18-1

Arjuna mondta: Ó, erős karú, meg akarom érteni a lemondás célját és a lemondás rendjét, ó, érzékek ura, ó, Késí démon megölője.

Magyarázat: Ebben a versben Arjuna Krisnához fordul, hogy megértse a lemondás célját és a lemondás rendjét (az életrendet, amelyben az ember lemond a világi vágyakról) és a lemondás (a gyümölcsökről való lemondást magában foglaló cselekvési elv) lényegét és különbségeit. Meg akarja tudni, hogyan különbözik ez a két fogalom, és hogyan segítik a lelki úton.

18-2

A Legfelsőbb Úr mondta: A bölcsek megértik, hogy a materiális vágyakon alapuló cselekedetekről való lemondás a lemondás életrendje. És a cselekedetek gyümölcseinek Istennek való átadását a bölcsek a gyümölcsökről való lemondásnak nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a bölcsek megértik, hogy a materiális vágyakon alapuló cselekedetekről való lemondás a lemondás életrendje, de a cselekedetek gyümölcseinek Istennek való átadását a bölcsek a gyümölcsökről való lemondásnak nevezik.

18-3

Néhány bölcs kijelenti, hogy minden hibás cselekedetről le kell mondani, de mások úgy vélik, hogy soha nem szabad lemondani az áldozatról, a jótékonyságról és az aszkézisről.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna két különböző nézőpontot tár fel a cselekvésről és az attól való tartózkodásról. Néhány bölcs úgy véli, hogy minden hibás cselekedetről le kell mondani, mert az a lelket a materiális világhoz köti. Más bölcsek viszont úgy vélik, hogy az áldozatot, a jótékonyságot és az aszkézist meg kell tartani, mert ezek elengedhetetlenek a lelki gyakorlatban és segítik a tudat megtisztítását.

18-4

Ó, Bharaták legjobbja, hallgasd meg a lemondásra vonatkozó véleményemet. Ó, tigris az emberek között, a Szentírások a lemondást háromféleként írják le.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra kéri Arjunát, hogy hallgassa meg a lemondásra vonatkozó véleményét, és elmagyarázza, hogy a Szentírások háromféleként írják le, a materiális természet három kötőerejének megfelelően. Kész részletesebben kifejteni ezt a három lemondási módot, amelyek a jósághoz, a szenvedélyhez és a tudatlansághoz kapcsolódnak.

18-5

Az áldozatról, a jótékonyságról és az aszkézisről soha nem szabad lemondani; ezeket végre kell hajtani. Valóban, az áldozat, a jótékonyság és az aszkézis még a nagy lelkeket is megtisztítja.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy az áldozatról, a jótékonyságról és az aszkézisről soha nem szabad lemondani, mert ezek elengedhetetlen lelki gyakorlatok, amelyek még a nagy lelkeket is megtisztítják. Ezek a cselekedetek segítenek megszabadulni az egoizmustól, a ragaszkodástól és a materiális vágyaktól, ezáltal elősegítve a lelki fejlődést.

18-6

Mindezeket a cselekedeteket ragaszkodás nélkül és a gyümölcsök utáni vágy nélkül kell elvégezni. Kötelességként kell őket elvégezni, ó, Pártha. Ez az Én végleges véleményem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az áldozatot, a jótékonyságot és az aszkézist ragaszkodás nélkül és a gyümölcsök utáni vágy nélkül kell elvégezni. Kötelességként kell őket elvégezni, tudatában annak, hogy ezek a cselekedetek szükségesek a lelki fejlődéshez, nem pedig személyes haszonszerzéshez. Ez a megközelítés Krisna végső és változatlan véleménye.

18-7

A megszabott kötelességeket soha nem szabad elhanyagolni. Ha valaki tévedésből elhanyagolja a megszabott kötelességeit, az ilyen lemondás a tudatlanság kötőerejében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna óva int attól, hogy a meghatározott kötelességeket, amelyek az ember természetéből és társadalmi helyzetéből erednek, soha nem szabad elhanyagolni. Ha valaki tévedésből, azok valódi jelentőségét fel nem ismerve elhanyagolja a kötelességeit, az ilyen lemondás a tudatlanság kötőerejének felel meg, és nem vezet lelki fejlődéshez.

18-8

Aki azért mond le a megszabott kötelességéről, mert terhesnek tartja, vagy félelemből, a szenvedély kötőerejében cselekszik. Ilyen cselekedettel soha nem nyeri el a lemondás eredményét.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a kötelességről való lemondás, amely a nehézségektől vagy a kényelmetlenségtől való félelmen alapul, a szenvedély kötőerejének felel meg. Az ilyen cselekvés nem valódi lelki lemondásról tanúskodik, és nem hozza meg a várt eredményt – a felszabadulást. Ehelyett még jobban a materiális világhoz köti az embert.

18-9

Ó, Arjuna, amikor az ember a neki kijelölt kötelességét csak azért teljesíti, mert azt meg kell tennie, és elutasít minden kapcsolatot az anyaggal és a gyümölcsökkel, az ő lemondása a jóság minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a valódi lemondást írja le, amely megfelel a jóság minőségének. Az ember minden ragaszkodás nélkül végzi el a számára kijelölt kötelességét, egyszerűen azért, mert meg kell tennie, és elutasít minden kapcsolatot a gyümölcsökkel. Ez a fajta lemondás önzetlen és tiszta lelki tudaton alapul.

18-10

A bölcs lemondó, aki megszilárdult a jóságban, és nem gyűlöli a kedvezőtlen munkát, és nem is ragaszkodik a kedvező munkához, nem kételkedik a cselekvésben.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna annak az embernek a tulajdonságait írja le, aki elérte a valódi lemondást a jóság minőségében. Egy ilyen ember bölcs, nem gyűlöli a kedvezőtlen munkát, és nem is ragaszkodik a kedvező munkához. Szabad a cselekvés helyességét illető kétségektől, mert cselekedetei tiszta lelki tudaton és kötelességtudaton alapulnak.

18-11

Valóban, a megtestesült lény számára lehetetlen teljesen lemondani minden cselekvésről. De az, aki lemond a cselekvés gyümölcseiről, valóban lemondott.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza, hogy a megtestesült lény számára, amíg fizikai testben van, lehetetlen teljesen lemondani minden cselekvésről. Azonban lehetséges lemondani a cselekvés gyümölcseiről, azaz az eredményekhez való ragaszkodásról. Aki erre képes, azt valóban lemondónak tekintik, mert motivációja nem személyes haszonra irányul, hanem lelki kötelességre.

18-12

Annak, aki nem mondott le, halála után háromféle gyümölcs létezik – kívánatos, nem kívánatos és vegyes. De azoknak, akik lemondtak, nem kell élvezniük vagy elszenvedniük ilyen eredményeket.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza a különbséget azok között, akik nem mondtak le a cselekvés gyümölcseiről, és azok között, akik valóban lemondtak. Az az ember, aki nem mondott le, halála után háromféle gyümölcsöt tapasztal meg – kívánatost, nem kívánatost és vegyest –, a korábbi cselekedeteitől függően. Ezzel szemben azok, akik valóban lemondtak, mentesek ezektől a következményektől, és többé nem tapasztalnak sem örömöt, sem szenvedést, ami az anyagi cselekvés eredményeivel jár.

18-13

Ó, erős karú Arjuna, a Védánta szerint minden cselekvés végrehajtásához öt ok szükséges. Most ismerd meg őket Tőlem.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elkezdi elmagyarázni azt az öt okot, amelyek minden cselekvés végrehajtásához szükségesek a Védánta filozófia szerint. Arra kéri Arjunát, hogy figyelmesen hallgasson, hogy megértse ezeket az okokat, amelyek segítenek jobban megérteni a cselekvés és a lemondás elveit.

18-14

A cselekvés helye (a test), a cselekvő, a különféle érzékek, a különféle törekvések és végül a Legfelsőbb Lélek – ezek a cselekvés öt oka.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna felsorolja azt az öt okot, amelyek minden cselekvés végrehajtásához szükségesek: a test mint a cselekvés helye, a cselekvő (a lélek), a különféle érzékek, a különféle törekvések és erőfeszítések, és végül – a Legfelsőbb Lélek, aki mindent felügyel és engedélyt ad. Ez az öt tényező együtt határozza meg minden cselekvés kimenetelét.

18-15

Minden cselekedet, amelyet az ember a testével, elméjével vagy beszédével végez, legyen az igazságos vagy igazságtalan, ezt az öt ok idézi elő.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza, hogy minden cselekedet, amelyet az ember a testével, elméjével vagy beszédével végez, a korábban említett öt októl függ. Függetlenül attól, hogy ezek a cselekedetek igazságosak vagy igazságtalanok, mindet ennek az öt tényezőnek a kölcsönhatása határozza meg.

18-16

Ezért az, aki magát tekinti az egyetlen cselekvőnek, nem véve figyelembe ezt az öt okot, nem értelmes és nem látja a dolgokat, amilyenek valójában.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna rámutat, hogy az, aki magát tekinti az egyetlen cselekvőnek, és nem veszi figyelembe a cselekvés öt okát, nem értelmes és nem látja a dolgokat, amilyenek valójában. Egy ilyen ember öntelt és nem érti meg a cselekvés valódi lényegét, mert nincs tisztában azzal, hogy minden cselekvésben sok tényező vesz részt, nem csak az ő saját akarata.

18-17

Az, aki nem cselekszik hiúságból, akinek az értelme nincs megkötve, még ha öl is ebben a világban, nem öl. Őt nem kötik a cselekedetei következményei.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza, hogy az az ember, aki hiúság nélkül cselekszik, és akinek az értelme nincs a cselekvés gyümölcseihez kötve, szabad marad a cselekedetek következményeitől még akkor is, ha valakit meg kell ölnie, például kötelessége teljesítése közben a csatatéren. Egy ilyen ember egoizmus nélkül cselekszik, és tisztában van azzal, hogy nem ő a cselekvés igazi végrehajtója, hanem csak egy eszköz Isten kezében.

18-18

A tudás, a tudás tárgya és a tudó a cselekvés három hajtóereje. Az érzékek, a munka és a cselekvő a cselekvés három összetevője.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza a cselekvés három hajtóerejét – a tudást, a tudás tárgyát és a tudót –, valamint a cselekvés három összetevőjét – az érzékeket, magát a munkát és a cselekvőt. Ez a hat elem szorosan összefügg, és meghatározza minden cselekvés jellegét és kimenetelét. A tudás cselekvésre ösztönöz, a tudás tárgya az, amire a cselekvés irányul, a tudó pedig az, aki végrehajtja a cselekvést. Az érzékek az eszközök, a munka maga a cselekvés, a cselekvő pedig az, aki elvégzi.

18-19

A három anyagi természetbeli minőségnek megfelelően a tudásnak, a cselekvésnek és a cselekvőnek is három fajtája van. Hallgasd meg, hogyan írják le ezeket.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna elmagyarázza, hogy az anyagi természet három minőségének (jóság, szenvedély és tudatlanság) megfelelően a tudásnak, a cselekvésnek és a cselekvőnek is három fajtája van. Ardzsunát arra kéri, hogy hallgassa meg a részletes magyarázatot arról, hogy ezek a minőségek hogyan befolyásolják a tudást, a cselekvést és magát a cselekvőt.

18-20

Az a tudás, amellyel az ember minden élőlényben egyetlen, oszthatatlan szellemi természetet lát, bár az számtalan részre van osztva, a jóság minőségéhez tartozó tudás.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a jóság minőségének megfelelő tudást írja le. Az ilyen tudás lehetővé teszi az ember számára, hogy egyetlen, oszthatatlan szellemi természetet lásson minden élőlényben, külső különbözőségeik és formai eltéréseik ellenére. Az ilyen tudással rendelkező ember tisztában van minden lény szellemi egységével és az Istennel való kapcsolatával.

18-21

Az a tudás, amelynek segítségével az ember látja, hogy a különböző testekben különböző élőlények laknak, a szenvedély minőségéhez tartozó tudás.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a szenvedély minőségének megfelelő tudást írja le. Az ilyen tudás lehetővé teszi az ember számára, hogy különbséget tegyen az élőlények között, hangsúlyozva, hogy minden testben más lélek lakik. Ez a tudás korlátozott, mivel nem engedi meg, hogy az ember lássa az összes lény szellemi egységét, hanem a külső különbségekre összpontosít.

18-22

Az a tudás pedig, amely arra készteti az embert, hogy egyetlen apró munkához ragaszkodjon, mintha az lenne az egyetlen fontos, anélkül, hogy megértené az igazságot, a sötétség minőségéhez tartozó tudás.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a tudatlanság, vagyis a sötétség minőségének megfelelő tudást írja le. Az ilyen tudás nagyon korlátozott és beszűkíti az ember látókörét, arra késztetve, hogy egyetlen apró munkához ragaszkodjon, mintha az lenne az egyetlen fontos, anélkül, hogy megértené az igazságot és látná a teljes képet. Ez a tudás a tudatlanságon és a szellemi sötétségen alapul.

18-23

Ha egy kötelességként végzett cselekedet ragaszkodás nélkül, szeretet vagy gyűlölet nélkül, a gyümölcsök elérésére való vágy nélkül történik, az a jóság minőségéhez tartozik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a jóság minőségének megfelelő cselekvést írja le. Az ilyen cselekedet kötelességből történik, ragaszkodás nélkül, erős érzelmek nélkül, mint például a szeretet vagy a gyűlölet valaki iránt, és a gyümölcsök, azaz a személyes haszon elérésére való vágy nélkül. Önzetlen és szellemi kötelességtudaton alapul.

18-24

De azt a cselekedetet, amelyet nagy erőfeszítésekkel hajtanak végre vágyaik kielégítésére, és amely hamis egóból ered, a szenvedély minőségéhez tartozó cselekedetnek nevezik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a szenvedély minőségének megfelelő cselekvést írja le. Az ilyen cselekedetet nagy erőfeszítésekkel és igyekezettel hajtják végre vágyaik és ambícióik kielégítésére. Ennek alapja a hamis egó, azaz a képzelt önazonosítás, amely arra készteti az embert, hogy testnek tekintse magát, és anyagi vágyak alapján cselekedjen.

18-25

Azt a cselekedetet pedig, amelyet sötétségben és tudatlanságban hajtanak végre, anélkül, hogy figyelembe vennék a szentírások utasításait, a jövőbeli következményeket, az erőszakot vagy a másoknak okozott kárt, a tudatlanság minőségéhez tartozó cselekedetnek tekintik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a tudatlanság, vagyis a sötétség minőségének megfelelő cselekvést írja le. Az ilyen cselekedetet tudatlanságban és sötétségben hajtják végre, anélkül, hogy figyelembe vennék a szentírások utasításait, a jövőbeli következményeket önmagukra és másokra nézve. Destruktív és az erőszakkal és a másoknak okozott kárral jár, mivel a teljes szellemi öntudatlanságon alapul.

18-26

Az az ember, aki a kötelességét az anyagi tulajdonságokhoz való ragaszkodás nélkül, hamis egó nélkül, nagy elszántsággal és lelkesedéssel végzi, egyformán viszonyulva a sikerhez és a kudarchoz, a jóság minőségében cselekszik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a jóság minőségében dolgozó embert írja le. Az ilyen ember a kötelességét az eredményhez való ragaszkodás nélkül, egoizmus nélkül, nagy elszántsággal és lelkesedéssel végzi, megőrizve nyugalmát és egyensúlyát mind a siker, mind a kudarc esetén. Cselekedete tiszta szellemi tudaton és a kötelesség teljesítésén alapul.

18-27

A cselekvő, aki ragaszkodik a cselekvéshez és annak gyümölcséhez, élvezni akarja ezeket a gyümölcsöket, aki kapzsi, mindig irigy, tisztátalan, és akit öröm és bánat befolyásol, a szenvedély minőségében cselekszik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a szenvedély minőségében dolgozó embert írja le. Az ilyen cselekvő ragaszkodik a cselekvéshez és annak gyümölcséhez, élvezni akarja ezeket a gyümölcsöket, kapzsi, irigy, tisztátalan és erős érzelmeknek – örömnek és bánatnak – van kitéve. Cselekedete egoista vágyakon és anyagi javak megszerzésén alapul.

18-28

Az a cselekvő pedig, aki mindig a szentírások utasításaival ellentétesen cselekszik, aki materialista, makacs, csaló és tud másokat sértegetni, aki lusta, mindig komor és mindent elhalaszt, a sötétség minőségében cselekszik.

Magyarázat: Ebben a versben Krsna a tudatlanság, vagyis a sötétség minőségében dolgozó embert írja le. Az ilyen cselekvő mindig a szentírások utasításaival ellentétesen cselekszik, materialista, makacs, csaló és tud másokat sértegetni. Lusta, mindig komor, pesszimista és mindent elhalaszt. Cselekedete a tudatlanságon és a szellemi sötétségen alapul.

18-29

Ó, a vagyon meghódítója, most kérlek, hallgasd meg, ahogy részletesen leírom az értelmet és az elszántságot a természeti minőségek háromféle módja szerint.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra kéri Arjunát, hogy hallgasson meg egy részletesebb magyarázatot arról, hogyan nyilvánul meg az értelem és az elszántság három különböző módon a természeti minőségek – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság – szerint. Ez a megértés segít jobban megérteni az emberi cselekedetek és motivációk sokféleségét.

18-30

Ó, Pártha, az értelem, amely lehetővé teszi, hogy megértsük, mit kell tenni és mit nem kell tenni, mitől kell félni és mitől nem kell félni, mi köt meg és mi szabadít fel, a jóság minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság minőségének megfelelő értelmet írja le. Egy ilyen értelem segít az embernek világosan megkülönböztetni, mit kell tenni és mit nem kell tenni, mitől kell félni és mitől nem kell félni, mi köt meg és mi szabadít fel. A jóság minőségében lévő értelem tiszta, harmonikus és a spirituális megértésre irányul.

18-31

Ó, Pártha, az értelem, amely nem képes különbséget tenni a kötelesség és a nem kötelesség között, aközött, amit tenni kell és amit nem kell tenni, a szenvedély minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély minőségének megfelelő értelmet írja le. Egy ilyen értelem nem képes világosan megkülönböztetni a kötelességet attól, ami nem kötelesség, és nem engedi az embernek pontosan megérteni, mit kell tenni és mit nem kell tenni. A szenvedély által befolyásolt értelem instabil, ellentmondásos és az anyagi vágyak kielégítésére irányul.

18-32

Az értelem, amely a sötétség és a tévedés hatására a hamisságot igazságnak, az igazságot pedig hamisságnak tartja, és amely mindig a rossz oldalra törekszik, ó, Pártha, a tudatlanság minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság, vagyis a sötétség minőségének megfelelő értelmet írja le. Egy ilyen értelem teljesen elsötétített és téves, a hamisságot igazságnak, az igazságot pedig hamisságnak tartja. Mindig a rossz oldalra törekszik, mert képtelen megkülönböztetni a valóságot az illúziótól, és spirituális tudatlanság állapotában van.

18-33

Ó, Pártha, a megingathatatlan elszántság, amelyet az Isteni erő állandó gyakorlásával tartanak fenn, és amely ezáltal féken tartja az elme, az élet és az érzékek működését, a jóság minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság minőségének megfelelő elszántságot írja le. Egy ilyen elszántság megingathatatlan, és az Isteni erő állandó gyakorlásával tartják fenn, ami segít féken tartani az elme, az életerő és az érzékek működését. Ez az elszántság spirituális célra irányul, és segít megőrizni a belső békét és egyensúlyt.

18-34

De az az elszántság, amellyel az ember a cselekedetek gyümölcseire törekszik, ó, Arjuna, hogy élvezeteket szerezzen, a szenvedély minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély minőségének megfelelő elszántságot írja le. Egy ilyen elszántság a cselekedetek gyümölcseinek megszerzésére irányul, és az ilyen elszántsággal rendelkező ember azért cselekszik, hogy anyagi eredményeket érjen el és személyes hasznot húzzon. Ez az elszántság a vágyakkal és a ragaszkodással függ össze, nem igazán spirituális.

18-35

És az az elszántság, amely nem enged felülemelkedni az álmodozáson, a félelmen, a bánaton, a borongós hangulaton és a tévedéseken – egy ilyen esztelen elszántság, ó, Pártha, a sötétség minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanság, vagyis a sötétség minőségének megfelelő elszántságot írja le. Egy ilyen elszántság az álmodozással, a félelemmel, a bánattal, a borongós hangulattal és a tévedésekkel függ össze. Nem engedi az embernek felülemelkedni a korlátozó elképzeléseken és a negatív érzelmeken, és esztelen, mert tudatlanságon és spirituális sötétségen alapul.

18-36

Ó, Bharaták legjobbja, most hallj rólam a boldogság három fajtájáról, amelyet a korlátozott lélek élvez, és amely lehetővé teszi számára, hogy megszabaduljon minden szenvedéstől.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra kéri Arjunát, hogy hallgassa meg az Ő magyarázatát a boldogság három fajtájáról, amelyet a lélek megtapasztalhat az anyagi világban tartózkodva. Ez a boldogság attól függ, hogy milyen minőségek befolyásolják a lelket, és a szenvedések megszűntetéséhez és a felszabaduláshoz vezethet.

18-37

A boldogság, amely kezdetben olyan, mint a méreg, de a végén olyan, mint a halhatatlanság itala, és amely felébreszti az embert az önmegvalósításra, a jóság minőségében van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a jóság minőségének megfelelő boldogságot írja le. Egy ilyen boldogság kezdetben kellemetlennek tűnhet, mint a méreg, mert lemondást igényel a megszokott vágyakról és ragaszkodásokról. A végén azonban valódi megelégedést és felszabadulást nyújt, mint a halhatatlanság itala, és segít az embernek felébreszteni valódi, spirituális lényét, az önmegvalósításhoz vezetve.

18-38

A boldogság, amely az érzékek és azok tárgyainak érintkezéséből származik, és amely kezdetben italnak tűnik, de a végén méreggé válik, a szenvedély minőségének felel meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a szenvedély minőségének megfelelő boldogságot írja le, amely az érzékek és azok tárgyainak érintkezéséből származik, azaz az érzéki élvezetekből, és kezdetben nagyon kellemesnek tűnik, mint a nektár, de a végén méreggé válik, mert ragaszkodást, szenvedést és a külső körülményektől való függőséget okoz, és ez a boldogság ideiglenes és illuzórikus.

18-39

És a boldogság, amely vak az önmegvalósításra, amely elejétől a végéig megtévesztő, és amely álomból, lustaságból és ámításból származik, a tudatlanság tulajdonságának felel meg.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tudatlanságnak, azaz a sötétségnek megfelelő boldogságot írja le, amely vak az önmegvalósításra és a spirituális értékekre, elejétől a végéig megtévesztő, álomból, lustaságból és ámításból származik, és ez a boldogság illuzórikus és spirituális hanyatláshoz vezet, mivel a tudatlanságon és az inercián alapul.

18-40

Nincs olyan lény, sem a Földön, sem az istenek közötti égben, amely mentes lenne a természet e három tulajdonságától (jellemvonásától).

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a természet három tulajdonsága vagy jellemvonása – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság – minden lényben jelen van, és senki sem mentes a hatásuktól, sem az emberek, sem az istenek. Ezek a tulajdonságok képezik az anyagi létezés alapját, és minden élőlény, státuszától függetlenül, ezek hatása alatt áll, és hogy csak e tulajdonságok leküzdésével érheti el az ember az anyagi világ kötelékeiből való felszabadulást. • Nincs olyan lény, amely mentes lenne a jellemvonásoktól: Ez a vers rámutat, hogy minden lény – a Földön és az égben egyaránt, beleértve az isteni lényeket is – alá van vetve e három guna hatásának. Ezek a jellemvonások képezik az anyagi létezés alapját, és minden élőlény, státuszától függetlenül, ezek hatása alatt áll. • A természet három tulajdonsága vagy jellemvonása: A jóság, a szenvedély és a tudatlanság határozza meg minden lény viselkedését, gondolatait és cselekedeteit. Ezek a tulajdonságok befolyásolják, hogy az ember hogyan érzékeli a világot, hogyan cselekszik és hogyan fejlődik spirituálisan. Még az istenek sem teljesen mentesek e tulajdonságok hatásától, akik magasabbak az embereknél. • Minden lény korlátozottsága az anyagi világban: Krisna elmagyarázza, hogy amíg egy lény az anyagi világban van, addig ki van téve e tulajdonságok hatásának. Csak e tulajdonságok leküzdésével érheti el az ember az anyagi világ kötelékeiből való felszabadulást.

18-41

A bráhmanák, a ksatriják, a vaisják és a súdrák a természetükben rejlő és az anyagi természet három tulajdonságából származó tulajdonságokban különböznek egymástól.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a társadalom négy csoportra vagy pozícióra való felosztása – bráhmanák (papok és tanárok), ksatriják (uralkodók és harcosok), vaisják (kereskedők és földművesek) és súdrák (munkások és szolgák) – nem mesterséges, hanem az egyes csoportok tulajdonságain alapul, amelyek az anyagi természet három tulajdonságából erednek. Minden csoportnak megvannak a maga természetes hajlamai és kötelességei, amelyek megfelelnek belső lényegének.

18-42

A béke, az önuralom, az aszkézis, a tisztaság, a türelem, a becsületesség, a tudás, a bölcsesség és a vallásosság – ezek a bráhmanák munkájára jellemző természeti tulajdonságok.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna felsorolja a bráhmanák – a társadalom spirituális és intellektuális csoportja – jellemzőit. A bráhmanák feladata a szentírások tanulmányozása, vallási szertartások végzése, spirituális útmutatás nyújtása és magas erkölcsi elvekkel összhangban való élet.

18-43

A hősiesség, az erő, az elszántság, a rátermettség, a bátorság a harcban, a nagylelkűség és az uralkodási képesség a ksatriják természetes tulajdonságai és kötelességei.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna leírja a ksatriják (uralkodók és harcosok) tulajdonságait és kötelességeit, amelyek a természetükből erednek. Ezek a kötelességek a bátorságon, az erőn és a vezetői képességeken alapulnak, amelyek a társadalom védelméhez és az igazságosság fenntartásához szükségesek. • Hősiesség és erő: A ksatrijáknak hősiesnek és bátornak kell lenniük, hogy megvédjék a társadalmat és harcoljanak az igazságért. Fizikai és szellemi erővel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi számukra a nehézségek elviselését. • Elszántság és rátermettség: A ksatrijáknak elszántnak és rátermettnek kell lenniük ahhoz, hogy gyors és bölcs döntéseket hozzanak mind a harcban, mind a társadalom irányításában. Ez a tulajdonság elengedhetetlen a társadalom sikeres vezetéséhez és védelméhez. • Bátorság a harcban: A ksatriják soha nem futhatnak el a harc elől, készen kell állniuk arra, hogy szembeszálljanak az ellenséggel és megvédjék az igazságot még az életük árán is. A bátorság és az elszántság alapvető a jellemükben. • Nagylelkűség és uralkodási képesség: A ksatrijáknak nagylelkűnek kell lenniük, meg kell osztaniuk erőforrásaikat másokkal és gondoskodniuk kell a társadalom jólétéről. Vezetői képességekkel is rendelkezniük kell, mivel igazsággal és bölcsességgel vezetik és védik a társadalmat.

18-44

A földművelés, a tehenek védelme és a kereskedelem a vaisják természetes munkája, a súdráknak pedig természetes a fizikai munka és mások szolgálata.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megnevezi a vaisják és a súdrák kötelességeit. A vaisják földműveléssel, a tehenek védelmével és kereskedelemmel foglalkoznak, gondoskodva a társadalom gazdasági jólétéről. A súdrák fizikai munkát végeznek és másokat szolgálnak, gyakorlati támogatást és segítséget nyújtva. Ezek a kötelességek megfelelnek az egyes csoportok természetes hajlamainak és képességeinek.

18-45

Ha az ember elkötelezett a kötelességei iránt, tökéletességet ér el. Most hallgasd meg Tőlem, hogyan lehet tökéletességet elérni a munkák végzésével.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy a tökéletesség és a spirituális fejlődés a kötelességek odaadással és elszántsággal történő teljesítésével érhető el. Az embernek el kell köteleznie magát a kötelességei iránt, és a saját természetének megfelelően kell dolgoznia a tökéletesség elérése érdekében, és hogy minden munka, ha felelősséggel és szorgalommal végzik, spirituális növekedéshez vezethet. • Elkötelezettség a kötelességek iránt: Minden ember elérheti a tökéletességet, ha teljes mértékben elkötelezi magát a munkái és kötelességei iránt. Ez azt jelenti, hogy minden munka, ha felelősséggel és szorgalommal végzik, spirituális növekedéshez vezethet. • A tökéletesség elérése: A tökéletesség, amelyet Krisna itt említ, nemcsak anyagi sikert, hanem spirituális növekedést és belső fejlődést is jelent. Amikor az ember elfogadja a szerepét az életben, és tudatos hozzáállással végzi a kötelességeit, közelebb kerül a spirituális teljességhez. • Hallgasd meg, hogyan lehet ezt elérni: Krisna rámutat, hogy van mód a tökéletesség elérésére a munkán keresztül, és készül elmagyarázni, hogyan lehetséges ez. Ez a vers bevezetőként szolgál a további útmutatásokhoz arról, hogyan válhatnak a mindennapi kötelességek a spirituális növekedés útjává.

18-46

Annak imádatával, akitől minden lény származik és aki mindenütt jelen van, az ember a kötelessége teljesítésével tökéletességet érhet el.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra utal, hogy az ember a kötelessége teljesítésével és annak az Istennek az imádatával érhet el tökéletességet, akitől minden lény származik és aki mindenütt jelen van. Ez azt jelenti, hogy a kötelességeinek olyan tudatossággal történő végzésével, hogy Isten minden cselekedetben jelen van, az ember elérheti a spirituális teljességet.

18-47

Jobb a saját kötelességét betölteni, bár tökéletlenül, mint más kötelességét jól betölteni. A saját természetének megfelelő kötelesség betöltésével az ember soha nem szerez bűnt.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy jobb a saját kötelességét betölteni, bár tökéletlenül, mint valaki más kötelességét jól betölteni. Minden embernek megvan a maga egyéni természete és az annak megfelelő kötelessége, és a saját útját követve az ember nem követ el bűnt, azaz nem cselekszik a saját lénye és az Isteni akarat ellen.

18-48

Minden cselekedetben vannak hibák, ahogy a tüzet is füst borítja. Ezért, ó, Kuntí fia, senkinek sem szabad elhagynia a veleszületett természetének megfelelő munkát, még akkor sem, ha ez a munka hibákkal teli van.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy minden cselekedetben, még a legjobban is, vannak hibák, ahogy a tüzet is mindig füst kíséri. Ezért senkinek sem szabad elhagynia a veleszületett természetének megfelelő munkát, még akkor sem, ha ez a munka hibákkal teli van, mert fontos a saját kötelességét a saját természete szerint betölteni, és nem ideális, de tökéletlen tevékenységet keresni.

18-49

Aki képes uralni önmagát, megszabadult a ragaszkodástól és nem vesz tudomást az anyagi javakról, mindenről lemondva elérheti a tökéletesség legfelsőbb fokát – a cselekvés következményeitől való szabadságot.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna a tökéletesség legfelsőbb fokához vezető utat írja le – a cselekvés következményeitől, azaz a karmától való szabadságot. Aki képes uralni önmagát, megszabadult az anyagi élvezetekhez és vágyakhoz való ragaszkodástól, mindenről lemondva, azaz az önző cselekvéstől, elérheti ezt az állapotot, és ez a lemondás nem passzivitás, hanem tudatos cselekvés a következményhez való ragaszkodás nélkül.

18-50

Ó, Kuntí fia, tudj meg tőlem, hogyan juthat el az ember e tökéletesség elérésével a Legfelsőbb Igazsághoz, az Isteni tudathoz, ami a tudás legmagasabb útja – ezt most röviden elmondom neked.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra kéri Ardžunát, hogy tudja meg, hogyan lehet az előzőekben leírt tökéletességi fok elérésével eljutni a Legfelsőbb Igazsághoz, az Isteni tudathoz. Röviden el fogja mondani ezt a legmagasabb tudáshoz vezető utat, amely lelki felszabaduláshoz és az Istennel való egységhez vezet.

18-51

Megtisztítva az értelmedet és határozottan féken tartva az elmét, lemondva az érzékkielégítésről, megszabadulva a ragaszkodástól és a gyűlölettől.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elkezdi elmagyarázni az Isteni tudat elérésének útját. Ez az értelemnek a téves elképzelésektől és ragaszkodástól való megtisztításával, az elme határozott féken tartásával, az érzékkielégítésről való lemondással kezdődik, ami a lelket az anyagi világhoz köti, valamint a ragaszkodástól és a gyűlölettől való megszabadulással, amelyek a dualisztikus, önző tudat megnyilvánulásai.

18-52

Vidéken élve, keveset eszve, féken tartva a testet, az elmét és a beszédet, mindig elmerülve a szemlélődésben, a ragaszkodástól mentes állapotban létezve.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna tovább magyarázza az Isteni tudat elérésének útját. Ez magában foglalja a vidéken való élést a felesleges zavaró tényezők elkerülése érdekében, a mértékletes étkezést, a test, az elme és a beszéd féken tartását, a folyamatos elmerülést a lelki szemlélődésben és a ragaszkodástól mentes állapot fenntartását, ami az anyagi vágyaktól és kötődésektől való szabadságot jelenti.

18-53

És megszabadulva a hamis egótól, a hamis hatalomtól, a hamis büszkeségtől, a vágytól, a haragtól, a hamis dolgok elfogadásától, a tulajdonlás érzésétől, a csalárdságtól, békéssé válva – egy ilyen ember kétségtelenül a saját magára ébredés szintjére emelkedett.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna befejezi az Isteni tudat eléréséhez szükséges tulajdonságok és állapotok magyarázatát. Az embernek meg kell szabadulnia a hamis egótól, a hamis hatalomtól és büszkeségtől, a vágytól, a haragtól és a hamis anyagi dolgok elfogadásától. Meg kell szabadulnia a tulajdonlás érzésétől és békéssé kell válnia. Egy ilyen ember kétségtelenül a saját magára, mint örök, lelki lényre ébredés szintjére emelkedett.

18-54

Aki ebben a transzcendentális állapotban van, azonnal eléri a Legfelsőbb Igazságot. Soha nem szomorkodik és nem akar semmit megszerezni. Egyenlően viszonyul minden élőlényhez. Ebben az állapotban éri el a tiszta lelki szolgálatot Irántam.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna azt az állapotot írja le, amelyet az a személy ér el, aki a transzcendentális szintre emelkedett. Azonnal eléri a Legfelsőbb Igazságot, azaz az Isteni tudatot, soha nem szomorkodik és nem akar semmit megszerezni, mert teljesen elégedett lelki létezésében, és egyenlően viszonyul minden élőlényhez, mert látja bennük a lelki szikrát. Ebben az állapotban éri el a tiszta lelki szolgálatot Istennek, ami a lelki élet legfőbb célja.

18-55

Engem mint a Legfelsőbb Személyt egyedül a lelki szolgálaton keresztül lehet megismerni. Amikor az ember egy ilyen odaadás révén teljesen tudatában van Nekem, beléphet az Isteni királyságba.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza, hogy Őt, mint a Legfelsőbb Személyt, egyedül az odaadó lelki szolgálaton keresztül lehet megismerni, ami a szeretet és az átadás útja. Egy ilyen odaadás és szolgálat révén az ember teljesen tudatában van Krisnának és beléphet az Isteni királyságba, azaz elérheti a lelki felszabadulást és az Istennel való egységet.

18-56

Bár az Én tiszta imádóm a legkülönfélébb tevékenységekben vesz részt, az Én védelmemben, az Én kegyelmemmel eléri az örök és elpusztíthatatlan lakhelyet.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megerősíti, hogy még akkor is, ha az Ő tiszta imádója a legkülönfélébb világi tevékenységekben vesz részt, Krisna védelmével és kegyelmével eléri az örök és elpusztíthatatlan lelki lakhelyet. Ez azt jelenti, hogy az igaz lelki szolgálat és az Istenbe vetett bizalom lehetővé teszi a felszabadulás elérését a külső tevékenységektől függetlenül.

18-57

Minden cselekedetben egyszerűen bízzál Bennem, és mindig az Én védelmemben cselekedj. Az odaadó szolgálatban légy teljesen Tudatában Nekem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra szólítja fel Ardžunát és minden embert, hogy minden cselekedetében teljesen bízzon Benne, és mindig az Ő védelmében cselekedjen, azaz azzal a tudattal, hogy Isten az összes cselekedet valódi végrehajtója és élvezője. Ez az odaadó szolgálat Isten teljes tudatát és az Ő akarata szerinti cselekvést jelenti.

18-58

Ha Tudatában leszel Nekem, az Én kegyelmemmel legyőzöl minden korlátozott létezés akadályát. Azonban, ha nem ezzel a tudattal cselekszel, hanem hamis egóval, nem hallgatva Rám, el fogsz veszni.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna világosan rámutat azokra a következményekre, amelyek akkor következnek be, ha az ember tudatában van Istennek, vagy a hamis egóval összhangban cselekszik. Ha az ember tudatában van Krisnának és Neki való odaadással cselekszik, akkor Krisna kegyelmével legyőzi a korlátozott, anyagi létezés összes akadályát, de ha az ember hamis egóval cselekszik, nem hallgatva Krisna utasításaira, akkor el fog veszni, azaz az anyagi világ szenvedéseinek fogságában marad.

18-59

Ha nem fogadod el az utasításaimat, és nem harcolsz, akkor helytelenül cselekszel. Természeted miatt bele fogsz keveredni a harcba.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra figyelmezteti Arjunát, hogy ha megtagadja Krisna utasításainak követését, és nem vesz részt a csatában, helytelenül fog cselekedni. Arjuna ksatrijaként (harcosként) a természete amúgy is harcra fogja kényszeríteni, mert ez a kötelessége és a sorsa, és hogy a kötelessége megtagadásával Arjuna ellentmondásba kerül a természetével és az Isteni akarattal.

18-60

Ó, Kuntí fia (Arjuna)! Jellemedhez és kötelességeidhez vagy kötve. Még ha illúzió miatt jelenleg nem is akarod őket teljesíteni, végül meg fogod tenni, még akarata ellenére is.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna elmagyarázza, hogy az ember természete és jelleme fogja meghatározni a cselekedeteit, függetlenül a vágyaitól és az illúzióktól. Arjuna kötve van a jelleméhez és a ksatrijaként rá háruló kötelességeihez, és még ha illúzió miatt jelenleg nem is akarja őket teljesíteni, végül meg fogja tenni, még akarata ellenére is, mert ez a vele született természete. • A természetéhez kötve: Az ember jelleme, természetes tulajdonságai és képességei a természetéből erednek, amely sok életciklus során alakult ki. Minden ember meghatározott a jellemvonásai alapján, amelyek meghatározzák a cselekedeteit és a kötelességeit ebben az életben. • A cselekvés elkerülhetetlen: Az ember kötve van a kötelességeihez és a cselekedeteihez, amelyek a jelleméből és a természetéből erednek. Nem tud teljesen lemondani róluk, mert ezek elkerülhetetlenek. Még ha az ember megpróbálja elkerülni a kötelességeit, a természete végül cselekvésre fogja kényszeríteni. • Illúzió és nem akarás: Az illúzió az elme olyan állapota, amelyben az ember nem érti a valódi valóságot. Arjuna kétségei és a harcolni nem akarása a zavarodottságából és az illúziójából ered. Azonban ebben az állapotban sem tudja elkerülni a kötelességét. • Akarata ellenére cselekszik: Még ha az ember vonakodva utasítja is el a kötelességei teljesítését, a természete és a sorsa végül arra fogja kényszeríteni, hogy a kötelességeinek megfelelően cselekedjen. A természet erősebb az ember akaratánál, és az fogja meghatározni a cselekedeteit.

18-61

A Legfelsőbb Úr mindenki szívében lakozik, ó, Arjuna, és irányítja az összes lény útját, akik az anyag gépezetében vannak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna feltárja, hogy a Legfelsőbb Úr, Isten mindenki szívében lakik Legfelsőbb Lélekként, és irányítja az összes élőlény útját, akik az anyagi világban vannak. Az élőlények olyanok, mint a bábuk az anyagi természet gépezetében, és Isten az, aki irányítja és meghatározza a sorsukat.

18-62

Ó, Bhārata leszármazottja, add át magad Neki teljesen. Az Ő kegyelméből transzcendentális békét és a legmagasabb, örök lakhelyet fogod elérni.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna arra szólítja Arjunát, hogy teljesen adja át magát Istennek, aki a szívében lakozik. Isten kegyelméből Arjuna elérheti a transzcendentális békét, amely mentes az anyagi világ szenvedéseitől, és a legmagasabb, örök szellemi lakhelyet, amely a szellemi felszabadulás és a teljesség állapota.

18-63

Így magyaráztam el neked a tudást, amely még titkosabb. Gondold át és cselekedj úgy, ahogy szeretnél.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna befejezi tanítását, feltárva Arjunának a tudást, amely még titkosabb, azaz a legfontosabb és leglényegesebb szellemi meglátásokat. Arra szólítja Arjunát, hogy alaposan gondoljon át mindent, amit hallott, és aztán a szabad akarata szerint cselekedjen, vállalva a felelősséget a választásaiért.

18-64

Mivel te az Én nagyon kedves barátom vagy, felfedem neked a legtitkosabb tudást. Hallgasd meg tőlem, mert ez a te javadat szolgálja.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna ismét hangsúlyozza az Arjuna iránti szeretetét, elmagyarázva, hogy felfedi Arjunának a legtitkosabb tudást, amely Arjuna javára szolgál. Ez a szeretet és az Arjuna szellemi jóléte iránti aggodalom az oka annak, hogy Krisna ilyen mély szellemi meglátásokat oszt meg.

18-65

Mindig Gondolj Rám, légy az Én tisztelőm, imádj Engem, és hajtsd meg magad előttem. Így biztosan Hozzám fogsz jutni. Én ezt megígérem neked, mert te az Én drága barátom vagy.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna ismét emlékezteti Arjunát a szellemi szolgálat lényegére – mindig Istenre gondolni, az Ő tisztelőjévé válni, imádni Őt és meghajtani magunkat előtte. Ez a szeretetre és az odaadásra épülő szellemi út garantálja, hogy az ember Istenhez jut. Krisna ezt különösen hangsúlyozza, mert Arjuna az Ő drága barátja.

18-66

Hagyj fel minden más kötelességgel, és csak Nálam keress menedéket. Én megszabadítalak téged minden bűntől, ezért ne búsulj és ne aggódj.

Magyarázat: Ez a vers Krisna fő utasítása és felszólítása a teljes bizalomra és Istennek való átadásra: • Hagyj fel minden kötelességgel: Krisna arra szólítja Arjunát, hogy szabaduljon meg minden kötelességtől, amely a társadalmi és vallási normákkal kapcsolatos. Ez nem jelenti a erkölcsi elvek figyelmen kívül hagyását, hanem arra szólít fel, hogy hagyja abba a külső kötelességekkel való azonosulást, és teljesen szentelje az életét Istennek. Az eredetiben használt szó a "dharmák", ami nemcsak kötelességeket, hanem vallásokat, igazságosságot és más elveket is jelent. Ezért ezt a mondatot úgy is lehetne fordítani, hogy "Hagyj fel minden vallási formával" vagy "Hagyj fel minden más igazságossági formával". Ez segítene jobban megérteni a mondat mélyebb jelentését, amely teljes bizalomra szólít fel Istenben, felülmúlva a külső rituálékat és társadalmi normákat. • Csak Nálam keress menedéket: Krisna arra szólítja Arjunát és minden követőt, hogy csak Istennek szenteljék magukat. Ez teljes bizalmat, hitet és bizalmat jelent Isten vezetésében. Az embernek már nem kell aggódnia a kötelességei vagy a nehézségek miatt, ha teljesen megbízik Istenben és követi az Ő utasításait. • Én megszabadítalak téged minden bűntől: Krisna megígéri, hogy ha az ember átadja magát Istennek, akkor Isten megszabadítja őt minden bűntől és következménytől. Ez azt jelenti, hogy az Istenben való bizalom megtisztítja az ember cselekedeteit, és szellemileg megszabadítja őt az anyagi szenvedéstől és kötődéstől. • Ne búsulj: Krisna megnyugtatja Arjunát és minden követőt, hogy ne búsuljanak vagy aggódjanak. A teljes Istenben való bizalom békét és biztonságot nyújt, mert Isten mindig jelen van és megvédi azokat, akik bíznak benne.

18-67

Ezt a titkos tudást nem szabad elmagyarázni azoknak, akik nem adták át magukat az aszkézisnek, nem hűségesek, nem foglalkoznak szellemi szolgálattal, vagy azoknak, akik irigyelnek Engem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megjelöli, hogy kinek nem szabad elmagyarázni ezeket a mélyen szellemi és titkos tudásokat. Ezek nem azoknak szólnak, akik nem adták át magukat a szellemi gyakorlásnak (aszkézisnek), akik nem hűségesek Istenhez, nem foglalkoznak szellemi szolgálattal, vagy irigylik Istent és a szellemileg fejlett embereket, és hogy ezeket a tudásokat csak azoknak kell átadni, akik készek azt nyitott szívvel és elmével elfogadni.

18-68

Annak, aki ezt a legmagasabb titkot tanítja az Én tisztelőimnek, garantált a tiszta szellemi szolgálat, és a végén biztosan visszatér Hozzám.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna megígéri, hogy az, aki ezt a legmagasabb titkot, azaz a Bhagavad-gítá tanításait tanítja az Ő híveinek, biztosan el fogja érni a tiszta szellemi szolgálatot, és a végén visszatér Istenhez, a szellemi világba. Ez a szolgálat, a szellemi tudás terjesztése nagyon nagyra van értékelve, és szellemi felszabaduláshoz vezet.

18-69

Ebben a világban nincs olyan szolgám, aki drágább lenne számomra nála, és soha nem lesz senki drágább.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna ismételten hangsúlyozza, mennyire értékeli azokat, akik terjesztik a spirituális tudást. Ebben a világban nincs olyan szolgája, aki drágább lenne számára, mint az, aki a Bhagavad-gítá tanításait másoknak tanítja, és Krisna kijelenti, hogy soha nem lesz senki, aki kedvesebb lenne számára egy ilyen embernél.

18-70

És kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent beszélgetésünket, az elméjével fog imádni Engem.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna kijelenti, hogy aki tanulmányozza ezt a szent beszélgetést, azaz a Bhagavad-gítát, az elméjével fogja imádni Őt. A Bhagavad-gítá tanulmányozása a spirituális imádat egy formája, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy az értelem és a megértés segítségével közeledjen Istenhez, és ez a cselekedet nagyon magasra van értékelve a spirituális úton.

18-71

És aki hittel és irigység nélkül hallgatja, az megszabadul a bűnök következményeitől, és eléri azokat a kedvező bolygókat, amelyeken az igazlelkűek laknak.

Magyarázat: Ebben a versben Krisna hangsúlyozza a hit és a nyitottság fontosságát a Bhagavad-gítá tanításainak meghallgatásakor. Az az ember, aki hittel és irigység nélkül hallgatja ezt a tanítást, megszabadul korábbi bűnei következményeitől, és eléri azokat a kedvező bolygókat, amelyeken az igazlelkű és spirituálisan fejlett lelkek laknak, és még az egyszerű, nyitott szívvel történő hallgatás is nagy spirituális haszonnal járhat.

18-72

Ó, Pártha, ó, a gazdagság meghódítója, figyeltél rám figyelmesen? És a tudatlanságod és tévedéseid most eloszlottak?

Magyarázat: Ebben a versben Krisna ellenőrző kérdést tesz fel Arjunának, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Arjuna figyelmesen meghallgatta és megértette az egész tanítást. Azt kérdezi, hogy Arjuna tudatlansága és tévedései eloszlottak-e, azaz Arjuna megszabadult-e a kétségeitől, és világos spirituális megértést szerzett-e.

18-73

Arjuna így szólt: A zavarom megszűnt, és visszanyertem az emlékezetemet a Te kegyelmedből, ó, Acsjuta (Krisna). Most megszabadultam a kétségektől, és készen állok teljesíteni az utasításaidat.

Magyarázat: Ez a vers bemutatja, hogy a spirituális tanítások hogyan képesek eloszlatni a zavart és a kétségeket, ha az ember hittel és nyitott elmével hallgatja őket. Arjuna megerősíti, hogy a zavara megszűnt, hogy visszanyerte az emlékezetét, és hogy most, Krisna kegyelmének köszönhetően, megszabadult a kétségektől, és készen áll Krisna utasításainak teljesítésére. A spirituális ébredés mindig az isteni kegyelem segítségével érkezik, és amikor az ember megszabadul a kétségektől, magabiztosan és céltudatosan cselekedhet.

18-74

Szandzsaja így szólt: Így hallottam ezt a csodálatos beszélgetést két nagyszerű lélek között – Vászdéva (Krisna) és Pártha (Arjuna) között. És annyira csodálatosak Krisna üzenetei, hogy feláll a szőr a hátamon.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja, aki az elbeszélő, kifejezi tiszteletét és csodálatát a Krisna és Arjuna közötti imént hallott beszélgetés iránt. Ez a beszélgetés annyira csodálatos és spirituálisan felemelő volt, hogy feláll a szőr a hátán, azaz mély spirituális megindultságot érez, és ez a vers megmutatja a Bhagavad-gítá tanításainak erős hatását a hallgatóra.

18-75

Vjászadéva kegyelméből hallottam ezeket a legtitokzatosabb és transzcendentális tanításokat közvetlenül a spirituális bölcsesség urától, Krisnától, aki maga magyarázta el őket Arjunának.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja köszönetet mond Vjászadévának, aki spirituális erejével lehetővé tette Szandzsajának, hogy meghallja ezt a legtitokzatosabb és transzcendentális tanítást, amelyet Krisna, a spirituális bölcsesség ura maga magyarázott el Arjunának. Szandzsaja tisztában van azzal, hogy ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy Isteni kinyilatkoztatást halljon közvetlenül Isten szájából.

18-76

Ó, uralkodó, újra és újra felidézve Krisna és Arjuna közötti ezt a csodálatos és szent beszélgetést, ujjongok, és minden pillanatban izgalom tölt el.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja kifejezi mély érzelmeit, amelyeket Krisna és Arjuna közötti csodálatos és szent beszélgetés felidézésekor érez. Valahányszor felidézi ezt a beszélgetést, ujjong, és spirituális izgalmat érez, és ez azt mutatja, hogy a Bhagavad-gítá tanításainak tartós és erős hatása van a hallgató tudatára.

18-77

Ó, uralkodó, amikor Krisna csodálatos alakjára emlékszem, még nagyobb csodálat tölt el, és újra örülök.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja nemcsak a beszélgetés tartalmára emlékszik, hanem Krisna csodálatos kozmikus alakjára is, amelyet Krisna felfedett Arjunának. Ez az emlékezés még nagyobb csodálatot és spirituális örömet vált ki Szandzsajában, és ez Krisna isteni megnyilvánulásának hatalmát és szépségét bizonyítja, amely kitörölhetetlen benyomást tesz a szemlélőre.

18-78

Ahol Krisna, az összes spirituális tanító Ura található, és ahol Arjuna, a nagyszerű íjász található, ott biztosan lesz hatalom, győzelem, rendkívüli erő és erkölcs is. Ez a véleményem.

Magyarázat: Ebben a versben Szandzsaja kifejezi meggyőződését, hogy mindenhol, ahol Krisna, az összes spirituális tanító Ura és Arjuna, a nagyszerű íjász található, ott biztosan lesz hatalom, győzelem, rendkívüli erő és erkölcs is. Ez azt jelenti, hogy az isteni jelenlét és a spirituális elvek hű követése garantálja a jólétet és az igazságosságot, és ez a vers a Bhagavad-gítát Isten erejének és az igazságosság győzelmének bizonyosságával zárja.