1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

Vers: Az ember, aki spirituálissá vált, folytatja a tökéletesedést és a legfőbb jóra törekszik.

Indoklás: "Az ég és a föld" az ember belső és külső természetét szimbolizálja, amelyek elérték a spirituális harmóniát. "Az egész sereg befejezése" a belső tökéletesség elérését jelenti.

2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet teremtett vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet teremtett vala.

Vers: Amikor az ember eléri a legfőbb jót, belső küzdelme megszűnik, és belép a spirituális béke állapotába.

Indoklás: "A hetedik nap" a spirituális béke állapotát szimbolizálja, ahol a belső küzdelem véget ér. "Isten pihenése" a harmónia és a tökéletesség elérését tükrözi.

3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt: mivelhogy azon szűnék meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Vers: Ez a spirituális béke állapot szent, mert a legfőbb erőből származik, és valódi békét ad az embernek.

Indoklás: "A hetedik nap megáldása és megszentelése" a spirituális béke állapotának szentségét és az emberi életben betöltött jelentőségét szimbolizálja.

4. Ez a mennynek és földnek eredete, amikor teremtetének. Mikor az Úr Isten a földet és a mennyet teremté,

Vers: Így formálódik és fejlődik az ember, amikor a legfőbb jót és a spirituális békét keresi.

Indoklás: "Az ég és a föld eredete" az ember spirituális növekedésének és fejlődésének folyamatát szimbolizálja.

5. minden mezei fű sem vala még a földön, és minden mezei fű sem hajtott még ki, mert az Úr Isten még nem adott vala esőt a földre, és ember sem vala, ki a földet mívelje;

Vers: Az ember külső természete kezdetben tudattalan és terméketlen.

Indoklás: "A bokor és a fű" az ember külső természetének hiányosságait és a spirituális jóság hiányát szimbolizálja.

6. Azonban pára száll vala fel a földről, és megnedvesíté a whole föld színét.

Vers: Az ember belső természetéből felemelkedik egy spirituális erő, amely megtisztítja és újjáéleszti külső természetét.

Indoklás: "A köd" azt a spirituális erőt szimbolizálja, amely az ember belsejéből felemelkedik, és befolyásolja külső természetét.

7. És formálá az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelle az ő orrába életnek lehelletét. És lőn az ember élő lélekké.

Vers: A legfőbb erő életet lehel az ember külső természetébe, és az spirituálisan tudatossá válik.

Indoklás: "Az ember teremtése a föld porából" az ember külső természetének újjáéledését szimbolizálja. "Az élő lélek belélegzése" a spirituális élet belépését jelenti az emberbe.

8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

Vers: Az embert egy spirituális paradicsomba helyezik, ahol növekedhet és tökéletesedhet.

Indoklás: "Az Édenkert" egy spirituális paradicsomot szimbolizál, ahol a szeretet és a harmónia uralkodik. "Kelet" a legfőbb erőt képviseli, amely minden jó és igaz forrása.

9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is a kert közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

Vers: Ebben a spirituális paradicsomban olyan fák nőnek, amelyek a spirituális igazságot és jóságot szimbolizálják.

Indoklás: "A fák" a spirituális igazságokat és a spirituális jóságot szimbolizálják. "Az élet fája" a legfőbb erő és a felebarát iránti szeretetet jelképezi. "A jó és a rossz tudásának fája" az igazság és a hazugság megkülönböztetésének képességét szimbolizálja.

10. Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenből a kertnek megöntözésére, és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.

Vers: Ebből a paradicsomból folyik ki egy folyó, amely a bölcsességet szimbolizálja.

Indoklás: "A folyó" a bölcsességet szimbolizálja, amely a legfőbb erőből származik.

11. Az elsőnek neve Pison: ez az egész Havila földjét bejárja, ahol az arany.

Vers: Az első folyó azt a spirituális megértést szimbolizálja, amely a szeretetből fakad.

Indoklás: "Pison" a spirituális megértést szimbolizálja. "Havila földje" azt a lelket tükrözi, amely képes befogadni a spirituális igazságot és jóságot.

12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a bdellium és az onyxkő.

Vers: Ebben a spirituális megértésben lakozik a jó és az igaz.

Indoklás: "Az arany" a spirituális jóságot szimbolizálja. "A bdélium és az ónix" a spirituális igazságot képviselik.

13. A második folyóvíz neve pedig Gihon: ez az egész Khús földjét bejárja.

Vers: A második folyó a spirituális kérdések megértését szimbolizálja.

Indoklás: "Gihon" a spirituális kérdések megértését szimbolizálja. "Kús földje" azt a lelket szimbolizálja, amely képes befogadni a spirituális ismereteket.

14. A harmadik folyóvíz neve pedig Hiddekel: ez az Assíria napkeleti részén folyik. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz.

Vers: A harmadik folyó a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét szimbolizálja. A negyedik folyó a spirituális ismereteket szimbolizálja.

Indoklás: "Hiddekel" a megkülönböztető képességet szimbolizálja. "Asszíria" a racionális elmét tükrözi. "Eufrátesz" a spirituális ismereteket szimbolizálja.

15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

Vers: Az embernek megengedett élvezni mindazt a jót, ami a spirituális paradicsomban található, de nem tekintheti azt sajátjának.

Indoklás: "A kert megművelése és őrzése" az ember felelősségét szimbolizálja, hogy gondoskodjon spirituális növekedéséről és fejlődéséről anélkül, hogy elfelejtené, hogy minden jó a legfőbb erőből származik.

16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

Vers: Az embernek megengedett megismerni a spirituális igazságot és jóságot.

Indoklás: "Minden kertben lévő fa gyümölcsének evése" a spirituális igazság és a spirituális jóság kinyilatkoztatását és elfogadását szimbolizálja.

17. De a jó és gonosz tudásának fájáról arról ne egyél: mert amely napon ejéndesz arról, bizony meghalsz.

Vers: Az embernek nem szabad megpróbálnia megismerni a spirituális igazságot és jóságot pusztán a saját erejére és tapasztalatára támaszkodva.

Indoklás: "A jó és rossz tudásának fája" gyümölcsének evése azt a kísérletet szimbolizálja, hogy a spirituális igazságot és jóságot pusztán az ész és a tapasztalat segítségével ismerjük meg. "A halál" a spirituális élet elvesztését jelenti.

18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

Vers: Az ember egyedül nem tudja teljesen megvalósítani a spirituális életet, szüksége van a kapcsolatra a legfőbb jóval.

Indoklás: "A magány" az ember képtelenségét szimbolizálja, hogy a spirituális életet teljesen megvalósítsa anélkül, hogy kapcsolatban állna a legfőbb erővel.

19. Formált vala pedig az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat és az ég minden madarát, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

Vers: Az embert felruházták azzal a képességgel, hogy megkülönböztesse a különféle spirituális állapotokat.

Indoklás: "Az állatok és a madarak" a különböző spirituális állapotokat szimbolizálják, amelyeket az ember képes megkülönböztetni.

20. És nevet ada az ember minden baromnak és az ég madarainak és minden mezei vadnak; de Ádámnak nem vala segítő társa, hozzá illő.

Vers: Bár az ember képes megkülönböztetni ezeket a spirituális állapotokat, továbbra is vágyik a kapcsolatra a legfőbb jóval.

Indoklás: Még akkor is, ha az embert felruházták a spirituális igazság és hazugság megkülönböztetésének képességével, továbbra is a legfőbb jóval való kapcsolatot keresi.

21. Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot az emberre és az elaluvék: akkor kivéve egyet annak oldalbordái közül, behúzá annak helyét hússal.

Vers: Az embert felruházták azzal a képességgel, hogy érezze és tudatában legyen külső természetének.

Indoklás: "A mély álom" az ember állapotát szimbolizálja, amikor nyitott a legfőbb erő befolyására. "A borda" az ember külső természetét szimbolizálja.

22. És építé az Úr Isten az oldalbordából, amelyet kivett vala az emberből, asszonyt, és vivé az emberhez.

Vers: Az ember külső természete újjáéled, és az ember belső természetével egyesül.

Indoklás: "A nő teremtése a bordából" az ember külső természetének újjáéledését és annak belső, spirituális természetével való egyesülését szimbolizálja.

23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test; ezért asszonynak neveztessék, mert emberből vétetett.

Vers: Az ember felismeri külső és belső természetének egységét.

Indoklás: "Csont az én csontjaimból és hús az én húsomból" az ember külső és belső természetének egységét szimbolizálja.

24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

Vers: Az ember belső és külső természete egységet alkot.

Indoklás: "A férfi elhagyja apját és anyját" az ember korábbi spirituális állapotoktól való elszakadását szimbolizálja. "Feleségéhez ragaszkodik" az új spirituális állapottal való egyesülést szimbolizálja.

25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

Vers: Az ember, aki a spirituális igazsággal és jósággal összhangban él, belső békét és harmóniát érez.

Indoklás: "A mezítelenség" a belső tisztaságot és ártatlanságot szimbolizálja. "A szégyen" a bűn tudatosulását jelképezi.