fegyelmet, eléri a legfelsőbb lényt, aki Isten vagy az Isteni tudat. Ez az Istennel való egység az ember szellemi célja. • Folyamatosan rá gondolva – Az Istenről való állandó gondolkodás és elmélkedés a legfontosabb gyakorlat, amely a szellemi megvilágosodáshoz és Isten eléréséhez vezet.

8-9

Az embernek a Legfelsőbb Személyre kell elmélkednie mint mindentudóra, mint a legidősebbre, mint a szabályozóra, mint a legparányibbra, mint minden fenntartójára, mint arra, akinek formája nem anyagi, mint a nap – sugárzó, mint transzcendentális, ezen anyagi természet felett álló.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja az Isteni lényt és annak tulajdonságait, amelyeken az embernek elmélkednie és emlékeznie kell ahhoz, hogy elérje a lelki felszabadulást. Utal az Isteni lény óriási hatalmára, valamint finom és felfoghatatlan természetére, amely az anyagi világon és a sötétségen túl található. • A régiek, mindent tudók – Isten örökkévaló és mindent tudó, ismeri az összes múltat, jelent és jövőt. Ő az a bölcs, aki az univerzumot irányítja. • Minden uralkodója – Ő az univerzum uralkodója, aki irányítja és ellenőrzi az összes eseményt és lényt. Hatalma az egész világra kiterjed. • Kimondhatatlanul kicsi – Krisna rámutat, hogy Isten nemcsak nagy és hatalmas, hanem a legparányibbnál is kisebb, képes behatolni a létezés legfinomabb aspektusaiba. • Minden fenntartója – Isten az, aki fenntartja és támogatja az egész teremtett világot, biztosítva az élet és a létezés folytatását. • Formájában felfoghatatlan – Isten valódi formája felfoghatatlan elménk számára. Mindenen túlmutat, amit az ember el tud képzelni vagy megérteni. • Ragyogó, mint a nap – Isten ragyogása a naphoz hasonlítható – Ő a fény és a ragyogó tudat, amely eloszlatja a sötétséget. • A sötétségen túl – Isten a sötétségen túl található – mind az anyagi világ tudatlanságán, mind a szellemi sötétségen. Ő az a fény, amely a szellemi megvilágosodáshoz vezet. Ez a vers azt tanítja, hogy ha az ember Isten tulajdonságaira összpontosít és folyamatosan rá gondol, elérheti a szellemi tökéletességet és az Isteni tudatot. Isten egyszerre óriási és hatalmas, valamint finom és felfoghatatlan, és az Ő fénye minden anyagi sötétségen túl található.

8-10

Az, aki a halál pillanatában a szemöldökök közé emeli életerejét, és a szellemi fegyelem erejével, teljes odaadással emlékszik a Legfelsőbb Úrra, biztosan el fogja érni Isten Legfelsőbb Személyiségét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan érheti el az ember az Isteni lényt a halál pillanatában, ha tudatos, szellemileg erős és hűséges. Ez a leírás elmagyarázza a helyes elmélkedési technikát, amely a lelki felszabaduláshoz vezet. Ez az elmélkedési technika segít összpontosítani az életerőt és elérni a legmagasabb tudatállapotot, teljes bizalommal, hogy elérjük Isten Legfelsőbb Személyiségét. • Halál pillanatában, kétségtelen elmével – A halál pillanatában, amikor az ember közel van élete végéhez, az elmének kétségtelennek és stabilnak kell lennie. Ez az elme teljes Istenire való összpontosítására utal. • Bizalommal és a szellemi fegyelem erejével – a bizalom vagy hűség és a szellemi fegyelem ereje szükséges ahhoz, hogy az elme összpontosított és az Istennel kapcsolatban legyen. Itt hangsúlyozzák, hogy mind a szellemi gyakorlat, mind a szellemi fegyelem ereje segít elérni Istent. • Az életerő elhelyezése a szemöldökök közé – Az elmélkedés folyamatában az embernek a szemöldökei közé kell összpontosítania életerejét, amely az úgynevezett harmadik szem pontja, a legmagasabb tudathoz és szellemi látáshoz kapcsolódó hely. • Eléri azt a legfelsőbb, isteni lényt – Ezen elmélkedési technika és összpontosítás révén az ember eléri a legfelsőbb Isteni lényt, amely az anyagi világon túl van, és az Isteni tudathoz kapcsolódik.

8-11

A Védákat ismerő tudósok, akik kimondják az ómot, és a nagy bölcsek, akik az aszkéta életmódot vezetik, belépnek az Isteni tudat állapotába. Az ilyen tökéletesség elérésére vágyva az ember tisztasági fogadalmat tesz. Most röviden elmagyarázom neked ezt a folyamatot, amelynek segítségével meg lehet valósítani a megváltást.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a szellemi tökéletesség célját – az Isteni lényt, amely változatlan és örök. Ezt írják le a Védák, érik el azok az aszkéták, akik megszabadultak a világi kötődésektől, és azok, akik a legmagasabb állapot elérése céljából követik a szellemi fegyelmet. Krisna ebben a versben jelzi, hogy hamarosan röviden elmagyarázza azt a folyamatot, amelynek segítségével meg lehet valósítani a megváltást.

8-12

A lelki fegyelem állapota a mindenféle érzéki tevékenységtől való elvonatkoztatás. Bezárva az összes érzékszervi kaput, a szívedre irányítva az elmét, és felemelve az életlevegőt a fejtetőre, az ember megerősödik a lelki fegyelemben.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja a lelki fegyelem gyakorlásának technikáját a lelki felszabadulás elérése érdekében. A lelki fegyelem ezen gyakorlata magában foglalja az érzékek irányítását, az elme szívre összpontosítását és az életerő fejtetőre irányítását. Ennek a technikának a célja az Isteni állapot elérése, segítve elszakadni minden érzéki tevékenységtől és a lelki célra összpontosítani az elmét. • Bezárva az összes érzékszervi kaput – A legmagasabb lelki fegyelem gyakorlásához szükséges irányítani az érzékeket és bezárni az összes érzékszervi csatornát – füleket, szemeket, szájat stb. Ez segít az elmének nem ragaszkodni a külső világhoz és befelé irányítani a figyelmet. • Az elme szívre összpontosítása – Az elmét a szívre kell összpontosítani, ami a lelki tudatot és a belső békét szimbolizálja. Ez egy elmélkedési technika, amely segít a lélekre figyelni és megszabadulni a külső zavaró tényezőktől. • Az életerő fejtetőre helyezése – Az életerőt felemelik és a fejtetőre összpontosítják, ami a legmagasabb tudattal való kapcsolat pontja. Ez a lelki fegyelem lényeges technikája az Istenihez való csatlakozáshoz. • Szilárdan állva a lelki fegyelem állapotában – Amikor az ember szilárdan áll a lelki fegyelem koncentrációs állapotában, képes irányítani az elméjét, az életerejét és elérni a lelki tudatot. Ez az Isteni elérésének alapvető előfeltétele. Ez a vers a fizikai és szellemi gyakorlatot írja le, amely lehetővé teszi Istenre való összpontosítást és a lelki megvilágosodás elérését. Az érzékek irányítása, az elme koncentrálása és a légzés irányítása a lelki fegyelem fő összetevői, amelyek a lelki tökéletességhez vezetnek.

8-13

Ha az ember ebben a lelki fegyelem állapotában tartózkodik, és skandálja a szent szótagot, a legmagasabb hangkapcsolatot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, és elhagyja a testet, akkor biztosan eléri a lelki bolygókat.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogyan érheti el az ember a legmagasabb célt a halál után, ha a test elhagyásakor kimondja a szent 'Om' szótagot és emlékszik Istenre. Az 'Om' szótag egy erős lelki szimbólum, amely az Isteni tudatot vagy a legfelsőbb lelki valóságot képviseli, és ennek a szótag kimondásával és Istenre emlékezéssel az ember elérheti a lelki bolygókat.

8-14

Aki állandóan és egyedül Rólam gondolkodik, ó, Pártha (Arjuna), Én könnyen elérhető vagyok annak a lelki fegyelmet gyakorlónak, aki állandóan egységben van Velem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy azok, akik állandóan és kizárólag Őrá koncentrálnak, könnyen elérhetik az Isteni tudatot és az Istennel való egységet. Ardzsunának, aki állandóan egységben van Istennel, könnyű Őt elérni. Az Istenre való állandó gondolkodás a lelki cél elérésének fő feltétele.

8-15

Engem elérve a nagy lelkek, a lelki fegyelem gyakorlói, akik hűségesek, soha többé nem térnek vissza ebbe a földi, szenvedésekkel teli világba, mert elérték a legmagasabb tökéletességet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy azok, akik elérik az Isteni tudatot, megszabadulnak az újjászületési ciklustól, és többé nem szenvednek ennek az anyagi világnak a szenvedéseitől és múlandó természetétől. Örök felszabadulást és lelki tökéletességet nyernek.

8-16

A legmagasabb bolygótól az anyagi világban a legalacsonyabbig, mind szenvedésekkel teli helyek, ahol ismétlődő születés és halál történik. De az, aki eléri az Én lakhelyemet, ó, Kunti fia, soha többé nem születik meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy az anyagi világ minden szintje, még a legmagasabb bolygók is, ahol a Felsőlélek él, a születés és a halál ciklusának van kitéve. Minden bolygó szenvedésekkel teli hely. Azok azonban, akik elérik Istent, megszabadulnak ettől a ciklustól, és többé nem tapasztalják meg az újjászületést.

8-17

Az emberi időszámítás szerint ezer korszak együttvéve alkotja a Teremtő egy napját. És ugyanolyan hosszú az Ő éjszakája.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza a Felsőlélek napjaira és éjszakáira vonatkozó kozmikus ciklusokat, jelezve, hogy azok, akik megértik ezeket a gigantikus időmértékeket, bölcsek és képesek megérteni az Univerzum ciklikus természetét, megértve, hogy minden anyagi világ a teremtésnek és a pusztulásnak van kitéve.

8-18

A nap beköszöntével minden élőlény megnyilvánul a nem megnyilvánult állapotból, és amikor eljön az éjszaka, ismét egyesülnek a nem megnyilvánulttal.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az Univerzum teremtésének és pusztulásának ciklusáról tanít. Minden élőlény és forma a nem megnyilvánult állapotból ered a teremtés kezdetén, és visszatér ebbe a nem megnyilvánult állapotba a pusztulás idején. • A nem megnyilvánultból származnak a megnyilvánult lények – Minden lény és dolog, ami látható, a nem megnyilvánult vagy eredeti állapotból származik, ami nem érzékelhető anyagilag. Ez az a forrás, amelyből minden megjelenik. • A teremtés idején, amikor beköszönt a nap – Amikor eljön a Felsőlélek napja, elkezdődik a teremtési ciklus, és minden lény újjászületik és a nem megnyilvánult állapotból ered. • Elpusztul és egyesül a nem megnyilvánulttal az éjszaka folyamán – Amikor eljön a Felsőlélek éjszakája, minden, ami meg lett teremtve és megnyilvánult, ismét egyesül a nem megnyilvánult állapotban. Ez az Univerzum ciklikus természetére utal, ahol minden, ami létezik, meghatározott időciklusok szerint teremtődik és pusztul el. • Amit nem megnyilvánultnak neveznek – A nem megnyilvánult az az állapot, amelyben az Univerzum láthatatlan és inaktív formában létezik. Ez az a forrás, amelyből minden ered, és amelybe minden visszatér.

8-19

Újra és újra, a nap beköszöntével minden élőlény megnyilvánul, és az éjszaka beköszöntével tehetetlenül elpusztulnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az Univerzum ciklikus természetét írja le, amelyben minden élőlény újra és újra megtapasztalja a teremtést és a pusztulást a Felsőlélek napjának és éjszakájának megfelelően. Ez a folyamat a lények szabad választása nélkül zajlik. Krisna Párthaként szólítja meg Ardzsunát, jelezve, hogy az élőlények teremtése és pusztulása automatikusan és a kozmikus ciklusoknak megfelelően történik, nem pedig maguk a lények akaratából.

8-20

De van egy másik, örök nem megnyilvánult lényeg, amely felülmúlja ezt a nem megnyilvánultat, és amikor minden lény elpusztul, az nem tűnik el. Ez a lényeg transzcendentális és az anyag határain túl található.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az örök lényegre utal, amely az anyagi Univerzum felett áll, és változatlan marad akkor is, amikor minden anyagi elpusztul. Ez a lényeg nem megnyilvánult, de örök, és nem pusztul el akkor sem, amikor minden lény és világ eltűnik.

8-21

Amit a Védák ismerői nem megnyilvánultnak és elpusztíthatatlannak neveznek, ami a legfőbb cél, amelyből, azt elérve, nem térnek vissza, – ez az Én legfőbb lakhelyem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az Isteni állapotra utal, amely nem megnyilvánult, örök és a legfőbb célként emlegetik. Ez az Isten lakhelye az a hely, amelyet elérve az ember megszabadul a születés és a halál ciklusától, és többé nem tér vissza az anyagi világba. Ez a lakhely a legfőbb cél, amelyet elérve az ember többé nem tér vissza.

8-22

A Legfelsőbb Istenszemélyiséget, aki mindenkinél nagyobb, osztatlan odaadó szolgálattal lehet elérni. Bár mindig a saját lakhelyén tartózkodik, mindenütt jelen van, és minden benne van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna rámutat, hogy a legfelsőbb Isteni lényt csak osztatlan és feltétlen odaadáson keresztül lehet elérni. Ez a legmagasabb szellemi út, és Ő mind a lények menedéke, mind az univerzumot átható energia. Krisna Párthaként szólítja meg Ardzsunát, jelezve, hogy a legfelsőbb Purusa eléréséhez és univerzális természetének megértéséhez egységes és osztatlan odaadás szükséges.

8-23

Ó, a Bhāraták legjobbja, most elmagyarázom neked a különböző időpontokat, amikor erről a világról távozva a spirituális fegyelem gyakorlója visszatér vagy nem tér vissza. Ez a két út a fény útja és a sötétség útja.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi elmagyarázni, hogy a spirituális fegyelem gyakorlóinak, akiknek mély szellemi gyakorlatuk van, két különböző útjuk van attól függően, hogy mikor hagyják el fizikai testüket. Ez a két út határozza meg, hogy visszatérnek-e a világba és újjászületnek-e, vagy megszabadulnak a születés és halál ciklusától, és nem térnek vissza. A Bhāraták nemzetségének dicsőségese megszólítás – Krisna tisztelettel szólítja meg Ardzsunát, hangsúlyozva, hogy a dicsőséges Bhāraták nemzetségéhez tartozik, ami Ardzsuna szellemi erejére és felelősségére utal.

8-24

Akik a Legfelsőbb Tudatában vannak, elérik a Legfelsőbbet, amikor a világot a tűz, a fény hatására, a kedvező nappali órában, a tizennégy napos világos Hold időszakában, abban a hat hónapban hagyják el, amikor a Nap észak felé halad.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az egyik útra mutat rá, amely a felszabaduláshoz és az Isteni tudattal való egységhez vezet. Elmagyarázza, hogy a spirituális fegyelem gyakorlói, akik meghatározott időben hagyják el ezt a világot, elérik a legmagasabb szellemi célt – az Isteni tudatot. • Tűz, fény, nap, fényes félhold – Ezek a szimbólumok a ragyogásra és a fényre utalnak, amelyeket kedvező körülményeknek tartanak a világból való távozáshoz. Pozitív szellemi utakat szimbolizálnak, amelyek az Isteni tudat eléréséhez vezetnek. • Hat hónap, amikor a nap északi irányba emelkedik – Ez az az időszak, amikor a nap észak felé halad, a téli napfordulótól a nyári napfordulóig. A Védák tanításai szerint ez az időszak kedvező azok számára, akik el akarják érni a felszabadulást. • Akik ebben az időben távoznak – Azok, akik ebben a kedvező időben halnak meg, az Isteni tudathoz vezető útra kerülnek. Ez a pozitív cselekedetet és a kedvező tudatállapotot szimbolizálja a távozás pillanatában. • Elérik az Isteni tudatot – Ezek a spirituális fegyelem gyakorlói elérik az Isteni tudatot, a legmagasabb szellemi célt és az abszolút valósággal való egységet. Megszabadulnak a születés és halál ciklusától.

8-25

A spirituális fegyelem gyakorlója, aki ebben a világban füstben, éjszaka, a tizennégy napos sötét Hold időszakában, abban a hat hónapban távozik, amikor a Nap dél felé halad, eléri a Hold bolygót, de aztán újra visszatér.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna egy másik utat magyaráz el, amely átmeneti állapotba vezet, de nem a végső felszabaduláshoz. Ez azzal függ össze, hogy az ember mikor hagyja el a világot bizonyos körülmények között, amelyek nem annyira kedvezőek, mint az előző versben említettek. Ez az út nem a végső felszabadulás, hanem egy ideiglenes állapot, amely után a lélek újra visszatér a Földre. • Füst, éjszaka, sötét félhold – Ezek a szimbólumok a sötét körülményekre utalnak, amelyek nem annyira kedvezőek a szellemi felszabaduláshoz. Az éjszaka és a sötét félhold, amikor a nap dél felé halad, kevésbé kedvező időpontot jelez a világból való távozáshoz. • Amikor a nap dél felé halad – Ez a nyári napfordulótól a téli napfordulóig tartó időszak, amelyet a Védák hagyománya szerint kevésbé tartanak kedvezőnek a felszabadulás eléréséhez. • Eléri a holdfényt – Azok, akik ebben az időben távoznak, elérik a holdfényt, amely egy köztes állapotot szimbolizál, ahol élvezik a jó cselekedeteik eredményeit, de ez nem a végső felszabadulás. • Visszatér a világba – A holdfény elérése után ezek a spirituális fegyelem gyakorlói ismét visszatérnek a születés és halál ciklusába, mivel nem szabadultak meg teljesen a születés és halál ciklusától. Átmeneti szellemi jutalmat élveznek, de visszatérnek a világba.

8-26

A Védák tanítása szerint két út létezik, amelyen erről a világról távoznak – az egyik a fény útja, a másik a sötétség útja. Aki a fény útján távozik, az nem tér vissza többé, de aki a sötétség útján távozik, az újra visszatér.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza azt a két utat, amelyet a spirituális fegyelem gyakorlói a halál után követhetnek. Ezek az utak szimbolikusak, és a szellemi fejlődés különböző szintjeit képviselik. Ez a fény útja és a sötétség útja, amelyek meghatározzák, hogy a lélek eléri-e a felszabadulást vagy visszatér a születés és halál ciklusába.

8-27

Ó, Ardzsuna, bár a spirituális fegyelem gyakorlói ismerik ezt a két utat, soha nem zavarodnak össze. Ezért mindig szilárdan gyökerezz meg a spirituális fegyelemben.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy azok, akik megértik a két örök utat – a fény útját és a sötétség útját, amint azt az előző versek leírják –, képesek tévedés vagy zavarodottság nélkül navigálni az élet útján. Ez a két út határozza meg, hogy az ember eléri-e a felszabadulást vagy visszatér a születés és halál ciklusába. Krisna Párthaként szólítja meg Ardzsunát, emlékeztetve őt, hogy ezen utak megértésével és a spirituális fegyelem gyakorlásával elkerülheti a zavart.

8-28

Az az ember, aki az odaadó szolgálat útját választja, nem veszít el azokat az eredményeket, amelyeket a Védák tanulmányozásából, az aszkézisekből, az adományozásból, a filozófiai és gyümölcsöző tevékenységek végzéséből szerez. Egyszerűen odaadó szolgálattal mindezt eléri, és végül a legfelsőbb örök lakhelyre jut.

Magyarázat: Ez a vers azt tanítja, hogy a szellemi tökéletesség a jó cselekedetekből származó anyagi eredmények meghaladásával és az élet Isteni tudatnak való szentelésével érhető el. A spirituális fegyelem gyakorlója, aki megérti, hogy még a Védák tanításaiból és rituáléiból származó áldások is csak részei annak az útnak, amely a legmagasabb célhoz – a felszabaduláshoz és az Istennel való egységhez – vezet.