1. A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és mondta az asszonynak: Valóban azt mondta az Isten, hogy a kert minden fájáról nem ehettek?

Vers: Az ember hajlama arra, hogy érzékeire támaszkodjon és azokat használja a szellemi igazságok megértéséhez, ravasz és megtévesztő volt. Kezdte befolyásolni az emberi egót és kétségeket ébreszteni a szellemi igazságokkal kapcsolatban.

Indoklás: A "kígyó" az érzékeket szimbolizálja, amelyek arra késztetnek minket, hogy a fizikai világban bízzunk. Ebben az összefüggésben az érzékek félrevezetnek bennünket, és kétségeket ébresztenek bennünk a szellemi igazságok felől, amelyeket az "asszony", az emberi ego képvisel.

2. És mondta az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

Vers: Az emberi ego azt válaszolta, hogy szabadon élvezheti a földi örömöket és megszerezheti a tudást a fizikai világból.

Indoklás: A "fák gyümölcsei" a földi örömöket és tudást szimbolizálják. Az érzékek által vezérelt ego azt hiszi, hogy szabadon élvezheti mindazt, amit a fizikai világ kínál.

3. de annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta az Isten, ne egyetek belőle, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.

Vers: Az ego azonban elismerte, hogy létezik olyan tudás, amely csak Istentől származik, és hogy az embernek nincs joga megkérdőjelezni Isten bölcsességét; különben szellemileg meghal.

Indoklás: A "kert közepén lévő fa" Isten bölcsességét és a szellemi igazságokat szimbolizálja. Az ego megérti, hogy létezik olyan tudás, amely csak Istenen keresztül érhető el, de az érzékek kételyek felé hajtják.

4. Ekkor mondta a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. hanem jól tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyílnak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

Vers: Az érzékek továbbra is befolyásolták az emberi egót, azt állítva, hogy a kételyek és a földi tudás megszerzése nem vezet szellemi halálhoz, hanem inkább segít az embernek Istenhez hasonlóvá válni, önmagától képesnek megkülönböztetni a jót a rossztól.

Indoklás: Az érzékek megkísértik az egót azáltal, hogy bölcsességet és erőt ígérnek neki, amelyek egyenértékűek Istenével, ha az aláveti magát a hatásuknak, és a világban, nem pedig Istenben keresi a tudást.

6. És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre, és hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért; szakított azért annak gyümölcséből, és evett, és adott a vele lévő férjének is, és az is evett.

Vers: Az emberi ego, amelyet érzéki vágyak vezérelnek, és amelyet a földi tudás ígérete csábít, engedett, és a földi tudást sajátjának tekintette. Észjárása is egyetértett.

Indoklás: Az ego megadja magát az érzékek kísértésének, és a földi tudást kezdi a sajátjának tekinteni, elválasztva azt Isten bölcsességétől. A "férfi" ebben a versben az értelmet szimbolizálja, amely egyetért az ego választásával.

7. Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei, és észrevették, hogy mezítelenek; és fügefaleveleket fűztek össze, és csináltak maguknak kötényeket.

Vers: Az ember elvesztette szellemi ártatlanságát, kezdte felismerni Istentől való elszakadását, és szégyent érzett.

Indoklás: "A nyitott szemek" az Istentől való elszakadás felismerését szimbolizálják. A "meztelenség" a szellemi ártatlanság elvesztését és az istenitől való elválás tudatosításából fakadó szégyent jelképezi.

8. És meghallották az Úr Isten hangját, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt, és elrejtőzött az ember és az ő felesége az Úr Isten orcája elől a kert fái között.

Vers: Az ember megérezte Isten jelenlétét, megijedt és elbújt, mert félt attól, hogy tökéletlenségében lelepleződik.

Indoklás: "Isten hangja" Isten jelenlétének belső érzését szimbolizálja. Az Isten jelenlététől való félelem az ember szégyenének és a büntetéstől való félelmének a tükörképe, amiért elszakadt az istenitől.

9. Szólította ugyanis az Úr Isten az embert, és mondta neki: Hol vagy?

Vers: Isten felelősségre vonta az embert tetteiért.

Indoklás: Isten belső párbeszédre és önvizsgálatra ösztönzi az embert, ami ráébreszti tettei következményeire.

10. És mondta: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok; ezért rejtőztem el.

Vers: Az ember bevallotta félelmét és szégyenét, amelyek a szellemi ártatlanság elvesztéséből fakadtak.

Indoklás: Az ember beismeri hibáit és az Isten büntetésétől való félelmét.

11. És mondta: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Vajon ettél-e arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél?
12. És mondta az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, és ettem.
13. Akkor mondta az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig mondta: A kígyó ámított el engem, és ettem.

Vers: Az ember megpróbálta igazolni cselekedeteit, másokat okolt - az egóját és az érzékeit - hibáiért.

Indoklás: Az ember nem hajlandó vállalni a teljes felelősséget hibáiért, és másokat hibáztat, ami azt tükrözi, hogy nem hajlandó beismerni a saját bűnét.

14. Akkor mondta az Úr Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napján.
15. És ellenségeskedést szerzek közéd és az asszony közé, a te magod és az ő magva közé; az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Vers: Isten elítélte az érzékeket, kijelentette, hogy azok mindig ellentétben állnak a szellemmel, de megígérte, hogy az ember képes lesz azokat szellemi erővel irányítani.

Indoklás: A "kígyó" itt nemcsak az érzékeket, hanem a gonoszt egészében szimbolizálja. Isten előre látja, hogy a gonosz mindig létezni fog, és ellentétben áll a szellemmel, de az ember fel van ruházva azzal a képességgel, hogy azt szellemi erővel irányítsa és legyőzze.

16. Az asszonynak mondta: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait; fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.

Vers: Isten felelősségre vonta az emberi egót az érzéki kísértéseknek való engedésért, és megjósolta az egoista vágyak kielégítésével járó nehézségeket és szenvedéseket.

Indoklás: Az érzékeknek alávetett ego szenvedést és nehézségeket okoz, amelyek az önző vágyak kielégítésével járnak.

17. Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél róla, átkozott legyen a föld miattad; fáradtságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

Vers: Isten elítélte az értelmet az ego rossz döntésének jóváhagyásáért, és figyelmeztetett, hogy a földi élet nehéz és szenvedéssel teli lesz.

Indoklás: Az értelem ("férfi"), amely egyetért az ego rossz döntésével, az embert nehézségekbe és szenvedésbe vezeti.

18. Tövist és bogáncsot teremjen neked; és egyed a mezőnek füvét.
19. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe; mert abból vétettél; mert por vagy te, és ismét porrá leszel.

Vers: Isten megjósolta, hogy az ember élete tele lesz kihívásokkal és küzdelemmel a gonosz ellen, és hogy az ember végül visszatér eredeti, szellemileg tudattalan állapotába.

Indoklás: A szellemi igazságtól elválasztott emberi élet a gonosz és a szenvedés elleni küzdelemmé válik. A "tövisek és bogáncsok" azokat a nehézségeket és akadályokat szimbolizálják, amelyeket az Istentől elszakadt embernek le kell győznie. A "földhöz való visszatérés" a szellemileg tudattalan állapotba való visszatérést szimbolizálja.

20. Nevezte pedig az ember az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.

Vers: Az ember, felismerve tetteinek következményeit, az egóját "Életnek" nevezte el, mert azt hitte, hogy az minden ok forrása.

Indoklás: Az "Éva" (élet) az ember egóját szimbolizálja, amely Istentől elszakadt, és ezért tévesen tartja magát minden ok forrásának.

21. És csinált az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket.

Vers: Isten irgalmasságában befedte az emberi egót és értelmet egy védőréteggel, hogy enyhítse szenvedését, és lehetővé tegye számára, hogy folytassa szellemi fejlődését.

Indoklás: A "bőrből készült ruha" Isten kegyelmét szimbolizálja, amely megvédi az embert a gonosztól és a szenvedéstől, lehetővé téve számára, hogy folytassa szellemi fejlődését.

22. És mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát hogy ki ne nyújtsa kezét, és ne szedjen az élet fájáról is, és egyen és örökké éljen:
23. Kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.

Vers: Isten megértette, hogy az ember, aki elszakadt az Ő bölcsességétől, önzővé válik, és megpróbálja földi tudás segítségével Istennel egyenlővé tenni magát, ezért elválasztotta az embert a szellemi világgal való közvetlen kommunikációtól.

Indoklás: Az "élet fája" Isten bölcsességét szimbolizálja. Isten, előre látva az ember egoizmusát és Istennel való egyenlőség iránti vágyát, elválasztotta őt a szellemi világgal való közvetlen kommunikációtól.

24. És kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldalára a Kerubokat és a villogó, lángpallosú fegyvereket, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Vers: Isten egy angyalt állított a szellemi bölcsességhez vezető út őrzésére, hogy megakadályozza annak megszentségtelenítését.

Indoklás: A "kerub" a szellemi bölcsességhez vezető utat őrző angyalt szimbolizálja. A "lángoló kard" az ember egoista vágyait és téves elképzeléseit szimbolizálja, amelyek megakadályozzák, hogy elérje az igazi szellemi tudatosságot.