17-1

Arjuna megkérdezte: Ó, Krisna, mi a helyzet azokkal, akik nem tartják be a szentírások elveit, de saját képzeletük szerint imádnak? A jóságban, a szenvedélyben vagy a tudatlanságban vannak?

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna kérdést tesz fel Krisnának azoknak az embereknek a helyzetéről, akik nem a szentírások elvei szerint végzik az imádatot, hanem saját képzeletük és hitük szerint. Meg akarja tudni, hogy egy ilyen cselekedet megfelel-e a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság tulajdonságának, ezáltal feltárva e cselekedet szellemi értékét.

17-2

A Legfelsőbb Úr válaszolt: A tulajdonságoknak megfelelően, amelyek befolyásolják a megtestesült lelkek természetét, a hit háromféle lehet: a jóságban, a szenvedélyben és a tudatlanságban. Most hallj erről.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt válaszolja, hogy a megtestesült lélek hite háromféle lehet attól függően, hogy az anyagi természet mely tulajdonságai befolyásolják – a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság. Arra kéri Arjunát, hogy hallgassa meg a részletesebb magyarázatot arról, hogy ezek a tulajdonságok hogyan befolyásolják az ember hitét és szellemi állapotát.

17-3

Ó, Bhārata leszármazottja, minden ember hite megfelel a lényegének, amelyet az anyagi tulajdonságok befolyásolnak. Azt mondják, hogy az ember a hitéből áll, és amilyen a hite, olyan ő maga is.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy minden ember hite közvetlenül kapcsolódik a lényegéhez, amelyet az anyagi természet tulajdonságai alkotnak és befolyásolnak. Az ember hite tükrözi belső állapotát, és elmondható, hogy az ember az, amiben hisz, és ez a hit határozza meg a cselekedeteit és a szellemi útját.

17-4

Azok, akik a jóság tulajdonságában vannak, isteneket imádnak; azok, akik a szenvedély tulajdonságában vannak, démonokat imádnak, azok pedig, akik a tudatlanság tulajdonságában vannak, szellemeket és kísérteteket imádnak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a különböző anyagi természetű tulajdonságok befolyására az emberek hogyan választanak különböző imádati tárgyakat. Azok, akik a jóság tulajdonságában vannak, az istenekhez fordulnak, mert a tudatuk tiszta és a szellemiségre törekszik; azok, akik a szenvedély tulajdonságában vannak, démonokat imádnak, mert a hatalom és az anyagi élvezetek iránti vágy vezérli őket; míg azok, akik a tudatlanság tulajdonságában vannak, szellemeket és kísérteteket imádnak, mert a tudatuk elsötétült, és képtelenek meglátni a magasabb igazságot.

17-5

Azok, akik szigorú vezeklést végeznek, amelyet nem írnak le a szentírások, és ezt büszkeségből, egoizmusból, vágyból és ragaszkodásból teszik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi leírni azokat az embereket, akik helytelen indítékokból vezeklést végeznek. Szigorú vezeklést végeznek, amely nincs összhangban a szentírások utasításaival, és ezt büszkeségből, egoizmusból, vágyból és ragaszkodásból teszik, és ez a cselekedet nem szellemi, hanem helytelen megértésen és anyagi vágyakon alapul.

17-6

Azokat, akik ostobák és kínozzák az anyagi elemeket, amelyekből a test áll, és a Legfelsőbb Lelket, amely a testben lakik, démonoknak tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna folytatja a helytelen vezeklést végzők leírását, rámutatva, hogy ezek az emberek ostobán cselekszenek, és kárt okoznak mind a testük anyagi elemeinek, mind a Legfelsőbb Léleknek, amely a testben lakik. Az ilyen cselekedet démoni cselekedettel egyenértékű, mivel ellentétes a szellemi elvekkel, és kárt okoz önmaguknak és az Isteni lénynek.

17-7

Még az étel is, amelyet mindenki kedvel, háromféle a természet anyagi minőségeinek megfelelően. Ugyanez vonatkozik az áldozathozatalra, az aszkézisre és a jótékonyságra is. Most hallj róluk, hogy milyen különbségek vannak köztük!

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy még az ételválasztás is a természet három anyagi minőségétől függ – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság minőségétől. Ugyanígy az áldozathozatal, az aszkézis és a jótékonyság is különbözik attól függően, hogy melyik minőség befolyásolja ezeket a cselekedeteket, és Krisna arra kéri Ardžunát, hogy hallgassa meg ezeknek a különbségeknek a részletes magyarázatát.

17-8

Az az étel, amely kedves a jóság minőségében lévőknek, meghosszabbítja az életet, megtisztítja a létezést, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget ad. Az ilyen étel lédús, zsíros, egészséges és kellemes a szívnek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja azt az ételt, amely kedves és megfelelő azok számára, akik a jóság minőségének befolyása alatt állnak. Az ilyen étel meghosszabbítja az életet, megtisztítja az ember létezését, erőt ad, javítja az egészséget, valamint a boldogság és az elégedettség érzését nyújtja. Lédús, zsíros, egészséges és kellemes a szívnek, azaz pozitív érzéseket és érzelmeket kelt.

17-9

A túl keserű, túl savanyú, sós, forró, csípős, száraz és égető étel kedves azoknak, akik a szenvedély minőségében vannak. Az ilyen étel szenvedést, bánatot és betegségeket okoz.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja azt az ételt, amely kedves azok számára, akik a szenvedély minőségének befolyása alatt állnak. Az ilyen étel túl keserű, túl savanyú, sós, forró, csípős, száraz és égető, és szenvedést, bánatot és betegségeket okoz, mivel túl intenzív és irritáló, tükrözve a szenvedély minőségének romboló természetét.

17-10

Az az étel, amelyet több mint három órával az étkezés előtt készítettek el, az az étel, amely íztelen, amely romlani kezd és bűzlik, az az étel, amely maradékokból és tisztátalan dolgokból áll, kedves azoknak, akik a tudatlanság és a sötétség minőségében vannak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja azt az ételt, amely kedves azok számára, akik a tudatlanság és a sötétség minőségének befolyása alatt állnak. Az ilyen étel régóta az étkezés előtt készült, íztelen, romlani kezdett, bűzlik, maradékokból és tisztátalan dolgokból áll, és ez tükrözi a tudatlanság minőségének az ember választásaira gyakorolt hatását, és lelki és fizikai leépülésre utal.

17-11

Minden áldozat közül az, amelyet a szentírások utasításai szerint, kötelességből hajtanak végre, és amelyet azok végeznek, akik nem akarnak semmilyen jutalmat, a jóság minőségének felel meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság minőségének megfelelő áldozathozatalt írja le. Az ilyen áldozathozatalt kötelességből, a szentírások utasításai szerint hajtják végre, és olyan emberek végzik, akik nem akarnak semmilyen jutalmat vagy személyes hasznot, és ez a cselekedet önzetlen és a lelki kötelességek teljesítésére irányul.

17-12

De az az áldozat, amelyet azért hajtanak végre, hogy valamilyen anyagi haszonra tegyenek szert, vagy hiúságból, ó, Bhárata legjobbja, tudd meg, hogy az a szenvedély minőségének felel meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az az áldozat, amelyet azért hajtanak végre, hogy valamilyen anyagi haszonra tegyenek szert, vagy hiúságból, a szenvedély minőségének felel meg. Az ilyen típusú áldozathozatal nem igazán lelki, mert külső haszonra és a személyes egó kielégítésére irányul.

17-13

Minden áldozathozatal, amelyet a szentírások utasításait figyelmen kívül hagyva hajtanak végre, nem ad lelki örömet, hit nélkül, a tudatlanság minőségének felel meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság minőségének megfelelő áldozathozatalt írja le. Az ilyen áldozathozatalt a szentírások utasításainak figyelmen kívül hagyásával hajtják végre, nem nyújt semmilyen lelki örömet, hit nélküli, és a tudatlanság minőségének felel meg, és ez a cselekedet ellentétben áll a lelki elvekkel és nem felel meg az igazi áldozathozatal lényegének.

17-14

A testi aszkézis az Legfelsőbb Úr, a lelki tanítók, a szülők, az olyan emberek tisztelete, akik tisztává váltak, becsületesek, betartják a lelki önmegtartóztatást és erőszakmentesek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi elmagyarázni, mi a testi aszkézis. Ez magában foglalja a tisztelet kifejezését a Legfelsőbb Úr, a lelki tanítók, a szülők és az idősebb emberek iránt, valamint a tisztaság, a becsületesség, a lelki önmegtartóztatás és az erőszakmentesség betartását, és ezek a cselekedetek segítenek fegyelmezni a testet és felkészíteni a lelki gyakorlatra.

17-15

A beszéd aszkézise igaz, kellemes, jóindulatú és másokat nem zavaró szavak kimondását jelenti, valamint a Védák szövegeinek rendszeres recitálását.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, mi a beszéd aszkézise. Ez az igaz, kellemes, jóindulatú szavak kimondását jelenti, amelyek nem zavarják és nem sértik meg másokat, és a beszéd aszkézise magában foglalja a Védák szövegeinek rendszeres recitálását is, ami segít megtisztítani az elmét és feltölteni azt lelki tudással.

17-16

Az elégedettség, az egyszerűség, a komolyság, az önuralom és a létezés megtisztítása az elme aszkézise.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna az elme aszkézisét írja le. Ez magában foglalja az elégedettséget azzal, ami van, az egyszerűséget, a komolyságot, az önuralmat és a létezés megtisztítását, a negatív gondolatoktól és érzelmektől való megszabadulást, és hogy az elme aszkézise segít megnyugtatni az elmét és felkészíteni a mélyebb lelki gyakorlatra.

17-17

Ez a hármas aszkézis, amelyet transzcendentális hittel végeznek azok az emberek, akik nem várnak anyagi hasznot, hanem kizárólag a Legfelsőbbért cselekszenek, a jóság minőségében való aszkézisnek nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a hármas aszkézis (testi, szóbeli és mentális), amelyet transzcendentális hittel végeznek azok az emberek, akik nem várnak anyagi hasznot, hanem kizárólag a Legfelsőbbért cselekszenek, megfelel a jóság minőségének. Ez az aszkézis a lelki fejlődésre és az Isten szolgálatára irányul, nem pedig a személyes haszonra.

17-18

A büszkeségből végzett aszkézist, amelynek célja a tisztelet, a dicsőség és az imádat megszerzése, a szenvedély aszkézisnek nevezik. Ez nem tartós és nem is valódi.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély minőségének megfelelő aszkézist írja le. Az ilyen aszkézist büszkeségből végzik, hogy tiszteletet, dicsőséget és imádatot nyerjenek másoktól, és ez nem tartós és nem is valódi, mert nem valódi lelki motiváció áll a hátterében, hanem egoista vágyak.

17-19

Az aszkézist pedig, amelyet ostobaságból, önkínzással vagy mások elpusztítására vagy megkárosítására végeznek, a tudatlanság minőségében való aszkézisnek nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság vagy sötétség minőségének megfelelő aszkézist írja le. Az ilyen aszkézist ostobaságból, önkínzással vagy mások elpusztításának vagy megkárosításának szándékával végzik, és romboló, és nem felel meg a lelki elveknek, mert tudatlanság és rosszindulat áll a hátterében.

17-20

Az ajándékot, amelyet kötelességből, viszonzás nélkül, a megfelelő időben és helyen, egy érdemes embernek adnak, a jóság minőségében való ajándéknak tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság minőségének megfelelő ajándékot írja le. Az ilyen ajándékot kötelességből, mindenféle viszonzás nélkül, a megfelelő időben és helyen, és egy érdemes embernek adják, aki valóban értékeli és lelki növekedésre használja fel, és ez az ajándék önzetlen és tiszta szívből fakad.

17-21

De az ajándékot, amelyet viszonzás vágyával vagy gyümölcsök vágyával adnak, vagy vonakodva adnak, a szenvedély minőségében való ajándéknak tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély minőségének megfelelő ajándékot írja le. Az ilyen ajándékot viszonzás vágyával vagy valamilyen kedvező jövőbeli eredmény reményében adják, és vonakodva is adhatják, igazi segítségnyújtási szándék nélkül, és ez az ajándék önző és nem lelki elveken alapul.

17-22

Azokat az ajándékokat pedig, amelyeket rossz helyen, rossz időben, érdemtelen embereknek vagy kellő figyelem és tisztelet nélkül adnak, a tudatlanság minőségében való ajándékoknak tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság vagy sötétség minőségének megfelelő ajándékot írja le. Az ilyen ajándékokat rossz helyen és időben, érdemtelen embereknek adják, akik nem fogják értékelni vagy rossz célra használják fel, és ráadásul kellő figyelem és tisztelet nélkül adják, ami az adományozó meggondolatlanságára és lelki tudatlanságára utal.

17-23

A teremtés kezdetétől fogva három szót – „igazság, fenséges lényeg, szellem” – használtak a Legfelsőbb Abszolút Igazság jelölésére. Ezt a három szót a papok használták a Védák himnuszainak éneklésekor és áldozatok bemutatásakor, hogy örömet szerezzenek a Minden Legfelsőbbnek.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza annak a három szónak a jelentését, amelyeket a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazság jelölésére használnak. Ezek a szavak az "Om Tat Sat", ami azt jelenti, hogy "igazság, fenséges lényeg, szellem", és a papok használják őket a Védák himnuszainak éneklésekor és áldozati rituálék bemutatásakor, hogy örömet szerezzenek a Minden Legfelsőbbnek.

17-24

Ezért a transzcendentális rituálék végrehajtói, akik a Minden Legfelsőbbre törekszenek, mindig az „igazság” szóval kezdik az áldozatot, a jótékonyságot és az aszkézist, a szentírások utasításainak megfelelően.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a transzcendentális rituálék végrehajtói, akik a Minden Legfelsőbbre törekszenek, mindig az „igazság” szóval kezdik az áldozatot, a jótékonyságot és az aszkézist, amely a Legfelsőbb Abszolút Igazságot szimbolizálja. A "tat" szó az áldozásból, a jótékonyságból és az aszkézisből származó gyümölcsökről való lemondásra utal. Ezt a gyakorlatot a szentírások utasításainak megfelelően végzik, hogy biztosítsák a rituálék helyes és tiszta szándékkal történő végrehajtását.

17-25

A gyümölcsök utáni sóvárgás nélkül kell elvégezni a különféle áldozati, jótékonysági és aszkétikus rituálékat, a fenséges lényeg szót mondva. Az ilyen transzcendentális cselekedetek célja az anyagi kötöttségektől való megszabadulás.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a különféle áldozati, jótékonysági és aszkétikus rituálékat anyagi gyümölcsök utáni vágy nélkül kell elvégezni, hanem a fenséges lényeg szóval, amely a cselekedet Legfelsőbb Igazságnak való szentelésére utal. A "sat" szó azokra a transzcendentális cselekedetekre utal, amelyek segítenek megszabadulni az anyagi kötelékektől. Az ilyen transzcendentális cselekedetek célja az anyagi világ kötelékeitől való megszabadulás és a lelki szabadság elérése.

17-26

Az Abszolút Igazság a transzcendentális odaadás célja, és a szellem szó jelöli. Ó, Pārtha, maga az áldozat is szellemnek nevezik, és az igazság mindig transzcendentális állapotban van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az Abszolút Igazság a transzcendentális odaadás célja, és a szellem szó jelöli. Maga az áldozat, amelyet őszinte odaadással és lelki tudattal hajtanak végre, szintén szellemnek nevezik. A "sat" szót a Legfelsőbb Úr megjelölésére és magának az áldozati cselekedetnek a megjelölésére használják, amely örök. Ez azt jelenti, hogy az igazság és a lelki cselekvés mindig transzcendentális állapotban van, az anyagi világ korlátain kívül.

17-27

A jótékonyságban, az aszkézisben és az áldozatban megnyilvánuló igazságot is szatnak hívják, ó, Pártha. Az ezekért végzett munkát is szatnak nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza a szat szó jelentését. Ez az igazságra és a lelki lényegre utal, amely az áldozatban, az aszkézisben és a jótékonyságban rejlik, feltéve, hogy helyes tudattal és szándékkal végzik őket. Minden ilyen lelki megközelítéssel végzett cselekedetet szatnak, azaz igaznak és spirituálisnak tekintenek.

17-28

Ó, Pártha, mindaz, amit áldozatként, jótékonyságként vagy aszkézisként hajtanak végre a Legfelsőbbbe vetett hit nélkül, az ideiglenes. Ezt aszatnak hívják, és nem jó sem ebben az életben, sem a következőben.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna lezárja a fejezetet, hangsúlyozva a hit fontosságát a lelki gyakorlatban. Mindaz, amit áldozatként, jótékonyságként vagy aszkézisként hajtanak végre a Legfelsőbbbe vetett hit nélkül, az ideiglenes, és nem éri el a valódi célt. Az ilyen cselekedeteket "asatnak" nevezik, és nem hoznak hasznot sem ebben, sem a következő életben, mert hiányzik belőlük a lelki alap és az Isteninek való valódi odaadás.