1. Megemlékezett Isten Nóéról és minden vadállatról meg minden háziállatról, amelyek vele voltak a bárkában. Szélt bocsátott Isten a földre, és apadni kezdett a víz.

Vers: Isten megemlékezett Noéról, és megújította jelenlétét az életében.

Indoklás: "Megemlékezett Isten Noéról" azt jelenti, hogy Isten visszaállította jelenlétét és kegyelmét Noé életében a nehéz megpróbáltatások után. "És minden vadállatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában" az ember minden hajlamát és vágyát szimbolizálja, amelyek megóvtak az új spirituális állapotban.

2. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, elállt az eső az égből,

Vers: Isten hatására a gonosz "özönvize" visszahúzódni kezdett.

Indoklás: "És Isten szelet bocsátott a földre, és a vizek apadni kezdtek" Isten kegyelmének hatását jelképezi, amely csökkentette a gonoszt a külső világban.

3. és szép lassan visszahúzódott a víz a földről. Százötven nap múlva leapadt a víz.

Vers: A gonoszság forrásai bezárultak.

Indoklás: "Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből" a gonoszság forrásainak bezárását jelképezi, megakadályozva annak további terjedését.

4. A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megfeneklett a bárka az Ararát-hegységben.

Vers: Az eső elállt, jelezve a gonosz időszakának végét.

Indoklás: "És megszűnt az eső az égből" azt szimbolizálja, hogy Isten hatására a gonosz befolyása csökkent, és a megpróbáltatások lecsillapodtak.

5. A víz szüntelen apadt a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatóvá lettek a hegycsúcsok.

Vers: A gonosz "özönvizének" vizei visszahúzódtak, szimbolizálva a gonosz befolyásának csökkenését.

Indoklás: "És a vizek visszahúzódtak a földről, folyamatosan visszahúzódva és visszahúzódva; és százötven nap múlva a vizek leapadtak" a gonosz befolyásának fokozatos csökkenését szimbolizálja.

6. Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,

Vers: A gonosz visszavonulása időt vett igénybe.

Indoklás: "És százötven nap múlva a vizek leapadtak" azt az időszakot jelöli, amely alatt a gonosz fokozatosan elvesztette erejét.

7. és kibocsátotta a hollót. Az el-elröppent, és visszatért, amíg el nem apadt a víz a földről.

Vers: A bárka megállt, szimbolizálva egy új spirituális állapot elérését.

Indoklás: "És a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megfeneklett a bárka az Ararát hegységén" a spirituális béke és stabilitás elérését jelképezi a gonosz "özönvize" után.

8. Azután kibocsátotta magától a galambot, hogy lássa: apadt-e már a víz a föld színéről.

Vers: Noé meg akarta nézni, hogy a gonosz visszavonult-e, és hogy biztonságos-e visszatérni a korábbi életéhez.

Indoklás: "És negyven nap múlva kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített" az ember vágyát jelképezi, hogy visszatérjen korábbi életéhez, és megnézze, hogy a gonosz visszavonult-e.

9. De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert még víz borította az egész földet. Kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

Vers: Noé hollót küldött ki, hogy felmérje a helyzetet a külvilágban.

Indoklás: "És kibocsátott egy hollót, amely kirepült, elrepült és visszatért, amíg a vizek meg nem száradtak a földről" az ember első kísérleteit szimbolizálja a külvilágba való visszatérésre, ahol a gonosz még mindig jelen volt ("a holló").

10. Várt még másik hét napot, és újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
11. Estére megérkezett hozzá a galamb, és lám, egy leszakított olajfaág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.

Vers: Noé galambot küldött ki, hogy megbizonyosodjon a külvilág biztonságáról.

Indoklás: "Akkor kibocsátott egy galambot maga mellől, hogy megnézze, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről. De a galamb nem talált nyugvóhelyet lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt még az egész föld színén; és kinyújtotta a kezét, megfogta és bevitte magához a bárkába. És várt még hét napot, és újra kibocsátotta a galambot a bárkából." az ember erőfeszítéseit jelképezi, hogy békét és harmóniát találjon a külső világban. "A galamb" a békét és a tisztaságot szimbolizálja.

12. Várt még másik hét napot, és újra kibocsátotta a galambot, de az nem tért vissza hozzá többé.

Vers: A galamb olajfaággal tért vissza, ami a reményt és a megújulást jelképezi.

Indoklás: "És este visszatért hozzá a galamb, és íme, egy frissen letépett olajfa levél volt a csőrében; és Noé megtudta, hogy a vizek leapadtak a földről." azt szimbolizálja, hogy a külső világ gyógyulni kezd, és megjelennek az első remény jelei.

13. Hatszázegyedik évében, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy fölszáradt a föld.

Vers: A gonosz befolyása csökkent, és a föld kezdett kiszáradni.

Indoklás: "És a hatszáz első évben, az első hónapban, a hónap első napján a vizek kiapadtak a földről" a gonosz befolyásának csökkenését jelképezi.

14. A második hónap huszonhetedik napján megszáradt a föld.

Vers: Noé kinyitotta a bárka tetejét, hogy lássa a megújult világot.

Indoklás: "És Noé leemelte a bárka tetejét, és látta, és íme, a föld felszíne száraz volt" az ember képességét jelképezi, hogy új lehetőségeket lásson, miután a gonosz visszavonult.

15. Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16. Jöjj ki a bárkából: te, a feleséged, fiaid és fiaid feleségei veled együtt!

Vers: Isten felszólította Noét és családját, hogy hagyják el a bárkát és állítsák helyre az életet a földön.

Indoklás: "És szólt Isten Noéhoz, mondván: Menj ki a bárkából, te és feleséged, fiaid és fiaidnak feleségei veled. Hozd ki magaddal minden állatot, amely veled van, minden testből - madarakat, barmokat és minden csúszómászót, amely a földön csúszik - hogy szaporodjanak a földön, és hogy gyümölcsözőek legyenek és sokasodjanak a földön." a megújult világba való visszatérést és az élet új szakaszának kezdetét szimbolizálja.

17. Hozz ki magaddal minden élőlényt, amely veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót, hadd nyüzsögjenek a földön, hadd szaporodjanak és sokasodjanak a földön!

Vers: Minden állat elhagyta a bárkát, ami az új élet kezdetét jelképezte.

Indoklás: "És kiment Noé, és fiai, és felesége, és fiainak feleségei vele" az ember megszabadulását a gonosz befolyásától, és a természetes rendhez való visszatérést jelképezi.

18. Nóé kijött, és vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei.
19. Minden állat, minden csúszómászó, minden madár és minden, ami csak mozog a földön, kijött a bárkából a maga neme szerint.

Vers: Minden állat szétszóródott a földön, ami a megújulás és a növekedés kezdetét jelképezte.

Indoklás: "Minden vadállat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami a földön mozgott, kijött a bárkából fajuk szerint." a világ újjászületését és az új élet virágzását jelképezi a gonosz időszaka után.

20. Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból meg minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.

Vers: Noé hálát adott Istennek a megmentésért és az új kezdetért.

Indoklás: "És Noé oltárt épített az Úrnak" a hálát és az imádatot jelképezi Isten iránt a gonosztól való megszabadulásért és egy új életszakasz kezdetéért.

21. Az Úr megérezte a kedves illatot, és ezt mondta szívében az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, noha az ember szívének gondolatai gonoszak ifjúságától fogva. Nem pusztítom el többé az élővilágot, ahogyan most cselekedtem.

Vers: Isten elfogadta Noé hálaáldozatát.

Indoklás: "És vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot áldozott az oltáron" a tisztaság és a megújulás áldozatát jelképezi Istennek.

22. Ezután is, amíg csak föld lesz, megmarad a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Vers: Isten megígérte, hogy a gonosz többé nem fog uralkodni a világ felett.

Indoklás: "És az Úr érezte a kedves illatot, és monda szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, mert az ember szívének gondolatai gonoszak ifjúságától fogva; és nem pusztítok el többé minden élőt, ahogyan cselekedtem. Amíg a föld áll, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjszaka nem szűnnek meg." a jobb jövő reményét és Isten ígéretét jelképezi, hogy megvédi és vezeti az emberiséget.