1. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

Vers: Kezdetben Isten megteremtette a lélek képességét, hogy érzékelje a szellemi és fizikai világot.

Indoklás: A "kezdetben" a spirituális újjászületés előtti állapotot szimbolizálja, amikor a lélek még nem képes megérteni és megkülönböztetni a szellemi igazságokat. Az "ég és a föld" a lélek képességét jelképezi, hogy érzékelje a belső szellemi világot és a külső fizikai világot.

2. A föld pedig kietlen és üres volt, sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke lebegett a vizek felett.

Vers: A lélek kezdetben képtelen megkülönböztetni a jót a rossztól, és a szellemi igazságokról alkotott felfogása homályos.

Indoklás: A "föld puszta és üres volt" a spirituális újjászületés előtti lelket szimbolizálja, amelyben nincs valódi megértése a szellemi jóságnak és igazságnak. A "sötétség" a szellemi dolgok iránti tudatlanságot és félreértést jelképezi. A "mélység" a lélek vágyait és téves elképzeléseit szimbolizálja, amelyek a materiális világhoz kötik. Az "Isten Lelke", amely a vizek felett lebegett, az isteni kegyelmet szimbolizálja, amely megőrzi a lélekben a szellemi potenciált, és újjászületésére vár.

3. És monda Isten: Legyen világosság! És lőn világosság.

Vers: Az isteni kegyelem megvilágítja a lelket, feltárva a szellemi igazságokat.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Legyen világosság!'" az isteni kegyelem hatását szimbolizálja a lélekre, amely elkezdi felismerni a szellemi igazságokat. A "világosság" ezt az új megvilágosodást és a szellemi világ megértését szimbolizálja.

4. És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És lőn este, és lőn reggel: az első nap.

Vers: A lélek elkezd különbséget tenni az isteni befolyás és a saját önző vágyai között.

Indoklás: Az "Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől" a lélek azon képességét szimbolizálja, hogy különbséget tesz az isteni befolyás és a saját önző vágyai között. A "világosság" "nappal"-nak neveztetik, ami a szellemi megvilágosodást szimbolizálja, a "sötétség" pedig "éjszaka"-nak, ami az önzést szimbolizálja. Az "este és reggel" az önzéstől a szellemi megvilágosodás felé való átmenetet szimbolizálja, ami a lélek szellemi újjászületésének első fázisa.

6. És monda Isten: Legyen boltozat a vizek közepette, és válassza el a boltozat a vizeket a vizektől!
7. És teremté Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől. És lőn így.
8. És nevezé Isten a boltozatot égboltnak. És lőn este, és lőn reggel: a második nap.

Vers: A lélekben határvonal alakul ki a belső és a külső világ között.

Indoklás: Az "Isten boltozatot alkotott a vizek közé" a lélek belső és külső világa közötti határvonal kialakulását szimbolizálja. A "boltozat feletti víz" a lélekbe belépő szellemi igazságokat, a "boltozat alatti víz" pedig a lélek korábbi elképzeléseit szimbolizálja. A "boltozatot" Isten "ég"-nek nevezte, ami a belső szellemi világot szimbolizálja. Az "este és reggel" a lélek szellemi újjászületésének második fázisába való átmenetet szimbolizálja.

9. És monda Isten: Gyűljenek össze a boltozat alatti vizek egy helyre, és tűnjön elő a szárazföld! És lőn így.
10. És nevezé Isten a szárazföldet földnek, a vizek összegyűjtését pedig tengereknek. És látta Isten, hogy jó.

Vers: A lélek külső világa megtisztul, és felkészül a szellemi befolyás befogadására.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre, hogy a szárazföld láthatóvá legyen!'" a lélek külső világának megtisztulását és a szellemi befolyás befogadására való felkészülését szimbolizálja. A "szárazföld" a megtisztított külső világot, a "tengerek" pedig a lélek korábbi elképzeléseit szimbolizálja.

11. És monda Isten: A föld hozzon elő füvet, magot hozó füvet és gyümölcsöt hozó fákat, amelyek a magjuk szerint hoznak gyümölcsöt a földön! És lőn így.
12. És a föld előhozott füvet, magot hozó füvet a maga fajtája szerint, és gyümölcsöt hozó fákat, amelyek a magjuk szerint hoznak gyümölcsöt, a maga fajtája szerint. És látta Isten, hogy jó.
13. És lőn este, és lőn reggel: a harmadik nap.

Vers: A szellemi megnyilvánulások kezdenek behatolni a lélekbe, de ezek még nem igazán élők.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Hajtson a föld növényeket...'" a szellemi megnyilvánulások behatolását szimbolizálja a lélekbe, amelyek azonban még nem igazán élők. A "fű", a "magot termő növények" és a "gyümölcsöt termő fák" ezeket a szellemi megnyilvánulásokat szimbolizálják különböző fejlődési fázisokban. Az "este és reggel" a lélek szellemi újjászületésének harmadik fázisába való átmenetet szimbolizálja.

14. És monda Isten: Legyenek fények az égbolt boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek az időknek, a napoknak és az éveknek!
15. És világítsanak a fények az égbolt boltozatán a földre! És lőn így.
16. És teremté Isten két nagy fényt: a nagyobb fényt, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebb fényt, hogy uralkodjék az éjszakán, és teremté a csillagokat.
17. És helyezte őket Isten az égbolt boltozatára, hogy világítsanak a földre,
18. és hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
19. És lőn este, és lőn reggel: a negyedik nap.

Vers: A szeretet és a hit lángra lobban a lélekben, és új megvilágosodást ad neki.

Indoklás: Az "Isten megalkotta a két nagy világítótestet..." a szeretet és a hit lángra lobbantását szimbolizálja a lélekben. A "nagyobb világítótest" a szeretetet, a "kisebb világítótest" pedig a hitet szimbolizálja. Az "este és reggel" a lélek szellemi újjászületésének negyedik fázisába való átmenetet szimbolizálja.

20. És monda Isten: Mozogjanak a vizek élőlényekkel, és repüljenek madarak a föld felett, az égbolt boltozata alatt!
21. És teremté Isten a nagy tengeri szörnyeket és minden élőlényt, ami mozog, amivel a vizek hemzsegnek, a maga fajtája szerint, és minden szárnyas madarat, a maga fajtája szerint. És látta Isten, hogy jó.
22. És megáldotta őket Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a vizeket a tengerekben, és a madarak sokasodjanak a földön!
23. És lőn este, és lőn reggel: az ötödik nap.

Vers: A lélek szellemi megnyilvánulásai egyre élénkebbé és dinamikusabbá válnak.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Pezsdüljön a víz élőlényektől, és repüljenek a madarak...'" azt szimbolizálja, hogy a lélek szellemi megnyilvánulásai egyre élénkebbé és dinamikusabbá válnak. A "vízi élőlények" és a "madarak" ezeket a megnyilvánulásokat szimbolizálják különböző fejlődési fázisokban. Az "este és reggel" a lélek szellemi újjászületésének ötödik fázisába való átmenetet szimbolizálja.

24. És monda Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket a maga fajtája szerint: háziállatokat, csúszómászókat és vadállatokat a földön, a maga fajtája szerint! És lőn így.
25. És teremté Isten a vadállatokat a földön, a maga fajtája szerint, és a háziállatokat, a maga fajtája szerint, és minden csúszómászót a földön, a maga fajtája szerint. És látta Isten, hogy jó.

Vers: A lélekben mélyebb megértés születik a szellemi jóság és igazság iránt.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Hozzon elő a föld élőlényeket...'" a mélyebb megértés születését szimbolizálja a lélekben a szellemi jóság és igazság iránt. Az "élőlények" ennek a megértésnek a különböző formáit szimbolizálják.

26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre, a mi hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a háziállatokon, az egész földön és minden csúszómászón, ami a földön mozog!
27. És teremté Isten az embert a maga képére, Isten képére teremté őt; férfinak és nőnek teremté őket.
28. És megáldotta őket Isten, és monda Isten nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és győzzétek le azt, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden élőlényen, ami mozog a földön!

Vers: Az ember Isten képére teremtetik, képes uralkodni belső és külső világa felett.

Indoklás: Az "Isten megteremtette az embert a maga képére..." az ember szellemi újjászületését szimbolizálja, amelyben "Isten képévé" válik. Az "uralkodás" a teremtmények felett a lélek azon képességét jelképezi, hogy ellenőrizze gondolatait, érzéseit és cselekedeteit.

29. És monda Isten: Íme, adok nektek minden magot hozó növényt, amely a földön van, és minden gyümölcsöt hozó fát, amely magot hordoz, nektek lesz táplálékul.
30. És minden vadállatnak a földön, minden ég madarának és mindennek, ami a földön mozog, mindennek, ami élő lélek, adok minden zöld növényt táplálékul. És lőn így.
31. És látta Isten mindazt, amit teremtett, és ímé, nagyon jó volt. És lőn este, és lőn reggel: a hatodik nap.

Vers: A lélek megkapja mindazt, ami szükséges szellemi növekedéséhez.

Indoklás: Az "Isten szólt: 'Nézzétek, nektek adok minden növényt...'" azt szimbolizálja, hogy a lélek megkapja mindazt, ami szükséges szellemi növekedéséhez. A "növények" a szellemi táplálékot szimbolizálják. Az "este és reggel" a lélek szellemi újjászületésének hatodik fázisába való átmenetet szimbolizálja.